Azerbajdzsán elismerte, hogy véletlenül lelőtt egy orosz helikoptert Örményország légterében

  • narancs.hu
  • 2020. november 9.

Külpol

Baku állítja, az incidens nem irányult az orosz fél ellen, és kártérítést ajánlott fel.

Azerbajdzsán elismerte, hogy véletlenül lelőtt egy orosz helikoptert Örményország légterében, amiért az azeri  külügyminisztérium bocsánatot kért – közölték hétfőn orosz hírügynökségek.

Baku igyekezett arról biztosítani Moszkvát, hogy az incidens nem irányult az orosz fél ellen, és kártérítést ajánlott fel.
Az orosz védelmi tárca korábban közölte, hordozható légvédelmi rakétával lelőttek egy Mi-24-es orosz katonai helikoptert Örményország légterében, a hegyi-karabahi hadszíntértől távol, a Nahicseván azeri exklávé felőli örmény-azeri határ közelében. A legénység két tagja életét vesztette, egyet pedig sérülten szállítottak kórházba.

A többségében örmények lakta Hegyi-Karabah hovatartozása 1988 februárja, vagyis még a Szovjetunió összeomlása előtti idők óta nyílt vita tárgya Baku és Jereván között. A terület Azerbajdzsántól az 1992-1994-ben, Örményország támogatásával megvívott háborúban szakadt el. a háborúban 30 ezer ember vesztette életét, és százezrek kényszerültek menekülésre.
A tartomány parlamentje 1996-ban kikiáltotta Hegyi-Karabah függetlenségét, de ezt egyetlen ország, még Örményország sem ismerte el. Azerbajdzsán továbbra is saját területének tekinti a hegyi-karabahi enklávét, ahogy lényegében Örményország is. Az 1994 óta érvényes fegyvernyugvást mindkét oldalon rendszeresen megsértik. Jereván a népek önrendelkezési jogára, Baku pedig az állami szuverenitás és a határok sérthetetlenségének elvére hivatkozik.
A harcok, amelyekben az azeri hadsereg jelentős sikereket ért el, szeptember 27-én újultak ki ismét. – minderről részletesen is írtunk nyomtatott kiadásunk aktuális lapszámában.

Archívum

Mint Bulgakov regényében, a végzetes fordulat már megtörtént. Annuska kiöntötte az olajat. Ez a tüntetések egyik, a napokban híressé vált jelszava. Csak éppen nem mindenki ébredt még ennek tudatára. Arrogáns módon sokan meg sem próbálják elkerülni azt a sorsot, amely a társadalom, az állam és az egyház elöregedett modelljét, ha tetszik, ha nem, utol fogja érni.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.