Az Európai Unió a múlt héten hozta nyilvánosságra országjelentését Romániáról és Bulgáriáról. Nem tolták le őket nagyon, igaz, nagy csinnadratta sem volt. De ne aggódjunk: fix, hogy tagok lesznek, elvégre aláírt papírjuk van róla. Ha máskor nem, 2008-ban.
Amikor 2002. október 8-án Romano Prodi, az unió akkori bizottsági elnöke bejelentette, hogy 2004-ben tíz országgal, köztük nyolc kelet-európaival írják alá a csatlakozási szerződést, szinte levegőt sem kaptunk. A közlés az (utolsó) országjelentések nyilvánosságra hozatalával szinte egy időben történt - Romániát és Bulgáriát akkor parkolópályára állították. Bizonyos szempontból persze most is jogosan merül fel a kérdés, hogy Románia és Bulgária eléggé EU-érett-e. Szakadt országok, még Kelet-Európában is szokatlanul rosszul funkcionáló állammal, csekély gazdasági-politikai jelentőséggel és közepesen combos kisebbségi problémákkal. De éppen erről van szó: az unió egész keleti bővítésének lényege, hogy egy jól funkcionáló, stabil és gazdag szervezetbe integrálja a kelet-európai országokat; hisz magára hagyva véletlenül még szétesik, az egész környék instabil, urambocsá', polgárháborús zónává és a vándorbűnözés forrásává, a menekültáradat kiindulópontjává válik. Ez távolról sem jelenti azt, hogy egy tagjelöltnek nem kell keményen megszenvednie a felkészüléssel, a közösségi joganyag átvételével és egy tonna reformmal. Dehogynem, de a bővítés alapja geopolitikai döntés: 2004-ben Lengyelországot, Litvániát, Lettországot egy valóban szigorú felvételi vizsgán bármelyik nap megbuktathatták volna, ha nincs valódi politikai akarat a bővítés mögött.
Csakhogy az Európai Bizottság (EB) minap megjelent országjelentése Romániáról és Bulgáriáról azt sugallja, hogy némileg új idők járnak. A jelentés, amely területről területre felméri a két ország felkészülését (lásd keretes anyagunkat), egyértelműen olyan politikai hangulatot sugall, amelyben a bővítés iránti lelkesedés nemhogy kifogyóban van, de szinte teljesen kiveszett - már-már bocsánatot kell érte kérni. Az EB mind a jelentésben, mind szóbeli nyilatkozatokban lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy habozás nélkül hajlandó elkaszálni Bukarestet és Szófiát, ha a legkisebb kétely is felmerül felkészültségükkel kapcsolatban. "A döntés még hátravanÉ ha nyilvánvalóan nem állnak készen, akkor azt fogjuk javasolni (ti. a tagállamoknak - a szerk.), hogy a bővítést halasszuk el 2008-ig" - mondta Olli Rehn bővítési biztos múlt kedden, az egyébként eléggé pozitív ország-jelentés bemutatásakor. "A két országnak szóló üzenet, hogy nagyon szedjék össze magukat, és akkor nem lehetetlen, hogy elkészülnek" - kommentált Nagy Krisztina, a bővítési biztos szóvivője (kiemelés tőlünk - a szerk.).
Olyan sprődek lettünk
Nem lehetetlen? Hova lett a lelkesedés a kontinens egyesítéséért meg az európai családért? A románokat meg a bolgárokat persze beengedik az EU-ba, efelől nincs kétség, de a hátsó ajtón, kicsit röstelkedve (úristen, csak az - idegengyűlölő, Kelet-Európával kapcsolatban totális sötétségben mozgó és kapzsi - "európai polgárok" meg ne lássák!). És még a fejükre is koppintanak egyet közben. A tízek csatlakozási szerződésének aláírása 2003-ban hatalmas ceremónia volt az Akropoliszon. A román-bolgárra, amit egy béna luxembourgi konferencia-központban tartottak az idén áprilisban, egyetlen államfő se ment el.
A két ország most azért szív, mert az EU elfáradt kicsit az elmúlt pár évben. Önbizalma megrendült, egy csomó baja van, a tízeket is nehezebben emészti meg, mint várta. Akadozik a szervezet. Nincs pénz. És a közvéleménynek állítólag elege van a bővítésből. A felmérések ezt ugyan nem támasztják alá túl meggyőzően, de az évek óta húzódó gazdasági stagnálás, a magas munkanélküliség és a bevándorlóktól való félelem időszaka talán tényleg nem a legmegfelelőbb pszichológiai pillanat 30 millió délkelet-európai csóró beengedésére. Sokak szerint az uniós alkotmány lenépszavazásába is jócskán belejátszott az olcsó kelet-európai munkaerőtől, a nagyvállalatok keletre költözésétől, vagyis a bővítéstől és a globalizációtól való félelem. Az európai politikát markában tartó legitimációs válság, ami miatt a legtöbb miniszterelnök már pisilni sem mer elmenni népszavazás nélkül, csak rátesz egy lapáttal a problémára. Az EB keménykedése az országjelentésben és Olli Rehn bővítési biztos nyilatkozataiban tehát taktikázás. Ezt a rémes politikai hangulatot próbálja kibekkelni azzal, hogy látványosan fogadkozik: ha csak egy folt is van a két ágrólszakadt nadrágján, be nem tehetik a lábukat - urai vagyunk a helyzetnek.
Az igazság pillanata jövő tavaszszal érkezik el, amikor az EB javaslatot tesz arra, hogy a két országot az eredeti terveknek megfelelően 2007. január 1-jén vegyék-e fel, vagy a hiányosságok miatt halaszszák el a csatlakozásukat 2008. január 1-jéig. A javaslattal az összes tagállamnak egyet kell értenie, bár bizonyos, Romániát érintő esetekben a minősített többség is elég a halasztáshoz.
Kekeckedünk
Ezt a korábban nem létező fegyvert pont azért építették be most a két ország csatlakozási szerződésébe, hogy megnyugtassák a bővítés miatt egyre idegesebb nemzeti parlamenteket és a választókat. De brüsszeli diplomatakörökben egyre elterjedtebb a vélekedés, hogy ez az ún. atomfegyver-záradék nem csak ijesztgetésnek van ott; akár el is sülhet. "Ha az Európai Bizottság javasolja a védzáradék használatát, nem sokan fognak krokodilkönnyeket ejteni" - mondja egy diplomata. Bővítési ügyeket jól ismerő illetékesek szerint egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy negatív ajánlás esetén egyes, a románok és bolgárok iránt nem annyira lelkesedő kormányok kihasználják az alkalmat, hogy kicsit bekavarjanak, és egyúttal megmutassák a közvéleménynek, milyen kemény fiúk, ha ká-európaiakat kell alázni. "Az egész bővítés politikai döntés volt, és ez a politikai akarat most fogyóban. Ha az EB ajánlása (technikai alapon) lehetőséget ad az idegesebb államoknak, hogy benyomuljanak a résbe, akkor be fognakÉ késnek egy évet - na bumm" - mondja ugyanez a diplomata. A minősített többségi szabály és pocsék nyugat-európai imidzsük miatt különösen a románok helyzete nehéz.
A legkevésbé az északi államok lelkesednek a két újért: Finnország, Hollandia és mások. De itteni tisztviselők meglehetősen biz-tosak abban, hogy ha az EB tavasszal komoly hiányosságot talál, akkor sok más tagállamban sem fognak habozni, és a halasztásra szavaznak. Kevesen vannak, akiktől egyáltalán nem kell tartani: főleg a bővítésmániás britek, az írek, kisebb mértékben a franciák. Magyarország hagyományosan elkötelezett a román csatlakozás mellett, ami az ottani magyarok és a hosszú közös határ miatt érthető. Alapvető magyar érdek, hogy Románia ne essen szét, és ennek egyetlen garanciája az EU-tagság, méghozzá mihamarabb. De ki a megmondhatója annak, hogy ha valami nagyobb gáz történik odaát - mondjuk egy bányából megint belefolyik valami mocsok a Tiszába, live on TV -, akkor a magyar kormány nem szavaz a halasztásra? S az is előfordulhat, hogy jövő májusban már a románokkal szívesebben keménykedő Orbánék lesznek kormányon.
Mindennek a béna idegengyűlölet, politikai cinizmus és egyszerű ostobaság vezérelte manőverezésnek természetesen van egy pozitív oldala is: a keménykedés rákényszeríti a románokat és a bolgárokat, hogy kapják össze magukat, ne linkeljenek. Készüljenek fel rendesen, úgy, ahogy az előző bővítésnél sokan nem készültek fel. Az EB országjelentése azonosít is pár komolyabb problémát. A két ország pedig konkrétan lement kutyába, amióta szigorúan beszélnek velük. A Narancs felhívta Anca Daniela Boagiut, Románia európai ügyekért felelős miniszterét az országjelentés nyilvánosságra hozatala után Strasbourgban, és a miniszter szavaiból sütött a megfe-lelni vágyás. "Jól fel akarunk készülni" - ismételgette Boagiu a telefonba, gyakorlatilag a kérdéstől függetlenül (lásd keretes írásunkat). Hallotta valaki így beszélni a lengyeleket annak idején? Na, ugye.
Sokáig a bolgárok jobban álltak, mint a románok, de az elhúzódó szófiai kormányválság miatt ma már nincs különbség a két ország közt. Az EB szerint a következő területek adnak okot "súlyos aggodalomra" mindkét országban: az uniós támogatások felhasználásához az intézményi háttér kiépítése; a kalózkodás és a hamisítás; az uniós állat-egészségügyi szabályok átvétele; a megfelelő határőrség; a nagy korrupció. Romániában probléma a közbeszerzési szabályok lassú átvétele, a lassú számítógépesítés és egy sor környezetvédelmi kérdés. A bolgár gazdaság valamivel jobb állapotban van, mint a román. Az EB arra is emlékeztet, hogy a román parlament még mindig nem hagyta jóvá a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, és a magyar nyelvet nem mindig lehet használni a rendőrségi eljárások során (noha bírósági ügyekben és általában a közigazgatásban igen). Sürgeti az elkobzott nemzeti kisebbségi és egyházi javak visszajuttatását is, és nem tartja kielégítőnek a kompenzációs rendszer működését. Elégedetten konstatálja viszont a jelentés, hogy az RMDSZ tagja a kormánykoalíciónak, és hogy noha nincsen állami magyar egyetem, a román egyetemeken vannak magyar nyelvű szakok. Magyar Narancs: Mi az országjelentés fő üzenete az ön számára? Anca Daniela Boagiu: Elismeri mindazt a munkát és azokat az eredményeket, amelyeket elértünk az elmúlt időszakban, és az új kormány erőfeszítéseit. Világosan leírja például, hogy a legfontosabb ügyeket illetően megfelelően átvettük a közösségi jogot. Továbbá egyértelműen megszabja a hátralévő feladatokat. Ezek komoly kihívások, de a jelentés fő üzenete számomra ez: a csatlakozás tőlünk függ. MN: Említ számos problémát isÉ ADB: Kétségtelen, hogy vannak ilyenek is, és ezeket nagyon komolyan vesszük. Itt van például a határőrség ügye - az Európai Bizottság álláspontját maradéktalanul figyelembe fogjuk venni. Számos lépést fogunk tenni, és hamarosan el is készülünk. Már átvettük a teljes vonatkozó közösségi joganyagot, hamarosan megkötjük a szerződést az EADS-szel (European Aeronautic Defense and Space Company), és akkor meglesz az összes szükséges felszerelés: csatlakozni tudunk a schengeni információs rendszerhez. Mindent el fogunk követni, hogy teljesen felkészült tagállammá váljunk. MN: A legtöbb értékelés szerint nyitott kérdés a 2007-es csatlakozás. Ön szerint is? ADB: Ahogy mondtam, mi úgy véljük, hogy az országjelentés fő üzenete ez: a csatlakozás tőlünk függ. Én ezt biztatásnak fogom fel. Nagyon komolyan vesszük a jelentést, a benne foglalt kritikákat pontosan figyelembe fogjuk venni. Nem akarunk okot adni rá senkinek, hogy azt mondhassa: nem állunk készen a csatlakozásra. És nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy mi is jól fel akarunk készülni. Végül is mi leszünk a hetedik legnagyobb tag-állam, 22 millió embert fogunk képviselni az európai családban. MN: Mi lesz, ha az Európai Bizottság mégis egy év halasztást javasol? ADB: Nincs B tervünk. A célunk az, hogy felkészüljünk rendesen, és 2007-ben belépjünk az EU-ba - nem is akarok másról spekulálni.
"Tőlünk függ"
Anca Daniela Boagiu román EU-miniszter
