A téboly, ha tombol

Uganda

  • - kovácsy -
  • 2005. május 19.

Külpol

A késlekedés érthetetlen, a tény viszont örvendetes: május elején végre az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került az észak-ugandai polgárháború ügye.

Ha következik is ebből valami, az aligha történik egyhamar. A kelet-afrikai országban éppen egy népszavazás előkészítése zajlik - teljesen függetlenül a regionális összefüggésekbe is beágyazott, lassan két évtizede zajló horrortörténettől. A referendum tárgya a tényleges többpártrendszer helyreállítása. A jelenlegi elnöki teljhatalom az egykori felkelőből közvetlenül választott elnökké avanzsált Yoweri Museweni tizenöt éve tartó uralma során valamelyest stabilizálta az ország helyzetét, legalábbis a hetvenes-nyolcvanas évekhez képest, amikor Milton Obote uralmát Idi Amin véres diktatúrája váltotta föl, hogy aztán a belviszályok során ismét Obote kerüljön az ország élére.

Az egykor számos felkelőcsoport közül ma már csak az Uganda északnyugati területét terrorizáló szervezet áll fegyverben. Az Úr Ellenállási Hadseregének (angolból rövidítve: LRA) a törekvései tulajdonképpen értelmezhetetlenek. Vezetőjükről, Joseph Konyról mindmáig nem lehet tudni, hogy közveszélyes őrült-e, netán egy a fiatalkori messianizmus miszticizmusába beleszorult igazságbajnok vagy helyzetének kilátástalanságát világosan látó, a végsőkig előre menekülő gazember. Az LRA hivatalosan vállalt célja a kormány megdöntése, a hatalom megragadása és a tízparancsolat ótestamentumi fundamentumára helyezkedő kormányzás.

A vallási alapokat

helyi hagyományokból eredeztethető misztikus elemek színezik, és újabban az iszlám bizonyos lecsapódásai is: a harcosok állítólag Mekka felé hajlongva rózsafüzért morzsolgatnak, miközben azt remélik, hogy az öltözékükbe varrt kavicsok sérthetetlenné teszik őket; maga Kony pedig egy torzszülött négylábú tyúkot a hóna alatt szorongatva, vízjóslás útján igyekszik tájékozódni a következő összecsapás kimenetelét illetően. Meglehet persze, hogy a helyi informátorok kiválóan szórakoznak, amikor előadják mindezt a borzongó újságíróknak.

Tény viszont, hogy Kony embereinek (a létszámuk nem ismert, néhány száz és néhány ezer között váltakozott az évek során) 19 év alatt sikerült úgy másfél millió embert földönfutóvá tenniük. Falvakat gyújtanak fel, mészárolnak, a gyerekeket pedig (mindeddig úgy húszezret) elhajtják, hogy a kisfiúkat harcossá képezzék ki, akik aztán a nagyobbacska lányokat szexrabszolgaként kapják meg a gyilkosságok jutalmaként. A szörnytettek indoklásai az abszurd horror mindeddig ismeretlen szélsőségeit prezentálják. Az elrabolt gyerekeknek azt kell hallaniuk, hogy nem lett volna szabad a kormány, illetve a hagyományos egyházak által működtetett iskolákba járniuk - ezért kell lakolniuk. A földműveseknek azért, mert valamely megszentelt napon merészeltek munkálkodni a termékeny, de immár jórészt parlagon hagyott földeken. Ezért végtagcsonkolás jár. Segítségkérésért a fülek és az ajkak lemetszése. Joseph Kony egy újabb felismerése értelmében az Úr tiltja a térség legfőbb közlekedési eszközének, a kerékpárnak a használatát. Ha a harcosok biciklizésen érnek valakit, az ülepét metszik le. Mindez kellően megmagyarázza, miért menekülnek az emberek rémülten a kormánycsapatok által védett menekülttáborokba. Egyébként ezek ellen is előfordulnak támadások: lángba borítják őket, akárcsak a falvakat.

A tehetetlenkedő kormányerők a részben gyerekekből álló csapatokkal szemben aratják harci sikereiket esetleges akcióik során. Az ugandai haderő ugyanis az elmúlt években jórészt a Kongói Demokratikus Köztársaságban zajló háborúban jeleskedett, majdani befolyást remélve az ország mindmáig sikertelen pacifikálását követően. De ha nem így történt volna, akkor sem könnyű elképzelni, miként lehetett volna megfékezni az LRA tombolását. A felkelőknek ugyanis a szomszédos

Szudán területén

is vannak bázisaik. Kony a hírek szerint többnyire itt tartózkodik. Minthogy a regionális ambícióktól fűtött Museweni a térség amerikai támogatást élvező pacifikátoraként a kilencvenes években logisztikai támogatást nyújtott a dél-szudáni felkelőknek, az LRA - mintegy cserébe - a szudáni kormány rokonszenvét és segítő vendégszeretetét élvezhette. Khartúm 2002-ben aztán lehetővé tette, hogy az ugandai egységek szudáni területen is üldözhessék a felkelőket, akik azonban csak fokozták betöréseiket. Uganda később, a tavalyi szudáni békekötés körüli időkben is újra azt állította, hogy az LRA ismét élvezi az északi szomszéd támogatását.

Az értelmetlen és teljes mértékben öncélúnak tűnő öldöklés mögött persze föl lehet fedezni a konfliktus józan ésszel is értelmezhető okait. Uganda déli területein a brit gyarmatosítók annak idején ki tudtak alakítani egyfajta harmonikus együttműködést az ottani bantu törzsek földművelőivel, akik már akkor viszonylag jó színvonalon éltek, hála a gyapot-, dohány-, kávé- stb. termesztésnek és -exportnak. Az északi, európai mércével mérve elmaradott törzsek - köztük az acsolik - mindebből kimaradtak, ők adták viszont a gyarmati hadsereg katonáit. Mármost Museweni hatalomra kerülésével a déli országrészt képviselő politikai elit a korábbi évekkel szemben újra nagyobb szerepet kapott Uganda irányításában, és az LRA a már említett, kevéssé evilágias célok mellett az acsoli etnikum jogainak helyreállítását is megjelölte mint kitűzött feladatot. Az érintettek viszont aligha kérnek ebből, hiszen a harcok épp az ő területükön folynak, ők szenvedik el elsősorban az Úr harcosainak tombolását.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.