Ami késik - Románia és Bulgária EU-csatlakozása

  • Szlankó Bálint (Brüsszel)
  • 2005. november 3.

Külpol

Az Európai Unió a múlt héten hozta nyilvánosságra országjelentését Romániáról és Bulgáriáról. Nem tolták le őket nagyon, igaz, nagy csinnadratta sem volt. De ne aggódjunk: fix, hogy tagok lesznek, elvégre aláírt papírjuk van róla. Ha máskor nem, 2008-ban.

Az Európai Unió a múlt héten hozta nyilvánosságra országjelentését Romániáról és Bulgáriáról. Nem tolták le őket nagyon, igaz, nagy csinnadratta sem volt. De ne aggódjunk: fix, hogy tagok lesznek, elvégre aláírt papírjuk van róla. Ha máskor nem, 2008-ban.

Amikor 2002. október 8-án Romano Prodi, az unió akkori bizottsági elnöke bejelentette, hogy 2004-ben tíz országgal, köztük nyolc kelet-európaival írják alá a csatlakozási szerződést, szinte levegőt sem kaptunk. A közlés az (utolsó) országjelentések nyilvánosságra hozatalával szinte egy időben történt - Romániát és Bulgáriát akkor parkolópályára állították. Bizonyos szempontból persze most is jogosan merül fel a kérdés, hogy Románia és Bulgária eléggé EU-érett-e. Szakadt országok, még Kelet-Európában is szokatlanul rosszul funkcionáló állammal, csekély gazdasági-politikai jelentőséggel és közepesen combos kisebbségi problémákkal. De éppen erről van szó: az unió egész keleti bővítésének lényege, hogy egy jól funkcionáló, stabil és gazdag szervezetbe integrálja a kelet-európai országokat; hisz magára hagyva véletlenül még szétesik, az egész környék instabil, urambocsá', polgárháborús zónává és a vándorbűnözés forrásává, a menekültáradat kiindulópontjává válik. Ez távolról sem jelenti azt, hogy egy tagjelöltnek nem kell keményen megszenvednie a felkészüléssel, a közösségi joganyag átvételével és egy tonna reformmal. Dehogynem, de a bővítés alapja geopolitikai döntés: 2004-ben Lengyelországot, Litvániát, Lettországot egy valóban szigorú felvételi vizsgán bármelyik nap megbuktathatták volna, ha nincs valódi politikai akarat a bővítés mögött.

Csakhogy az Európai Bizottság (EB) minap megjelent országjelentése Romániáról és Bulgáriáról azt sugallja, hogy némileg új idők járnak. A jelentés, amely területről területre felméri a két ország felkészülését (lásd keretes anyagunkat), egyértelműen olyan politikai hangulatot sugall, amelyben a bővítés iránti lelkesedés nemhogy kifogyóban van, de szinte teljesen kiveszett - már-már bocsánatot kell érte kérni. Az EB mind a jelentésben, mind szóbeli nyilatkozatokban lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy habozás nélkül hajlandó elkaszálni Bukarestet és Szófiát, ha a legkisebb kétely is felmerül felkészültségükkel kapcsolatban. "A döntés még hátravanÉ ha nyilvánvalóan nem állnak készen, akkor azt fogjuk javasolni (ti. a tagállamoknak - a szerk.), hogy a bővítést halasszuk el 2008-ig" - mondta Olli Rehn bővítési biztos múlt kedden, az egyébként eléggé pozitív ország-jelentés bemutatásakor. "A két országnak szóló üzenet, hogy nagyon szedjék össze magukat, és akkor nem lehetetlen, hogy elkészülnek" - kommentált Nagy Krisztina, a bővítési biztos szóvivője (kiemelés tőlünk - a szerk.).

Olyan sprődek lettünk

Nem lehetetlen? Hova lett a lelkesedés a kontinens egyesítéséért meg az európai családért? A románokat meg a bolgárokat persze beengedik az EU-ba, efelől nincs kétség, de a hátsó ajtón, kicsit röstelkedve (úristen, csak az - idegengyűlölő, Kelet-Európával kapcsolatban totális sötétségben mozgó és kapzsi - "európai polgárok" meg ne lássák!). És még a fejükre is koppintanak egyet közben. A tízek csatlakozási szerződésének aláírása 2003-ban hatalmas ceremónia volt az Akropoliszon. A román-bolgárra, amit egy béna luxembourgi konferencia-központban tartottak az idén áprilisban, egyetlen államfő se ment el.

A két ország most azért szív, mert az EU elfáradt kicsit az elmúlt pár évben. Önbizalma megrendült, egy csomó baja van, a tízeket is nehezebben emészti meg, mint várta. Akadozik a szervezet. Nincs pénz. És a közvéleménynek állítólag elege van a bővítésből. A felmérések ezt ugyan nem támasztják alá túl meggyőzően, de az évek óta húzódó gazdasági stagnálás, a magas munkanélküliség és a bevándorlóktól való félelem időszaka talán tényleg nem a legmegfelelőbb pszichológiai pillanat 30 millió délkelet-európai csóró beengedésére. Sokak szerint az uniós alkotmány lenépszavazásába is jócskán belejátszott az olcsó kelet-európai munkaerőtől, a nagyvállalatok keletre költözésétől, vagyis a bővítéstől és a globalizációtól való félelem. Az európai politikát markában tartó legitimációs válság, ami miatt a legtöbb miniszterelnök már pisilni sem mer elmenni népszavazás nélkül, csak rátesz egy lapáttal a problémára. Az EB keménykedése az országjelentésben és Olli Rehn bővítési biztos nyilatkozataiban tehát taktikázás. Ezt a rémes politikai hangulatot próbálja kibekkelni azzal, hogy látványosan fogadkozik: ha csak egy folt is van a két ágrólszakadt nadrágján, be nem tehetik a lábukat - urai vagyunk a helyzetnek.

Az igazság pillanata jövő tavaszszal érkezik el, amikor az EB javaslatot tesz arra, hogy a két országot az eredeti terveknek megfelelően 2007. január 1-jén vegyék-e fel, vagy a hiányosságok miatt halaszszák el a csatlakozásukat 2008. január 1-jéig. A javaslattal az összes tagállamnak egyet kell értenie, bár bizonyos, Romániát érintő esetekben a minősített többség is elég a halasztáshoz.

Kekeckedünk

Ezt a korábban nem létező fegyvert pont azért építették be most a két ország csatlakozási szerződésébe, hogy megnyugtassák a bővítés miatt egyre idegesebb nemzeti parlamenteket és a választókat. De brüsszeli diplomatakörökben egyre elterjedtebb a vélekedés, hogy ez az ún. atomfegyver-záradék nem csak ijesztgetésnek van ott; akár el is sülhet. "Ha az Európai Bizottság javasolja a védzáradék használatát, nem sokan fognak krokodilkönnyeket ejteni" - mondja egy diplomata. Bővítési ügyeket jól ismerő illetékesek szerint egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy negatív ajánlás esetén egyes, a románok és bolgárok iránt nem annyira lelkesedő kormányok kihasználják az alkalmat, hogy kicsit bekavarjanak, és egyúttal megmutassák a közvéleménynek, milyen kemény fiúk, ha ká-európaiakat kell alázni. "Az egész bővítés politikai döntés volt, és ez a politikai akarat most fogyóban. Ha az EB ajánlása (technikai alapon) lehetőséget ad az idegesebb államoknak, hogy benyomuljanak a résbe, akkor be fognakÉ késnek egy évet - na bumm" - mondja ugyanez a diplomata. A minősített többségi szabály és pocsék nyugat-európai imidzsük miatt különösen a románok helyzete nehéz.

A legkevésbé az északi államok lelkesednek a két újért: Finnország, Hollandia és mások. De itteni tisztviselők meglehetősen biz-tosak abban, hogy ha az EB tavasszal komoly hiányosságot talál, akkor sok más tagállamban sem fognak habozni, és a halasztásra szavaznak. Kevesen vannak, akiktől egyáltalán nem kell tartani: főleg a bővítésmániás britek, az írek, kisebb mértékben a franciák. Magyarország hagyományosan elkötelezett a román csatlakozás mellett, ami az ottani magyarok és a hosszú közös határ miatt érthető. Alapvető magyar érdek, hogy Románia ne essen szét, és ennek egyetlen garanciája az EU-tagság, méghozzá mihamarabb. De ki a megmondhatója annak, hogy ha valami nagyobb gáz történik odaát - mondjuk egy bányából megint belefolyik valami mocsok a Tiszába, live on TV -, akkor a magyar kormány nem szavaz a halasztásra? S az is előfordulhat, hogy jövő májusban már a románokkal szívesebben keménykedő Orbánék lesznek kormányon.

Mindennek a béna idegengyűlölet, politikai cinizmus és egyszerű ostobaság vezérelte manőverezésnek természetesen van egy pozitív oldala is: a keménykedés rákényszeríti a románokat és a bolgárokat, hogy kapják össze magukat, ne linkeljenek. Készüljenek fel rendesen, úgy, ahogy az előző bővítésnél sokan nem készültek fel. Az EB országjelentése azonosít is pár komolyabb problémát. A két ország pedig konkrétan lement kutyába, amióta szigorúan beszélnek velük. A Narancs felhívta Anca Daniela Boagiut, Románia európai ügyekért felelős miniszterét az országjelentés nyilvánosságra hozatala után Strasbourgban, és a miniszter szavaiból sütött a megfe-lelni vágyás. "Jól fel akarunk készülni" - ismételgette Boagiu a telefonba, gyakorlatilag a kérdéstől függetlenül (lásd keretes írásunkat). Hallotta valaki így beszélni a lengyeleket annak idején? Na, ugye.

Hol tart a román-bolgár felkészülés?

Sokáig a bolgárok jobban álltak, mint a románok, de az elhúzódó szófiai kormányválság miatt ma már nincs különbség a két ország közt. Az EB szerint a következő területek adnak okot "súlyos aggodalomra" mindkét országban: az uniós támogatások felhasználásához az intézményi háttér kiépítése; a kalózkodás és a hamisítás; az uniós állat-egészségügyi szabályok átvétele; a megfelelő határőrség; a nagy korrupció. Romániában probléma a közbeszerzési szabályok lassú átvétele, a lassú számítógépesítés és egy sor környezetvédelmi kérdés. A bolgár gazdaság valamivel jobb állapotban van, mint a román. Az EB arra is emlékeztet, hogy a román parlament még mindig nem hagyta jóvá a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, és a magyar nyelvet nem mindig lehet használni a rendőrségi eljárások során (noha bírósági ügyekben és általában a közigazgatásban igen). Sürgeti az elkobzott nemzeti kisebbségi és egyházi javak visszajuttatását is, és nem tartja kielégítőnek a kompenzációs rendszer működését. Elégedetten konstatálja viszont a jelentés, hogy az RMDSZ tagja a kormánykoalíciónak, és hogy noha nincsen állami magyar egyetem, a román egyetemeken vannak magyar nyelvű szakok.

"Tőlünk függ"

Anca Daniela Boagiu román EU-miniszter

Magyar Narancs: Mi az országjelentés fő üzenete az ön számára?

Anca Daniela Boagiu: Elismeri mindazt a munkát és azokat az eredményeket, amelyeket elértünk az elmúlt időszakban, és az új kormány erőfeszítéseit. Világosan leírja például, hogy a legfontosabb ügyeket illetően megfelelően átvettük a közösségi jogot. Továbbá egyértelműen megszabja a hátralévő feladatokat. Ezek komoly kihívások, de a jelentés fő üzenete számomra ez: a csatlakozás tőlünk függ.

MN: Említ számos problémát isÉ

ADB: Kétségtelen, hogy vannak ilyenek is, és ezeket nagyon komolyan vesszük. Itt van például a határőrség ügye - az Európai Bizottság álláspontját maradéktalanul figyelembe fogjuk venni. Számos lépést fogunk tenni, és hamarosan el is készülünk. Már átvettük a teljes vonatkozó közösségi joganyagot, hamarosan megkötjük a szerződést az EADS-szel (European Aeronautic Defense and Space Company), és akkor meglesz az összes szükséges felszerelés: csatlakozni tudunk a schengeni információs rendszerhez. Mindent el fogunk követni, hogy teljesen felkészült tagállammá váljunk.

MN: A legtöbb értékelés szerint nyitott kérdés a 2007-es csatlakozás. Ön szerint is?

ADB: Ahogy mondtam, mi úgy véljük, hogy az országjelentés fő üzenete ez: a csatlakozás tőlünk függ. Én ezt biztatásnak fogom fel. Nagyon komolyan vesszük a jelentést, a benne foglalt kritikákat pontosan figyelembe fogjuk venni. Nem akarunk okot adni rá senkinek, hogy azt mondhassa: nem állunk készen a csatlakozásra. És nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy mi is jól fel akarunk készülni. Végül is mi leszünk a hetedik legnagyobb tag-állam, 22 millió embert fogunk képviselni az európai családban.

MN: Mi lesz, ha az Európai Bizottság mégis egy év halasztást javasol?

ADB: Nincs B tervünk. A célunk az, hogy felkészüljünk rendesen, és 2007-ben belépjünk az EU-ba - nem is akarok másról spekulálni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.