Július 9-11. között NATO-csúcsot tartottak Washingtonban, ahol a legtöbbeket foglalkoztató kérdés természetesen Donald Trump esetleges újraválasztása volt. Trump visszatérése az egybehangzó vélemények szerint felboríthatja a transzatlanti kapcsolatokat.
A lengyel külügyminiszter, Radek Sikorski a napokban még messzebb ment, amikor elmondta a szövetségeseknek, hogy fel kell készülni a „változásra” a transzatlanti viszonyrendszerben, és többet költeni védelemre – attól függetlenül, hogy kit választanak elnöknek az Egyesült Államokban. A Politico beszámolója szerint Sikorski úgy látja, az Egyesült Államok mindenképpen az Európai Unió stratégiai partnere marad, csakhogy egyre inkább Ázsiát kell „szemmel tartania”, ami azt eredményezi, hogy kevésbé tudja segíteni Európát.
A lengyel külügyminiszter már azután beszélt erről, hogy Biden visszalépett és alelnökét, Kamala Harrist ajánlotta a demokraták figyelmébe: de a friss felmérések szerint az alelnök ugyan népszerűbb Bidennél, két ponttal még mindig elmarad Trump mögött.
Ha Trump visszatér elnökként, csökkentheti „befektetéseit” a NATO-ban. Főként akkor, ha izolacionista alelnökjelöltje, J. D. Vance elképzelései érvényesülnek.
De hogy ne csak Trumpra fogjunk mindent, a Politico európai forrásai arról beszélnek, az Egyesült Államok újabb fókusza Ázsiára nem a republikánushoz kötődő trend, a demokraták is ezt csinálják.
Nem véletlen, hogy Sikorski ötoldalas dokumentumot terjesztett brüsszeli kollégái elé, amiben azt sürgeti, hogy adaptálódjanak a változáshoz, és dolgozzanak azon, hogy a republikánusok megítélése javuljon a transzatlanti kapcsolatokról. Főként azt a percepciót kellene megtörni, hogy a kereskedelmi partnerei, köztük az EU hasznot húz az Egyesült Államokból, és meg kell tanulni arról beszélni az embereknek, miért hasznos az USA és az EU partnersége. A lengyel külügyminiszter itt tartja fontosnak közbeszúrni, hogy ezt a káros percepciót a republikánus szélsőjobboldali szárnya mellett az orosz propaganda terjeszti a leghatékonyabban.
„Ha Moszkva meg tudja erősíteni az amerikaiak izolációs hajlamát, meg tudja győzni őket arról, hogy az Egyesült Államoknak nincs miért harcolni Európában és ellenezni kell az Ukrajnának nyújtott katonai segítséget, akkor a Kreml nem csak a harctéren nyeri meg a háborút, hanem a hibrid háborúnak is győztese lesz a nyugati világban”
– írja Sikorski.
Csehország kitart
A cseh miniszterelnök ugyancsak arra figyelmeztet, hogy akárki nyeri az amerikai elnökválasztást, Európának és Csehországnak is önállósodni kell. „Bárki is nyeri meg ősszel az amerikai elnökválasztást, Csehországnak elsősorban a saját érdekeivel kell törődnie, mégpedig Európa és a NATO keretein belül” – mondta Petr Fiala egy hazai interjúban. „Hosszú ideje állítom, hogy Európának mindkét eshetőségre készen kell állnia, mindkét esetben azonban érvényes, hogy a jövőben nagyobb mértékben lesz szükség arra, hogy a saját lábunkra álljunk.” Hozzátette, hogy az európai politikusoknak tudatosítaniuk kell, hogy az Egyesült Államoknak nemcsak Európában, hanem a világ más részein is vannak érdekei.
Fel kell készülni Trumpra
„Európának nem szabad látványosan pánikolni Trump matt, hanem sokkal konstruktívabbnak kell lennie”
– figyelmeztet a Politico szakírója, Nadia Schadlow egy másik cikkben, aki felemlíti, hogy a NATO-csúcson látványosan úgy tettek a vezetők, mintha a volt elnök nem is létezne – pedig egy videós összeállításban Reagentől Bidenig minden amerikai elnök szerepelt, csak éppen Trump nem.
„Ahelyett, hogy pánikszerű figyelmeztetéseket küldene – például egy EU-s tisztségviselő nemrégiben úgy fogalmazott, hogy egy második Trump-elnökség „olyan lesz, mint 2016, csak sokkal rosszabb” –, képzeljük el, hogy az európai vezetők és véleményformálók újraterveznek és egy konstruktívabb megközelítését alkalmaznak. Képzeljük el, hogy Trumppal lehet együtt dolgozni, és több erőfeszítést tesznek az együttműködésbe és a közös ajánlatokba.”
Schadlow szerint Trumpnak igaza volt 2019-ben, amikor szankciókat vetett ki minden vállalatra, amely bedolgozott az orosz Gazpromnak az Északi Áramlat 2 befejezésében. Pontosan úgy érvelt, hogy a gázvezeték jelentős tranzitbevételektől fosztaná meg Ukrajnát, és sebezhetőbbé tenné az orosz agresszióval szemben, miközben a gázvezeték túl nagy befolyást engedett a Kremlnek az európai gazdaságban.
Nem lenne ördögtől való támogatni Trump javaslatát az LNG-exportok növelésével kapcsolatban sem – folytatja Schadlow. Az európai vezetésnek ráadásul el kellene ismernie azokat a stratégiai hibákat, amit a Nemzetközi Energiaügyi Ügynökség „történelminek” nevezett: az orosz gázfüggőséget és a nukleáris energiáról való leszakadást. A Trump-adminisztrációval mindkét kérdés korrigálásában együtt lehetne működni.
A Politico szerzője szerint Kína „tisztességtelen” kereskedelmi gyakorlatait is Trump hozta be a közbeszédbe: a volt elnök már 2017-ben amellett érvelt, hogy az ázsiai nagyhatalom torzítja a piacot azért, hogy aláássa a liberális világrendet. Azóta csak rosszabb lett a helyzet: Kína „agresszív gazdaságpolitikája” aláássa az európai ipart, többek között a mesterségesen alacsony termékekkel – amik közül legelsőnek az elektromos autók juthatnak eszünkbe. Ebben éppen Magyarország lett Kína elsőszámú EU-s partnere.
Schadlow szerint
az sem alaptalan elvárás Trump részéről, hogy a NATO-tagok köteleződjenek el abban, hogy a GDP-jük 2 százalékát a védelemre fordítják.
Amíg Európa azon dolgozik, hogy „Trump-álló” NATO-t hozzon létre, a védelmi szövetség gyengébb lesz. Hiszen ne felejtsük el, hogy Trump, akár nyer, akár nem, az Egyesült Államok választóinak felét képviseli.
Létezik magyar álláspont?
Az Orbán-kormány álláspontja különösen pikáns a fentiek fényében. Miközben a kormány az európaiak közül egyetlenként mindent Trump visszatérésére tett fel, úgy tűnik, az amerikai elnökjelölt elképzelései nem mindenben egyeznek Orbánéval. „Az amerikai elnökválasztási verseny friss fejleményei ellenére is az a legfontosabb, hogy a Republikánus Párt színeiben Donald Trump indul, aki a béke reményét jelenti a világ számára” – közölte Szijjártó Péter, miután Biden visszalépése után Kamala Harris tűnik befutónak demokrata oldalon.
A külügyminiszter arról a hétfői ülésről, amelyen Sikorski lengyel kollégája az ötoldalas dokumentumot prezentálta, egészen máshogy emlékezett meg: „elképesztő hisztivel” találta magát szemben, „a háborúpárti politikusok minden frusztráltságukat kiadták magukból, ami annak nyomán keletkezett, hogy nem tudták elviselni, hogy a magyar miniszterelnök egy békemissziót hajtott végre.” Szijjárt azt mondta: „Nem is tudom, három vagy három és fél órán keresztül hallgattam a sirámaikat, és én ott is világossá tettem nekik, hogy az, hogy hol lesz a külügyminiszterek informális tanácsülése, az nekem oly mindegy.”
Ugyanakkor érdemes lenne Szijjártó Pétert és Orbán Viktort emlékeztetni arra, hogy Donald Trump sokkal határozottabb Kína-ellenes gazdasági politikát képvisel, valószínűleg szorgalmazná az európai és amerikai elektromos autógyártás érdekében kivetetett védővámokat, és az orosz gázszállítást is aggályosnak tartja. Igen, azt a gázvezetéket kritizálta Trump, aminek blokkolása miatt Szijjártó Péter éppen ma fenyegette meg Ukrajnát és a NATO-t.
