Az euró és a Balkán: Szűzérmék zsivány módra

szerző
Jugovics Márk
publikálva
2002/5. (02. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az euró idei bevezetésének egyik mellékhatása a Balkán különféle "országaiban" felhalmozott feketepénzek, azaz illegálisan szerzett jövedelmek megtisztulása lehet. A térségben köröző német márkamilliárdokat ugyanis euróra váltják a nyugati bankok - és nemigen nézik, hogy mi tapad hozzájuk.

Az euró idei bevezetésének egyik mellékhatása a Balkán különféle "országaiban" felhalmozott feketepénzek, azaz illegálisan szerzett jövedelmek megtisztulása lehet. A térségben köröző német márkamilliárdokat ugyanis euróra váltják a nyugati bankok - és nemigen nézik, hogy mi tapad hozzájuk.ABalkán és a Deutschmark bensőséges kapcsolata az 50-es, 60-as években kezdődött: a munkaerő-hiányos Nyugat-Németországba külföldi vendégmunkások tömegei indultak szerencsét próbálni, többek között a Balkánról is. Verejtékes munkájuk eredményeként ismeretlen mennyiségű valuta vándorolt vissza a Balkánra. Hogy kik, mivel és mennyit kerestek, soha nem lehetett pontosan tudni, mint ahogy azt sem, hogyan folytatódott a pénz útja a Balkánon. Később, az infláció növekedésével és a szocialista gazdaság liberalizálódásával a hivatalos pénzforgalom körein kívül a német márka fokozatosan a térség legmegbízhatóbb fizetőeszközévé lépett elő. A valutamozgásokat a 90-es évek háborúi még átláthatatlanabbá tették. Az állami bankokban tartott márkamegtakarításokat a volt jugoszláv tagköztársaságok kormányai különféle furmányos módokon, elsősorban a feketepiaci árfolyam manipulálásával részben kicsalták a lakosságtól: ennek a pénznek egy részét vélhetően ellopták, egy másikból - a kisebbikből - a háborút finanszírozták. A háború során elmenekült lakosság üresen maradt házait pedig katonai és civil fosztogatók dúlták fel - és mindig a valutát keresték.

Az elmúlt évtized során a Balkánon egymásba fonódott a feketegazdaság és a háborús politika. Sőt: egyes utódállamokban a "gazdaság" jelentős részét ma is az illegális iparágak alkotják: cigaretta-, szesz- és fegyvercsempészet, kábítószer- és emberkereskedelem, védelmi pénzek, rablás, csalás, hamisítás, zsarolás - akár politikai fedezettel is. A határokon túlnyúló szervezett bűnözésből származó bevételek jó része is visszavándorol a Balkánra, hisz Nyugaton ezeket a pénzeket bajosan lehetne legalizálni.

És eddig otthon sem volt könnyű.

Január elseje óta sajátos nemzetközi banki együttműködés mellett folyik a német márka euróra váltása a Balkánon, egyelőre minden komolyabb botrány nélkül. A német szövetségi bank (Bundesbank), mely kezdetben erősen viszolygott az együttműködéstől (mondván, senki nem kérte az egyes balkáni államokat, hogy az utóbbi években első, második vagy harmadik fizetőeszközként épp a német márkát vezessék be), most felülről koordinálja az átváltást, de a térségben várakozó ismeretlen mennyiségű

alvilági, fekete- és hamis

pénzek kiszűrésére nem vállalkozott. A jugoszláv utódállamokban működő, jobbára német érdekeltségű bankok saját rizikóra vállalják az átváltást. Ha kételyeik támadnak a pénz származását illetően, az adott állam központi jegybankjának jelenthetik az esetet: az meg a helyi rendőrség irányába passzolhatja az ügyet. Az egyes banki résztvevők érdekei azonban eltérőek, és a felelősséget a gyanús pénzek átváltásáért mindenki igyekszik a másikra hárítani.

A Bundesbanknak az lenne a legjobb, ha helyi szinten szűrnék a beváltást, és Frankfurtban csak a beérkező milliárdokat kellene átnyálazni. A térség bankjai viszont a minél nagyobb volumenű átváltásban érdekeltek, mivel az ügyfeleknek ehhez számlát kell nyitni - náluk. Az utódállamok és központi jegybankjaik szintén azt bírnák, ha a bankokba minél nagyobb összegek vándorolnának: hisz a lakosság a háborús kontóleszívás óta nem akarja másra bízni a pénzét, a bankok ennélfogva üresek, s így nincs miből finanszírozni az újjáépítést, a gazdaság pedig egy helyben toporog. Mivel a pénzek eredetével kapcsolatban felmerülő minden gyanú kivizsgálása a helyi rendőri szervekre hárul,

még ők is kereshetnek

a bolton. A helyi hatóságok hajlanak a kompromisszumra, és szívesebben szedik be utólagosan a feketepénzek után az elmaradt adókat, mintsem hogy büntessenek. Ha valaki tudja, hogy vagyona eredete nem szeplőtelen, most nyugodt szívvel jelentkezhet.

Az átváltás gyakorlati lebonyolítása szintén a helyi viszonyokat tükrözi. Crna Gorában például 500 offshore bank székel - fő profiljuk feltehetően a pénzmosás. Bankautomata viszont nincs az országban egy sem. A lakosság a párnában vagy a kertben elásva tartja spórolt pénzecskéjét; az amúgy is gyanús bankok a messzi városokban működnek. A biztonságos pénzszállítás viszont még a bankok számára sem könnyű feladat. Ezért sokan feketepénzváltóknál fogják átváltani német márkájukat, ahol könnyen átverhetik őket. A kamu euró

mindenki rémálma

- az új pénz még ismeretlen, hamisítására soha nem lesz a mostaninál jobb alkalom. Az isztambuli Nagy Bazár pénzváltói csak "lágy tojásnak" hívják Európa új büszkeségét.

A fekete milliók tulajdonosainak ezzel szemben könnyű dolguk van. Európai előírásra egy bűvös határ fölött (10-30 ezer német márka) bankszámlát kell nyitniuk, és nyilatkozniuk kell a pénz eredetéről. Erre a legmegfelelőbb verzió egy ellenőrizhetetlen családtörténet, rengeteg, már évtizedek óta Nyugaton élő rokonnal. Esetleg kell majd egy kis kenőpénz, de mivel Frankfurt messze van, és helyben mindenki érdekelt a nagy pénzváltásban, hamarosan kirajzolódhat a makulátlan új balkáni elit. A hagyományos maffiózó-üzletágak képviselői mellett köztük lesznek a háború egyéb nyertesei is, Milosevic kiszolgálói éppúgy, mint a kosovói albán gerillák. A Bundesbank meg lenyeli a békát - hisz egyelőre amúgy is inkább azon izgul, hogy hány milliárd német márka fog hirtelen előkerülni Európa eme peremvidékéről.

Ha sok,

abból még balhé lehet

A becslésekhez képest nevetségesen szűkösek a hivatalosan kiküldött eurószállítmányok. Egy hirtelen bekövetkező euróhiány zűrzavaros állapotokhoz és visszaélésekhez vezethet, amelyek legnagyobb eséllyel a lakosság átlagos megtakarítóit sújtanák. Az a tény, hogy a német márkát a hivatalos időszakot követően is át lehet majd váltani, alig ismert, a Bundesbank erre vonatkozó, tervezett információs kampánya elmaradt. Kampányolnak viszont a bankok: versengve próbálják körülrajongani potenciális ügyfeleiket. Akik persze bizalmatlanok: legszívesebben megtartanák a márkájukat, és azon jár az eszük, hogy a hülye új pénznél még a dollár vagy a svájci frank is jobb lenne, ha már mindenáron váltani kell.

És ha azt fogják ezek után gondolni, hogy a márkáért kapott új valutát érdemesebb visszavarrni a párnába, akkor fuccs lesz a nagy gazdasági újjászületésnek a Balkánon. És megint csak azok járnak majd jól, akik már eddig is.

Jugovics Márk

szerző
Jugovics Márk
publikálva
2002/5. (02. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...