„Igazából egy dolog kell hozzá: türelem. Hasznos, ha valaki már-már autisztikus jellem és van türelme és kitartása egy-egy apró részleten rugózni akár órákig, azon agyalni, hogy mit is jelenthet egy adat vagy információ. És persze logikus gondolkodás, semmi más” – foglalta össze Christo Grozev egy újságíróknak tartott online beszélgetésen, mire van szüksége annak, aki olyan oknyomozó újságírást kíván művelni, mint ő és a csapata.
A bolgár újságíró 2015 óta erősíti a Bellingcat szerkesztőségét. Ők azok, akik legutóbbi oknyomozásuk eredményeképpen azonosították az Alekszej Navalnijt megmérgező orosz biztonsági szolgálat (FSZB) ügynökeit. De nekik köszönhető az is, hogy a világ megtudta, kik mérgezték meg Szergej Szkripalt és lányát 2018-ban Angliában. Grozev írt arról, hol bujkálhat Jan Marsalek, a Bellingcatnek írt első sztorija pedig a maláj utasszállítóról szólt, amit 2014-ben Ukrajna felett lőttek le az orosz szakadárok.
Információt venni
A Bellingcat újságírói ezeket ráadásul úgy nyomozták ki, hogy főként az interneten elérhető információkból dolgoztak. A módszerről és arról, hogyan dolgoztak a Navalnij-ügyben, az alábbi cikkben írtunk bővebben. Ahogyan ott is megjegyeztük: évekre visszamenőleg rekonstruálták a teljes Navalnij-műveletet, és még az orosz titkos és tiltott — a hivatalos verzió szerint legkésőbb 2010-ben lezárt — idegméreg- és vegyifegyverprogram működéséről is közöltek részleteket.
Mint Grozev elmondta, rengeteg megoldatlan és kinyomozásra váró ügy hever előttünk, csak tudni kell, milyen adatbázisokban és internetes oldalakon keressük az információkat. Rengeteget segít például a közösségi média. Oroszországban a neten elérhető adatok és infók rengetegében azonban csak egy ideig lehet eljutni, főként, ha a kinyomozandó ügy valamilyen szinten köthető a kormányhoz. Ilyenkor az újságírók információt vásárolnak. Grozev szerint az információk feketepiaca virágzik Oroszországban – például azért is, mert sokan néznek utána ilyen csatornákon a leendő alkalmazottoknak.
Bizonyos Telegram csatornákon komplett árlistákat találni arról, mennyibe kerülnek például a repülőgépjáratok utaslistái, útlevélszámok vagy mobiltelefonok cellainformációi.
Ezeket az információkat akár 15-20 euróért is meg lehet szerezni, de van, amiért néhány száz eurót is elkérnek.
Az ilyen adatokkal persze óvatosan kell bánni. Elképzelhető ugyanis, hogy valaki direkt hamis információt ad át, hogy félrevezesse az újságírókat. Ezért a Bellingcatnél igyekeznek egyrészt több forrásra hagyatkozni, másrészt először az interneten elérhető adatokból tájékozódni és a megvásárolt információkat már csak arra használni, hogy bebizonyítsák a hipotéziseiket. A beszélgetésen az információk vásárlásával kapcsolatban felmerült a kérdés:
vajon újságírásnak tekinthető-e még, ha egy készülő cikkhez úgy szerez az újságíró információt, hogy fizet érte.
Grozev szerint egyértelműen igen, bár azt is hozzátette, biztosan akad olyan újságíró, akinek „ez nem fér bele”.
Arra viszont nagyon figyelnek, hogy ne a támogatásból befolyt összegből vásárolják az infókat. A Bellingcat fő támogatója a holland állami lottó, de más kisebb-nagyobb donorok is beszálltak a finanszírozásba. Grozev szerint nem mindegyik szponzor lenne boldog attól, hogy a pénzéből a feketepiacon adatokat vásárolnak, ezért ezt saját büdzséből finanszírozzák, ami be is határolja a lehetőségeiket.
Újságírói kérdésre Grozev azt is megosztotta, hogy a titkosszolgálattal nincsenek kapcsolatban, sosem kapnak tőlük információt és nem is adnak tovább nekik semmit, nem úgy a rendőrséggel, akikkel néha kooperálnak, ha szükséges. Főként, ha nyomozás is indul a tényfeltárásuk nyomán, ami néha azért előfordul.
Fotó: Christo Grozev Twitter
Nyomokat hagynak
Egy-egy oknyomozó cikken csupán 4-5 újságíró dolgozik, kicsi a csapat, általában két ember kutat a dolgok után, hipotéziseket gyártanak a rendelkezésükre álló információk alapján, majd az adatok egyeztetésébe és az információk ellenőrzésébe beszáll még 1-2 ember, a végső szöveget pedig átnézi egy olvasószerkesztő. Szerinte abban különböznek a Wikileakstől, hogy sosem osztanak meg ömlesztett adatokat, sőt, általában sokkal több információ áll a rendelkezésükre, mint amit egy cikkben meg tudnak osztani a nagyközönséggel. Azzal a felvetéssel viszont egyetértett, hogy
egyfajta modern haditudósítás az, amit a Bellingcatnél folytatnak.
Újságírói kérdésre Grozev elmondta, többször előfordult már, hogy egy-egy oknyomozás során elakadtak és félre kellett tenniük az anyagot, sőt, olyan is előfordult, hogy teljesen lemondtak róla. Ez történt a Navalnij-ügy kapcsán is: úgy gondolták ugyanis, hogy az FSZB ha más országokban hagy is maga után nyomokat, Oroszországban biztosan nem. Az ősszel lezárt oknyomozásukat később mégis újra tudták kezdeni. Grozev szerint az orosz biztonsági szolgálat egyébként igen jól működik, 90 százalékban célba érnek az akcióik, néha vétenek azonban hibákat, hagynak maguk után nyomokat, amire az újságírók rá tudnak repülni.
A Bellingcat Európa után Kína és Afrika felé próbál terjeszkedni, csapatukat folyamatosan bővítik. A következő nagy tényfeltárásuk pedig az orosz titkosszolgálat politikai gyilkosságokkal foglalkozó különleges ügyosztályának munkáját mutatja be. Grozev bízik abban, hogy az orosz adófizetők pénzén működtetett program talán nagyobb felháborodást okoz az EU-ban, mint a Navalnij-ügy. Utóbbival kapcsolatban igen csalódott, szerinte nem reagáltak kellő keménységgel az ellenzéki politikus elleni támadásra.
Arra a kérdésre, hogy biztonságban érzi-e magát, Grozev egyértelmű nemmel felelt.
Azt mondta, a Navalnij-sztori feltárása a karrierjének csúcspontja, ugyanakkor igaza lehet Navalnijnak, aki azt mondta neki, vigyázzon magára, mert jelenleg Putyint jobban bosszanthatja Grozev, mint maga Navalnij.
Grozev egészen addig Navalnij mellett volt, amíg a politikus vissza nem tért Oroszországba, ahol rögtön letartóztatták és azóta három és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. „Tudta, hogy vissza kell mennie Oroszországba, ahol majd börtönbe zárják, valószínűleg hosszú időre. Tudta, hogy sok idő, mire visszatérhet a politikába, ha egyáltalán. Arra is fel volt készülve, hogy meggyilkolják. Mindennel tisztában volt, teljesen nyugodtan tért vissza Oroszországban. Ez sokkoló volt számomra, sosem találkoztam még ilyen emberrel” – mesélte Grozev. Hozzáfűzte, Navalnij bízik a saját csapatában és abban, hogy folytatják azt a munkát, amit együtt elkezdtek, és amit addig is folytatniuk kell, amíg ő börtönben van.
A beszélgetés a FJUM és a Pressclub Concordia szervezésében valósult meg.
