A gyanúsítottak lakat alatt, a megrendelő ismeretlen, de minimum szorul a nyaka körül a hurok – ám mindaz, ami e mögött az elsőre akár optimistának is olvasható mondat mögött van, az egy nagybeteg kórképe. Ugyanakkor a szlovák államról egy dolgot tudhatunk biztosan, mégpedig azt, hogy negyedszázados története során nemegyszer állt már fel kilenc után a padlóról (gondoljunk csak az államfő fiának elrablására, s az egész szerencsétlen Mečiar-korszakra).
Megölték Ján Kuciakot
2018. február 25-én este fél tizenegykor a szlovák rendőrség nagymácsédi (Veľká Mača; Galántai járás) lakásában holtan találta Ján Kuciak oknyomozó újságírót, az Aktuality.sk 27 éves munkatársát és menyasszonyát, a vele egykorú Martina Kušnírovát. Rögtön nyilvánvaló volt a gyilkosság ténye, az áldozatokat egyszerűen kivégezték egy kilenc milliméteres pisztollyal. A szörnyű eset pillanatok alatt kiforgatta sarkaiból a szlovák társadalmat, s az államot is. Az akkor hivatalban lévő rendőrkapitány, Tibor Gašpar már legelső nyilatkozataiban egyértelművé tette, a fiatal újságírót tényfeltáró munkája miatt ölték meg. E kétségtelenül komolyan vehető kijelentés után szánalmas bohóctréfa következett, nem egészen egy héttel a bűncselekmény után Robert Fico miniszterelnök megjelent a televízióban egy csinos, feltehetően Chippendale teaasztal társaságában, melyre egymillió eurót pakolt ki, s a megrendült társadalom orra alá dörgölte, hogy ő (illetve a kormánya) bizony még ennyi pénzt sem sajnál a vérdíjra. Ami azt illeti, ezután sem telt el egy egész hét az első nagy tüntetésig: húszezren vonultak az utcára a fővárosban a felelősök megbüntetését követelve. A húszezer – kivált magyarországi léptékben – nagy számnak tűnik, de a tavasszal rendszeressé váló megmozdulások még nagyobb tömegeket mozgattak meg, gyakorlatilag már a második alkalommal Pozsonyban 60 ezren követelték a miniszterelnök, a belügyminiszter és a rendőrkapitány lemondását – innen datálható Orbán Viktor emlékezetes kijelentése is, mely szerint e tüntetések mögött Soros György áll. (Egy megszólalás erejéig Robert Fico is felpattant a Soros-vonatra, de egy nap alatt le is szállt róla, pontosabban közeli tanácsadói leszállították.) Májusra a tüntetések tarthatatlanná váltak, s elkezdtek hullani a fejek, pont úgy, ahogy a tüntetők követelték: először Robert Kaliňák belügyminiszter, Fico mindenkori jobbkeze mondott le, de a miniszterelnök vezéráldozata is kevésnek bizonyult, nem sikerült ennyivel megúsznia. Harmadnapra maga is lemondásra kényszerült; a rendőrkapitány volt az utolsó a sorban, de ő is csak napokkal húzta tovább. Mindennek dacára nem írtak ki új választásokat Szlovákiában, hiszen az a kormánykoalíció összes tagjára nézve hatalmas vereséggel kecsegtetett, hanem csak a kormányzati szereposztást cserélték le. Peter Pellegrini lett Szlovákia miniszterelnöke, Denisa Saková pedig a belügyminisztere.
Ki ölte meg Ján Kuciakot?
A gútai akció másnapján ismét akciózott a Lynx Commando nevű elit rendőrségi egység, ezúttal Komáromban (Komárno), egy bizonyos Alena Zs. házában. Az intézkedéssorozat után három személy ellen emeltek vádat, név szerint Sz. Tamás, A. Zoltán és Miroslav M. ellen – a Különleges Ügyészi Hivatal menten indítványozta is a vizsgálati fogságba helyezésüket. Csakhamar kiderült azonban, hogy a felsoroltak mellett a rendőrség másokat is gyanú alá fogott, így került képbe a komáromi házkutatás célszemélye, Alena Zs., aki olasz tolmácsként és szerfelett kétes hírű magánzóként állt kapcsolatban az egyéb gazdasági bűncselekmények vádjával ekkor már vizsgálati fogságban ülő, ugyancsak módfelett rossz hírű vállalkozóval, Marián Kočnerrel. Ezen a ponton már a feltételezett megbízók személyénél tartunk, akik az összkép szempontjából valamivel érdekesebbnek is tűnnek, mint maguk az elkövetők, noha fontos megjegyezni, hogy utóbbiak között van egy komáromi exrendőr is. A tisztánlátásban az áldozat Ján Kuciak cikkei lehetnek segítségünkre, ő ugyanis tényfeltáró munkája során kitüntető figyelmet szentelt Kočner üzelmeinek. Nevezett azért ült a rendőri akciók idején vizsgálati fogságban, mert tavaly év végén egy súlyosabb adócsalási ügyben emeltek ellene vádat, mely szerint egy építkezési panama alkalmával sikerült 8 millió euró (több mint 2,5 milliárd forint) adót visszaigényelnie, az ügyészség szerint jogtalanul. Ennél is fontosabb azonban, hogy Kočner messze földön hírhedett szerző-mozgó embere a politikai és gazdasági félvilágnak Szlovákiában – úgy tartják: kitűnő politikai kapcsolatokkal, akár ha az ellenzéket nézzük, akár ha a régi/új kormányt. Tekintette át ő már villásreggelin a leghangosabb ellenzéki vezérrel, Richard Sulíkkal a 2011-es főügyészválasztás részleteit (mely étkezés és értekezés titkos felvételét aztán elegánsan nyilvánosságra is hozta). De Ficót és Kaliňákot is rendszeresen hírbe hozták vele (Ficónak egyenesen szomszédja is volt a nevezetes Bonaparte lakóparkban), s persze Bugár Béla az ugyancsak nevezetes – épp a Kuciak-gyilkosság okozta kormányválság idején megejtett – Maldív-szigeteki nyaralásán kivel futott össze egy finom ebéd erejéig tök véletlenül? Igen, Marián Kočnerrel. A legizgalmasabbat tán Roman Kvasnica, Martina Kušnírova édesanyának ügyvédje (aki Malina Hedvig jogait is képviselte) mondta róla lapzártánk idején a pozsonyi magyar napilapnak, az Új Szónak. „Mindenki úgy ismeri őt, mint afféle közvetítőt. Elképzelhető, hogy ő is valakinek a megrendelését közvetítette ebben az ügyben?” – kérdezi Kvasnicát Vrabec Mária a lapban, mire a válasz: „Nem szeretnék spekulációkba bocsátkozni. Tény, hogy amikor 2008 júliusában nálam járt azzal az ajánlattal, ha Hedvig beismeri, hogy hazudott, megszüntetik az ellene folyó eljárást, azt állította, hogy a kormányfő nevében tárgyal. Ezt nem hittem el neki, meggyőződésem volt, hogy az akkori főügyészt, Dobroslav Trnkát képviseli, akivel jó barátok voltak. Maga Trnka nyilatkozta, hogy rendszeresen együtt járnak káposztalevest enni a pozsonyi piacra.” Nos, káposztaleves ide, pozsonyi piac oda, a letartóztatottak egyetlen olyan figurája, aki hajlandó pillanatnyilag együttműködni a hatóságokkal, A. Zoltán (ugyancsak komáromi vállalkozó) vallomásában határozottan kijelentette, hogy Marián Kočner volt a gyilkosság megbízója. Az eddig napvilágra került információk, illetve nyomozati eredmények szerint Alena Zs. afféle közvetítő lehetett a történetben, ő csengette ki a 70 ezer eurós (tehát több mint 22 millió forintos) fizetséget az elkövetőknek, melyet állítólag az esemény után stájgeroltak valamelyest magasabbra, mondván, nem tudták, hogy újságíró a célszemély, s ekkora világbotrány lesz a gyilkosságból. Nem mellesleg a komáromi tolmácsnő neve már egy ugyancsak nagy belpolitikai vihart kavaró gyilkosság ügyében is forgott gyanúsítottként, amikor 2010-ben Basternák Lászlót, Ógyalla (Hurbanovo) polgármesterét gyilkolták meg. Végül a bíróság csupán tanúként hallgatta meg.
A. Zoltán vallomására hivatkozott a besztercebányai Speciális Büntetőbíróság is, amikor a napokban nyilvánosságra hozták, hogy a megbízással olyan személy gyanúsítható, aki egyéb gaztettei miatt épp ül. Mindenesetre az már a gyilkosság utáni első hírekben szerepelt, hogy Kočner megfenyegette Kuciakot, konkrétan azzal, hogy megöli. Kuciak ekkor feljelentést is tett a fenyegetés miatt, de már a rendőrségen lepattintották. Ma mindenesetre e tény is ad egyfajta magyarázatot a történtekre. (Kočner mellesleg megfenyegette Kvasnicát is – van egy ilyen szokása neki.)
Ki ölette meg Ján Kuciakot?
Vannak tehát gyanúsítottak, gyanúsíthatók, de a történet még távol a befejezéstől. Annyiban persze nyugodtak lehetünk a folytatás felől, hogy a szlovák sajtó eddig is mindent látott és közvetített, a tragédia összes eddigi momentuma szinte azonnal eljutott a nyilvánosságig. Hm, épp e sorok lezárásakor arról tudósítanak, hogy a főügyészség sokallja is egy kicsit ezt a nyilvánosságot.
