Az euró és a Balkán: Szűzérmék zsivány módra

  • Jugovics Márk
  • 2002. február 7.

Külpol

Az euró idei bevezetésének egyik mellékhatása a Balkán különféle "országaiban" felhalmozott feketepénzek, azaz illegálisan szerzett jövedelmek megtisztulása lehet. A térségben köröző német márkamilliárdokat ugyanis euróra váltják a nyugati bankok - és nemigen nézik, hogy mi tapad hozzájuk.

Az euró idei bevezetésének egyik mellékhatása a Balkán különféle "országaiban" felhalmozott feketepénzek, azaz illegálisan szerzett jövedelmek megtisztulása lehet. A térségben köröző német márkamilliárdokat ugyanis euróra váltják a nyugati bankok - és nemigen nézik, hogy mi tapad hozzájuk.ABalkán és a Deutschmark bensőséges kapcsolata az 50-es, 60-as években kezdődött: a munkaerő-hiányos Nyugat-Németországba külföldi vendégmunkások tömegei indultak szerencsét próbálni, többek között a Balkánról is. Verejtékes munkájuk eredményeként ismeretlen mennyiségű valuta vándorolt vissza a Balkánra. Hogy kik, mivel és mennyit kerestek, soha nem lehetett pontosan tudni, mint ahogy azt sem, hogyan folytatódott a pénz útja a Balkánon. Később, az infláció növekedésével és a szocialista gazdaság liberalizálódásával a hivatalos pénzforgalom körein kívül a német márka fokozatosan a térség legmegbízhatóbb fizetőeszközévé lépett elő. A valutamozgásokat a 90-es évek háborúi még átláthatatlanabbá tették. Az állami bankokban tartott márkamegtakarításokat a volt jugoszláv tagköztársaságok kormányai különféle furmányos módokon, elsősorban a feketepiaci árfolyam manipulálásával részben kicsalták a lakosságtól: ennek a pénznek egy részét vélhetően ellopták, egy másikból - a kisebbikből - a háborút finanszírozták. A háború során elmenekült lakosság üresen maradt házait pedig katonai és civil fosztogatók dúlták fel - és mindig a valutát keresték.

Az elmúlt évtized során a Balkánon egymásba fonódott a feketegazdaság és a háborús politika. Sőt: egyes utódállamokban a "gazdaság" jelentős részét ma is az illegális iparágak alkotják: cigaretta-, szesz- és fegyvercsempészet, kábítószer- és emberkereskedelem, védelmi pénzek, rablás, csalás, hamisítás, zsarolás - akár politikai fedezettel is. A határokon túlnyúló szervezett bűnözésből származó bevételek jó része is visszavándorol a Balkánra, hisz Nyugaton ezeket a pénzeket bajosan lehetne legalizálni.

És eddig otthon sem volt könnyű.

Január elseje óta sajátos nemzetközi banki együttműködés mellett folyik a német márka euróra váltása a Balkánon, egyelőre minden komolyabb botrány nélkül. A német szövetségi bank (Bundesbank), mely kezdetben erősen viszolygott az együttműködéstől (mondván, senki nem kérte az egyes balkáni államokat, hogy az utóbbi években első, második vagy harmadik fizetőeszközként épp a német márkát vezessék be), most felülről koordinálja az átváltást, de a térségben várakozó ismeretlen mennyiségű

alvilági, fekete- és hamis

pénzek kiszűrésére nem vállalkozott. A jugoszláv utódállamokban működő, jobbára német érdekeltségű bankok saját rizikóra vállalják az átváltást. Ha kételyeik támadnak a pénz származását illetően, az adott állam központi jegybankjának jelenthetik az esetet: az meg a helyi rendőrség irányába passzolhatja az ügyet. Az egyes banki résztvevők érdekei azonban eltérőek, és a felelősséget a gyanús pénzek átváltásáért mindenki igyekszik a másikra hárítani.

A Bundesbanknak az lenne a legjobb, ha helyi szinten szűrnék a beváltást, és Frankfurtban csak a beérkező milliárdokat kellene átnyálazni. A térség bankjai viszont a minél nagyobb volumenű átváltásban érdekeltek, mivel az ügyfeleknek ehhez számlát kell nyitni - náluk. Az utódállamok és központi jegybankjaik szintén azt bírnák, ha a bankokba minél nagyobb összegek vándorolnának: hisz a lakosság a háborús kontóleszívás óta nem akarja másra bízni a pénzét, a bankok ennélfogva üresek, s így nincs miből finanszírozni az újjáépítést, a gazdaság pedig egy helyben toporog. Mivel a pénzek eredetével kapcsolatban felmerülő minden gyanú kivizsgálása a helyi rendőri szervekre hárul,

még ők is kereshetnek

a bolton. A helyi hatóságok hajlanak a kompromisszumra, és szívesebben szedik be utólagosan a feketepénzek után az elmaradt adókat, mintsem hogy büntessenek. Ha valaki tudja, hogy vagyona eredete nem szeplőtelen, most nyugodt szívvel jelentkezhet.

Az átváltás gyakorlati lebonyolítása szintén a helyi viszonyokat tükrözi. Crna Gorában például 500 offshore bank székel - fő profiljuk feltehetően a pénzmosás. Bankautomata viszont nincs az országban egy sem. A lakosság a párnában vagy a kertben elásva tartja spórolt pénzecskéjét; az amúgy is gyanús bankok a messzi városokban működnek. A biztonságos pénzszállítás viszont még a bankok számára sem könnyű feladat. Ezért sokan feketepénzváltóknál fogják átváltani német márkájukat, ahol könnyen átverhetik őket. A kamu euró

mindenki rémálma

- az új pénz még ismeretlen, hamisítására soha nem lesz a mostaninál jobb alkalom. Az isztambuli Nagy Bazár pénzváltói csak "lágy tojásnak" hívják Európa új büszkeségét.

A fekete milliók tulajdonosainak ezzel szemben könnyű dolguk van. Európai előírásra egy bűvös határ fölött (10-30 ezer német márka) bankszámlát kell nyitniuk, és nyilatkozniuk kell a pénz eredetéről. Erre a legmegfelelőbb verzió egy ellenőrizhetetlen családtörténet, rengeteg, már évtizedek óta Nyugaton élő rokonnal. Esetleg kell majd egy kis kenőpénz, de mivel Frankfurt messze van, és helyben mindenki érdekelt a nagy pénzváltásban, hamarosan kirajzolódhat a makulátlan új balkáni elit. A hagyományos maffiózó-üzletágak képviselői mellett köztük lesznek a háború egyéb nyertesei is, Milosevic kiszolgálói éppúgy, mint a kosovói albán gerillák. A Bundesbank meg lenyeli a békát - hisz egyelőre amúgy is inkább azon izgul, hogy hány milliárd német márka fog hirtelen előkerülni Európa eme peremvidékéről.

Ha sok,

abból még balhé lehet

A becslésekhez képest nevetségesen szűkösek a hivatalosan kiküldött eurószállítmányok. Egy hirtelen bekövetkező euróhiány zűrzavaros állapotokhoz és visszaélésekhez vezethet, amelyek legnagyobb eséllyel a lakosság átlagos megtakarítóit sújtanák. Az a tény, hogy a német márkát a hivatalos időszakot követően is át lehet majd váltani, alig ismert, a Bundesbank erre vonatkozó, tervezett információs kampánya elmaradt. Kampányolnak viszont a bankok: versengve próbálják körülrajongani potenciális ügyfeleiket. Akik persze bizalmatlanok: legszívesebben megtartanák a márkájukat, és azon jár az eszük, hogy a hülye új pénznél még a dollár vagy a svájci frank is jobb lenne, ha már mindenáron váltani kell.

És ha azt fogják ezek után gondolni, hogy a márkáért kapott új valutát érdemesebb visszavarrni a párnába, akkor fuccs lesz a nagy gazdasági újjászületésnek a Balkánon. És megint csak azok járnak majd jól, akik már eddig is.

Jugovics Márk

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.