Magyar Narancs: Azt tudta, hogy 20 ezer ember több mint 600 ezer beszélgetését rögzítették?
Gyorgyi Lazarevszki: Eleinte fogalmam sem volt, hány embert érintettek az illegális lehallgatások. Amikor elkezdtük gyűjteni az anyagokat, magam is meglepődtem, hogy milyen sok embert hallgattak le. Azt is fontos megjegyezni, hogy ugyan 20 ezer ember érintettségéről beszélünk, de ez nem a valós szám, hiszen csak azon fájlok tartalmát ismerjük, amelyeket le tudtunk hívni a rendszerből. Azt nem tudjuk, hogy ez a lehallgatásoknak a 20 vagy inkább csak az 1 százaléka-e. Az biztos, hogy nem a teljes anyag, tehát még 20 ezernél is több emberről lehet szó. Ugyanakkor mi kifejezetten az illegális lehallgatásokra koncentráltunk, a rendszerben ugyanis könnyen el lehetett különíteni a legális és illegális lehallgatások anyagát.
MN: Mégis hogyan? Volt egy külön könyvtár a gépen, hogy „illegális lehallgatások”?
GYL: A lehallgatásokból leiratok készültek, ezeket pedig olyan emberek készítették, akiket teljesen más célból vettek fel. Sofőrként, titkárként vagy logisztikai területen dolgoztak hivatalosan, így könnyű volt elkülöníteni az ő munkájukat a rendszerben. Ők valószínűleg meg sem kapták a szükséges képzést, hiszen olyan eszközöket használtak, amelyek nem voltak ellátva a megfelelő védelemmel. A leiratokat például egyszerű wordben írták, s talán ki is nyomtatták pár példányban. Nyomtatás után pedig egyszerűen törölték a fájlokat. Nekünk csak az automatikus mentéseket kellett letölteni, abból is a legnagyobb méretűt, hiszen az volt az utolsó verzió. Mivel kisebb helyet foglalnak, az SMS-ek és a leiratok letöltésével kezdtünk, később kezdtük csak kimenteni az audiofájlokat is, amelyek már titkosítva voltak. Rengeteg adatot töltöttünk le, civilek, újságírók, bírók, rendőrök, politikusok beszélgetéseit. Ráadásul nemcsak ellenzéki, de kormánypárti politikusokat is lehallgattak.
| ||
MN: Mi történt a választások után?
GYL: Maradt a felállás. Kosztovszki letöltötte, én kihoztam és rendszereztem az adatokat, Verusevszki pedig átnézte a tartalmukat. Mindvégig biztonságos csatornákon kommunikáltunk, gördülékenyen ment minden.
MN: Meddig?
GYL: Három évig. De idővel kezdett egyre kockázatosabbá válni a tevékenységünk. Ugyanakkor el is értünk arra a pontra, ahonnan már csak előrefelé lehetett menekülni. 2013-ban eljöttem a szolgálattól, mert megváltoztatták a rendszert, és többé nem tudtunk hozzáférni olyan könnyen a lehallgatások adataihoz, és úgy éreztük, már elegendő bizonyítékot gyűjtöttünk össze. Ironikus, hogy a legfontosabb anyagokhoz pont abban az időszakban jutottunk hozzá, amikor majdnem feladtuk. Gruevszki és az ő közvetlen környezete nem volt célpontja a lehallgatásoknak, de ők sok fontos kormányzati pozícióban lévő emberrel telefonáltak, akiket viszont lehallgattak, így néha még Gruevszki is felbukkan a beszélgetésekben. Az utolsó időszakban tehát arra koncentráltunk, hogy ezekből a felvételekből tudjunk minél többet összegyűjteni.
MN: Gruevszki tudott a lehallgatásokról?
GYL: Az ember teljesen másképp beszél, ha tudják, hogy lehallgatják. Gruevszki is így tett, nem mondott végig mondatokat, kódszavakat használt stb. Ha pedig tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy a leiratokból egy példány hozzá került. Gyanítható tehát, hogy tudott a lehallgatásokról, de közvetlen bizonyítékunk nincs rá.
A teljes interjút a Magyar Narancs e heti számában olvashatja.
Magyar Narancs – Archívum részletes
Orbán Viktor embere lassan bekebelezi az országot, mára nincs olyan megye, ahol Mészáros Lőrincnek vagy a családjának ne lenne valamilyen érdekeltsége. Az országban közel száz helyen vannak jelen valamilyen formában a felcsúti milliárdos cégei, és külföldön is terjeszkedik. Térképen ábrázoljuk a magyar gazdasági csodát.
