Nagy többséggel, 576 igen, 32 nem és 60 tartózkodó szavazattal fogadta el az Európai Parlament március elején Járóka Lívia fideszes EP-képviselő jelentését az unió romastratégiájáról. A stratégia kidolgozása és elfogadása a magyar EU-elnökség egyik prioritása: júniusig közös állásfoglalást kíván tető alá hozni a 27 tagú Európai Tanácsban. A stratégia az Európa 2020 program része lenne, amelynek célja, hogy a 20 és 64 éves kor közötti népesség foglalkoztatási szintjét a jelenlegi 69 százalékról 75-re emelje. Ezért hangoztatják a stratégia készítői, hogy megközelítésük inkább szociális és gazdasági, mint etnikai.
Mielőtt a kérdés a tanács elé kerül, még az Európai Bizottság is elkészíti a tagállami romaintegrációs stratégiák európai keretrendszeréről szóló javaslatát. "Fontos a megfogalmazás, hiszen a bizottság a felelősséget az állampolgárok jólétéért és jogaiért a tagállamoknál hagyná. Tehát Orbán Viktor nem fogalmazott teljesen pontosan, amikor kijelentette, hogy a magyar elnökség végére az uniónak lesz romairányelve" - vélekedett Bernard Rorke, a Nyílt Társadalom Alapítványok romaprogramjának igazgatója, aki azt is kiemelte, hogy Magyarországnak nagy érdemei vannak a stratégia megszületésében.
A bizottság készülő dokumentumának konkrét tartalmáról e pillanatban még csak spekulálni tudunk. A testület korábban hajlandónak mutatkozott bizonyos források átcsoportosítására a romaintegráció céljára - az EP-jelentés azt kérte, hogy legyen átjárhatóság az uniós pénzügyi alapok között, hogy komplex (oktatási, szociális, infrastrukturális) fejlesztési projektek jöhessenek létre. De forrásokban a szakértők szerint jelenleg sincs hiány, a baj inkább e pénzek hatékony felhasználásával van. Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár is többször hangoztatta, hogy a romaintegrációra szánt pénzeknek csak töredéke jutott célba. (Ez máshol sem megy könnyen: például az előző szlovák kormány a romákra szánt pénzekből 600 ezer eurót két focicsapatnak juttatott.)
A cselekvés motorjai
"Az EP-határozattal egyetértve abban reménykedem, hogy a bizottság együttműködik a tagállamokkal, és megreformálja az operatív programokat, hogy az európai finanszírozás összhangban legyen a marginalizált közösségek igényeivel. Jó lenne, ha a folyamatok kevésbé lennének bürokratikusak, a kivitelezésük felgyorsulna, és a roma közösségek végre részesülnének a nekik szánt támogatásokban" - mondja Rorke, aki szerint a tartós sikerhez a bizottságnak kellene vállalnia a felelősséget a koordinációért, a felügyeletért és a végrehajtásért. Viviane Reding, a bizottság alelnöke hangsúlyozta: építeni kívánnak a parlamenti jelentésben megfogalmazott javaslatokra. Forrásaink szerint ugyanezt ígérte Andor László, a testület foglalkoztatási és szociálpolitikai felelőse is. A magyar elnökség a maga tervezetét a tagállami kormányokat képviselő tanács számára a bizottság anyaga alapján fogja kidolgozni. "Itt válik igazán fontossá a magyar elnökség szerepe, hiszen a tanács mindig politikai döntéseket hoz" - vélekedett egy megkérdezett szakértő.
Manapság Európában kevesen mernek belekötni egy romaintegrációs stratégiába, főleg az után, hogy tavaly Nicolas Sarkozy francia elnök épp a romák miatt került összetűzésbe a bizottsággal. Miután Viviane Reding igazságügyi biztosként szokatlanul erős hangvételben ítélte el a francia államot, Nyugat-Európa is érintett lett egy mindaddig kelet-európainak számító problémában. De van egy prózaibb oka is a nyugati támogatásnak: nem szeretnék, ha a jövőben nagyobb számban vándorolnának hozzájuk romák, de azt sem, hogy túl sokat kelljen a probléma megoldásával foglalkozniuk. A romaintegráció minden nyűgét Kelet-Európára hagynák: a keretstratégia ki is fogja mondani, hogy a cselekvés motorjai a tagállamok lesznek. A munka nagy része tehát a nagy roma populációval rendelkező kelet-európai országokra hárul, és ha ők nem is ragaszkodnának foggal-körömmel a stratégia létrejöttéhez, Nyugat-Európa erőltetni fogja az elfogadását. Már csak azért is, hogy papírjuk legyen róla: a megoldás nem az ő felelősségük.
Balog Zoltán és Andor László pár hónapja a Heti Válaszban büszkélkedett el azzal, hogy hazánkban egyházi közösségek és nemzetközi hírű civil szervezetek dolgoznak évtizedek óta a romákért. Csakhogy ezek segítségére ez idáig nem tartottak igényt, amit számos magyar és nemzetközi civil szervezet közös közleményben kifogásolt. Március közepi válaszában Balog arra kérte a közlemény megfogalmazóit, hogy írják le a javaslataikat, amelyeket majd továbbítanak a bizottság felé. Ivan Ivanovtól, az Európai Roma Információs Iroda (ERIO) igazgatójától megtudtuk, hogy idáig a bizottság sem volt érdeklődőbb, nem tartott formális tárgyalást roma szervezetekkel: a feladatot egy belső munkacsoportra bízta.
"A romastratégia mögött egy szupertitkos társaság áll, semmilyen civil szervezettel nem állnak szóba, nem is tájékoztatják őket. Az, akit véletelenül bevonnak, igen szerencsésnek mondhatja magát" - tudtuk meg egy neve elhallgatását kérő szakembertől. Bennfentes vélemények szerint a titkolózás egyik oka, hogy a magyar elnökség felkészültsége hiányos, csak szalad az ügyek után. Egyetlen szerencséjük, hogy Járóka Lívia már régóta dolgozott egy javaslaton, amelynek fő gondolata váltást jelenthet a korábbi romaintegrációs politikához képest. Ez lenne a területi célzás - eszerint a romaügyeket a szegénység és elmaradottság felszámolását célzó stratégiába illesztenék bele. Az ő márciusban bemutatott szövege hosszas tárgyalások eredményeként született meg: hat frakció kísérte figyelemmel (a téma szocialista felelőse Göncz Kinga volt), konzultáltak civilekkel, az EP-ben nyilvános ülést tartottak róla, és a végső szövegbe vagy 70 módosító indítványt foglaltak bele.
Nem fontos, hogy ki roma
"A stratégia sokkal hatékonyabb és igazságosabb, ha nem származás szerint, hanem társadalmi-gazdasági jellemzők alapján határozza meg a célcsoportját" - nyilatkozta a magyar EU-elnökség honlapjának Járóka Lívia. A stratégia ezért nem akar azzal foglalkozni, ki roma és ki nem, csupán azt nézi, hogy mely területeken sűrűsödik a roma lakosság. Abból indul ki, hogy a legelmaradottabb kistérségekben viszonylag magas a romák száma, és fordítva: a romák nagy része elmaradott térségekben él. Járóka egy európai krízistérkép megrajzolását javasolta: az Eurostat és a nemzeti statisztikai hivatalok alapadataira építve kell a lehető legrészletesebben kijelölni a területi egységeket, hogy megállapíthassák a speciális igényeiket. Járóka szerint a meglévő adatok elegendőek lennének ehhez, míg Balog újabb adatgyűjtést tartott szükségesnek. A térkép április 8-án, a budapesti Roma Befogadási Platformon is fontos kérdés lesz.
A Narancsnak nyilatkozó szakértők szerint a térkép erős eszköz lenne az uniós intézmények kezében ahhoz, hogy a tagállamokon számon tudják kérni a romák integrációja érdekében tett konkrét lépéseket. A kérdésre, hogy a romastratégia miért támogatja a nem romákat is, azt a választ kaptuk, hogy a csoport megnevezése és kiemelése nem feltétlenül javítja a helyzetüket, hiszen a környezetük megváltozása nélkül az ő sorsuk sem fordul jobbra. Ugyanakkor ebben a mélyszegénység elleni stratégiában célszerű nevesíteni a romákat, hiszen így a bizottság a szociális alap és a területi fejlesztési alapok pénzének tervezése és elosztása során a kistérségek számára pályázati feltételként szabhatja meg a romák megsegítését és az antidiszkriminációs célokat, miként azt is, hogy minden térségnek a maga eszközeivel kell feltérképeznie, mennyien vannak a romái, kirekesztettek-e, és mit lehet tenni az érdekükben.
Az EP-jelentés szerint az unió mindeddig nem lépte át a puha jog kereteit, ez pedig önmagában nem volt képes előmozdítani a romák társadalmi integrációját. "Egy stratégia a puha jogtól jogi értelemben nem különbözik, ám mindenképp hatékonyabb eszköz, mivel konkrét cselekvési tervet tartalmaz, azaz konkrét szakpolitikai döntések alapjául szolgálhat" - vélekedik erről Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi programjának vezetője.
Az ERIO szerint is jó kezdet lehet a stratégia. "Az unió hatóságai végre elkötelezték magukat. Most arra kell rávenni a tagállamokat, hogy vegyék komolyan ezeket a kérdéseket, rendszeres beszámolókat kell tőlük kérni a haladásról, majd kritizálni, vagy ha kell, szankcionálni" - mondja Ivanov. A javaslat azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság ne szüntesse meg azt a romaügyi munkacsoportot, amelyet tavaly szeptemberben a romák társadalmi integrációjának vizsgálatára összehívott, hanem nyilvánítsa állandó testületté, amely felügyeli és koordinálja a tagállamok erőfeszítéseit. Járóka a BruxInfóval megosztotta azon ötletét is, hogy a bizottság létrehozhatna egy teljesítménytartalékot, amelyből megjutalmaznák a romaintegrációban élen járó tagállamokat.
A stratégia sikeréhez fontos lenne az is, hogy a magyar kormány jó példát mutasson a többi tagállamnak. Azt a szakértők sem vitatják, hogy Magyarországon vannak olyan közpolitikai gyakorlatok, amelyek előremutatóbbak és bátrabb hangnemet használnak, mint más országokéi. Ám ezek megvalósulása és eredményei már kérdőjelesek. Ráadásul a kormány jelenlegi politikája sem mutat a legjobb irányba. "Nem vonom kétségbe a magyar EU-elnökség elkötelezettségét, egyes hazai nyilatkozatok ugyanakkor - például az iskolai szegregáció 'hasznosságáról' - sajnálatosan szembemennek az európai iránnyal. Miközben a kormány Brüsszelben az európai uniós romastratégia lelkes támogatójának állítja be magát, addig a kormányzati intézkedések idehaza éppenséggel a társadalmi különbségek növeléséhez, a legsérülékenyebb társadalmi csoportok, így a romák további leszakadásához vezetnek" - vélekedett a Narancsnak Göncz Kinga.
