Még mindig többen félnek az EU-ban a migrációtól, mint a klímaváltozástól

  • Narancs.hu/MTI
  • 2019. december 20.

Külpol

A terrorizmustól ugyanakkor egyre kevésbé tartanak az uniós polgárok.

A migrációt és az éghajlatváltozást tartják a legtöbb aggodalomra okot adó jelenségeknek az Európai Unió polgárai - derült ki az Európai Bizottság pénteken közzétett, az egész Európai Unióra kiterjedő elégedettségi felméréséből.

A kutatás szerint a legaggasztóbb dolgok a következők az EU-s polgárok szerint:

1. migráció - ezt 34 százalék jelölte meg, ugyanúgy, mint a legutóbbi, tavaszi felméréskor.

2. éghajlatváltozás - ezt most 24 százalék mondta, de ez 2 százalékkal több, mint legutóbb.

3. az unió gazdasági helyzete - 18 százalék.

4. terrorizmus - 15 százalék, de tavasz óta ez 3 százalékkal csökkent csökkenést mutatott, sőt, 2017 tavasza óta 29 százalékkal kevesebben jelölték meg.

5. munkanélküliség - 12 százalék.

A saját országukra vonatkozóan a legtöbben az egészségügyi és szociális biztonságot tartották a legfontosabb nemzeti kérdésnek (23 százalék), de a második helyre itt is a környezetvédelem (21 százalék) került, míg a munkanélküliség a harmadik helyen áll 20 százalékkal. 18 százalék említette a megélhetési költségekkel kapcsolatos aggodalmakat, és saját országuk legfontosabb problémái között csak a válaszadók 17 százaléka említette a bevándorlást.

A jelentésből Magyarországra vonatkozóan az derült ki, hogy a válaszadók 52 százaléka bízik az uniós intézményekben, amíg az uniós átlag e tekintetben 43 százalék. A magyarok 61 százaléka vélekedett úgy, hogy az unióban működik a demokrácia, amíg az uniós átlag e kérdést tekintve 52 százalék volt.

Arról, hogy a válaszadók milyen mértékben érzik magukat uniós polgárnak, a magyarok 80 százaléka válaszolt pozitívan, magasabb arányban, mint a 70 százalékos uniós átlag.

A felmérésből az is kiderült, hogy az európai gazdasági és monetáris unió szempontjából a magyarok 60 százalékban, valamivel a 62 százalékos európai átlagnál kevesebben érezték fontosnak az euró mint közös uniós fizetőeszköz használatát.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.