Az Amnesty International sokkoló jelentése bemutatja, hogy a szíriai kormány tömegével akasztott fel embereket a Saydnaya börtönben. 2011 és 2015 között minden héten – gyakran kétszer is – nemritkán ötvenesével akasztottak fel embereket. Öt év alatt 13 ezer embert, főleg kormánykritikus civileket gyilkoltak meg titokban a saydnayai börtönben.
Az emberi vágóhíd: emberek tömeges akasztása és elpusztítása a szíriai Saydnaya börtönben című jelentés azt is bemutatja, hogy a kormány szándékosan embertelen körülmények között tartja a foglyokat: rendszeresen kínozzák őket, nem adnak nekik ételt, vizet, és nem kaphatnak orvosi ellátást sem. A jelentés azt is részletezi, hogy ezek a lépések hogyan vezetnek a foglyok tömeges halálához.
A háborús, illetve emberiesség elleni bűncselekményeknek számító intézkedéseket a szíriai kormány legfelső vezetése engedélyezte.
„A jelentés egy titkos, óriási, a kormány legfelső szintje által jóváhagyott, horrorisztikus kampányt leplez le, amelynek a célja, hogy minden kritikus hanggal leszámoljanak a szíriai társadalomban” – mondta Lynn Maalouf, az Amnesty International bejrúti regionális irodájának kutatási igazgatóhelyettese.
„Követeljük, hogy a szíriai hatóságok azonnal vessenek véget a törvénytelen kivégzéseknek, kínzásoknak és az embertelen körülményeknek a saydnayai és minden más börtönben is. Oroszországnak és Iránnak, a szír kormány két legközelebbi szövetségesének nyomást kell gyakorolni, hogy ezek a gyilkos intézkedések véget érjenek.”
„A közelgő genfi béketárgyalásokon muszáj lesz ezekről is beszélni. A szíriai börtönökben elkövetett szisztematikus jogsértések kérdését napirendre kell venni. Az ENSZ-nek azonnal egy független vizsgálatot kell indítania a Saydnayában elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, és független megfigyelőket kell küldenie minden fogvatartási intézménybe.”
A jelentés feltárja a 2011 és 2015 között a börtönben elkövetett tömeges akasztásokat.
Minden héten – gyakran kétszer is – az áldozatokat csoportokban akasztották fel, időnként egyszerre ötven embert, teljes titokban, az éj leple alatt. Nagyon erős a gyanúnk, hogy ez a mai napig is folytatódik. Sokan haltak meg a hatóságok kínzásainak, a rendszeres étel- és vízmegvonásnak és az orvosi ellátás hiányának következtében. Továbbá a Saydnaya börtön lakóinak egy sor szadista és embertelen magatartási szabályt is be kell tartaniuk.
A jelentésben szereplő bizonyítékok egy 2015 decembere és 2016 decembere közötti kutatás eredményei. 84 szemtanúval készítettünk interjút, köztük korábbi börtönőrökkel, illetve a személyzet más tagjaival, foglyokkal, bírókkal és ügyvédekkel, szíriai és nemzetközi szakértőkkel.
Az Amnesty International 2016 augusztusában kiadott egy jelentést, amelyben többek között rekonstruáltuk a Saydnaya börtönt egy virtuális modell segítségével. A jelentés szerint legalább 17 ezer ember halt meg szír börtönökben a konfliktus 2011-es kirobbanása óta a kínzások és embertelen körülmények miatt. Ez a szám nem tartalmazza az ebben a jelentésben szereplő 13 ezer törvénytelen kivégzést.
A Területi Katonai Bíróság
Egyetlen, a Saydnayában felakasztott ember ügyében sem volt tárgyalás. Az akasztás előtt az áldozatokat egy-két perces meghallgatásra vitték az úgynevezett Területi Katonai Bíróságra. Az eljárások annyira rövidek és önkényesek, hogy ezeket nem lehet bírósági eljárásoknak nevezni. Az Amnesty Internationalnek nyilatkozó kormánytisztviselők, őrök, bírók és egykori foglyok beszámolói alapján sikerült részletesen rekonstruálni az akasztásokat megelőző nevetséges eljárásokat.
A katonai bíróság egyik korábbi bírája elmondta, hogy a bíróság a szír jogi keretrendszeren kívül működik. „A bíró megkérdezi az illető nevét, és hogy bűnösnek vallja-e magát. Mindegy, mit válaszol, bűnösnek fogják találni... Ennek a bíróságnak semmi köze a joghoz. Nem is igazi bíróság” – mesélte.
Az ítéletek kínzással kikényszerített vallomásokon alapszanak. A foglyok nem beszélhetnek ügyvéddel, és magukat sem képviselhetik – a legtöbbjüket erőszakkal tüntették el, és titokban, a világtól elzárva tartják fogva. A halálraítéltekkel csak pár perccel az akasztás előtt közlik, hogy felakasztják őket.
Tömeges akasztások
Az akasztásokat heti egy-két alkalommal, főleg hétfő és szerda éjjel hajtják végre. Az áldozatoknak azt mondják, hogy egy polgári börtönbe kerülnek át, ám ehelyett egy föld alatti cellába viszik és összevissza verik őket. Ezután egy másik épületben felakasztják őket. Az egész folyamat alatt be van kötve a szemük. Egészen addig nem tudják, mikor vagy hogy halnak meg, amíg a kötelet a nyakuk köré nem hurkolják.
„10-15 percen keresztül hagyják őket lógni a kötélen. A vékonyabbakkal előfordul, hogy nem halnak meg. A fiatalabbak nem elég nehezek, hogy a súlyuk megölje őket, ezért lentről addig rángatják őket, amíg el nem törik a nyakuk” – mesélte egy korábbi bíró, aki több akasztást is végignézett.
A foglyokat a kivégzőszoba feletti helyiségben tartják, így lehetőségük van hallani, hogy mi folyik alattuk.
„Ha lefekszel és a füledet a földre szorítod, hallani lehet a hörgést lentről. Ez olyan tíz percig tart... Úgy aludtunk abban a szobában, hogy alattunk emberek fulladtak meg. Nekem ez akkor a mindennapok része volt” – mondta „Hamid”, az egykori katonatiszt, akit 2011-ben tartóztattak le.
Egy éjszaka alatt akár 50 embert is felakasztanak. A holttesteket egy teherautóra teszik, és egy titkos tömegsírba dobják. A rokonokat nem tájékoztatják arról, hogy mi lett az áldozatokkal.
A cél: elpusztítani őket
A Saydnayát megjárt túlélők elborzasztó és sokkoló részleteket mesétek a börtönben uralkodó körülményekről. Mindent körülményt gondosan úgy terveztek meg, hogy a rabokat megfosszák méltóságuktól, megalázzák, beteggé tegyék, éheztessék és végül megöljék őket.
A szörnyűséges beszámolók alapján az Amnesty International arra a következtetésre jutott, hogy a börtönben uralkodó rettenetes körülmények egy tudatos, a foglyok elpusztítását célzó terv részei.
Több fogoly számolt be arról, hogy megerőszakolták őket, vagy arra kényszerítették, hogy ők erőszakoljanak meg másokat. A kínzás, verés és megalázás mindennapos büntetés, amely gyakran vezet élethossziglan tartó sérülésekhez, fogyatékossághoz vagy akár halálhoz. A cellák alját a rabok sebeiből szivárgó vér és genny borítja. A cellákból a holttesteket minden reggel 9 körül szedik össze az őrök.
„Minden reggelre van két-három újabb halott a szárnyunkban... Emlékszem, ahogy az őr megkérdezi, hány hullánk van: Egyes szoba – hány halott? Kettes szoba – hány halott?, és így tovább... Egyszer az őrök celláról cellára járva mindenkit összevertek. Aznap tizenhárman haltak meg a mi szárnyunkból” – mondta „Nader”, az egykori fogoly.
Rendszeres, hogy a foglyok nem kapnak vizet és ételt. Gyakran előfordul, hogy az ételt az őrök a földre szórják, ahol ez elkeveredik a vérrel és kosszal. Az a kevés szerencsés, aki élve kikerül a Saydnayából, általában a korábbi testsúlya felére fogyott.
A Saydnayának megvannak a maga különleges szabályai. A foglyok nem adhatnak ki semmilyen hangot: nem beszélhetnek, még csak nem is suttoghatnak. Különböző testhelyzeteket kell felvenniük, amikor az őrök belépnek a cellájukba, és ha akár csak egyszer is ránéznek az őrökre, a büntetésük halál.
A nemzetközi közösségnek, elsősorban az ENSZ Biztonsági Tanácsának azonnali lépéseket kell tenni, hogy véget vessen ezeknek a szörnyűségeknek.
„Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozott lépésére van szükség. Nem fordíthat hátat ezeknek a szörnyű bűncselekményeknek, el kell fogadnia egy határozatot, amelyben felszólítja a szíriai kormányt, hogy engedje be a nemzetközi megfigyelőket a börtönökbe. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának azonnal vizsgálatot kell indítania a nemzetközi jogot sértő bűncselekmények kapcsán – mondta Lynn Maalouf. – A több ezer védtelen ember hidegvérű meggyilkolása és a gondosan megtervezett, szisztematikus pszichológiai és fizikai kínzások a Saydnaya börtönben nem folytatódhatnak tovább. A borzalmas bűncselekmények elkövetőit bíróság elé kell állítani.”
