Azonnali tárgyalást követel Trump az ellene indított impeachment-eljárásban

  • MTI/narancs.hu
  • 2019. december 20.

Külpol

Az elnök időhúzással vádolja a demokratákat.

Az alkotmányos felelősségre vonási eljárás keretében rendezett szenátusi tárgyalás "azonnali" megtartását sürgette Donald Trump  csütörtökön a Twitteren és újságíróknak adott nyilatkozataiban is.

Miután a demokrata többségű képviselőház szerdán megszavazta az elnök elleni impeachment-eljárást, csütörtökön kétségessé vált az ezt követő szenátusi tárgyalás időpontja.

Donald Trump először a Twitteren reagált: "szóval, miután a demokraták nem nyújtottak nekem tisztességes eljárást a (képviselő)házban, nem voltak ügyvédek, tanúk, semmi sem volt, most meg meg akarják mondani a szenátusnak, hogyan rendezze meg a tárgyalást" - írta. Leszögezte: "valójában semmi bizonyítékuk sincs és soha nem is fognak ilyesmivel szolgálni. Ki akarnak szállni. Azonnali tárgyalást akarok!".

Újabb Twitter-bejegyzésben közölte: "Pelosi érzi, hogy a hamis impeachment-kacsája olyan szánalmas, hogy fél ezt előterjeszteni a szenátusnak, amely kitűzheti a dátumot és ezt az egész csalást megszüntetheti!".

Nancy Pelosi demokrata párti házelnök már a szerdai voksolás után jelezte, hogy nem tudja, mikor küldi át a szenátushoz az elnök ellen megfogalmazott és megszavazott vádpontokat. Ez ugyanis a feltétele a szenátusi eljárás megkezdésének. A házelnök csütörtök reggel sajtóértekezleten, majd délután újságíróknak nyilatkozva leszögezte: először megvárja, hogy a republikánus többségű szenátus milyen napirendet tervez a tárgyaláshoz.

Pelosi döntését a republikánusok úgy értelmezték, hogy a házelnök nyomást akar gyakorolni rájuk annak érdekében, hogy a tárgyalásra az ő javaslatuknak megfelelően hívják be tanúként a Fehér Ház és a kormányzat azon tisztségviselőit, akik nem voltak hajlandóak részt venni a képviselőházi meghallgatásokon.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.