A szerdán likvidált Hamász-vezető utolsó perceiről tett közzé drónfelvételt az izraeli hadsereg

  • narancs.hu
  • 2024. október 18.

Külpol

Jahjá Szinvár holttestét csak csütörtök délután azonosították.

Az izraeli hadsereg (IDF) közzétett egy drónfelvételt, amelyről azt állítják, hogy a Hamász szerdán meggyilkolt gázai vezetőjének, Jahjá Szinvárnak az utolsó perceit mutatja be – írja a Guardian beszámolója alapján a Telex.

A videón egy sálakba burkolózott férfit lehet látni, aki egy romos lakásban, összegörnyedve ül egy fotelben. Az is látszik, hogy a férfi jobb karja súlyosan megsérült, másik karjával pedig a videó végén egy botot dob a felé közeledő drón irányába, feltehetően azért, hogy eltalálja azt.

Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, az IDF csütörtök kora délután adott hírt egy incidensről a Gázai övezet déli részén található Rafahból. A Bislamach kiképződandár Tel Szultán negyedben járőröző katonái szerdán palesztin fegyvereseket láttak belépni egy épületbe. Az izraeli erők megtámadták az épületet, amelyre egy tank is tüzet nyitott.

Az összecsapás után romok közül előkerült egy holttest, amely bár hasonlított Jahjá Szinvárra, gyanús volt, hogy a katonák nem bukkantak a környezetében a Hamász-vezető által élő pajzsként használt izraeli túszokra. A holttest egyik ujjából DNS-mintát vettek, amit Izraelben megvizsgáltak, így csütörtök késő délutánra kiderült, hogy valóban Jahjá Szinvár holttestéről van szó.

Amikor tehát a drónfelvételek készültek, az IDF még nem tudta, hogy azokon a Hamász gázai vezetője látható.

Daniel Hagari izraeli katonai szóvivő szerint ekkor még csak egy harcosként azonosították a férfit. A hadsereg ezután nyitott tüzet, ami már Jahjá Szinvár halálát okozta. Jahjá Szinvárt tehát véletlenül sikerült likvidálnia az izraeli hadseregnek. Igaz, az IDF és a Sin Bét belbiztonsági szolgálat közleménye az állította, hogy régóta tudták, hogy a vezető Rafahban rejtőzik.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.