Interjú

„Bele kell állni a vitákba”

Larry Diamond politikatudós, a Stanford University professzora a demokráciáért vívott küzdelmekről

Külpol

Szerte a világban visszaszorul a demokrácia, és erősödnek az autokratikus törekvések. De mi az oka ennek a 2000-es évek elejéig tartó felfutás után, és mi fordíthatja meg a folyamatot? A kérdés világhírű kutatóját faggattuk, aki megjelenésünk hetében a főváros, a Political Capital és a CEU által szervezett nemzetközi tanácskozáson vesz részt.

Magyar Narancs: A napokban a Budapest Fórumon a fenntartható demokráciákról fog beszélni. De hogyan is néz ki a fenntartható demokrácia a jelenlegi politikai környezetben, amelyben – ahogy azt számos írásában elemezte – a demokratizálódási folyamatok nemzetközi szinten is megtorpanni látszanak?

Larry Diamond: A demokrácia világméretű visszaszorulása nemcsak folytatódott az utóbbi időkben, de fel is erősödött. Az elmúlt öt év volt az első olyan periódus az ún. demokratizálódási hullám harmadik szakaszának kezdete, tehát 1974 óta, amikor több ország adta fel a demokratikus rendszerét, mint amennyi arra átállt. A Freedom House mérése szerint az elmúlt év volt a legrosszabb ebből a szempontból. Jóval több ország indult meg visszafelé a szabadságjogok útján, mint amennyi előrehaladt. De a statisztikák helyett elég csak megnézni, mi történik azokban a stratégiailag is jelentős országokban, ahol a demokratikus folyamatok az utóbbi időben váltak kérdésessé.

MN: Melyek lennének ezek?

LD: Először az egyetlen arab demokráciát, az arab tavasz kiindulópontját és legbiztatóbb ígéretét, Tunéziát említeném, ahol épp e napokban politikai puccs zajlik. Ha csak Kaisz Szaíd elnök vissza nem állítja az alkotmányosan választott parlamentet, amire egyébként semmi hajlandóságot nem mutat, megszakad az ország demokratizálódása. Egyértelmű jelei vannak a demokrácia megroppanásának Indiában is, amelyet sokan már nem is tartanak képviseleti demokráciának – szerintem még nevezhetjük annak, habár szélsőségesen illiberális irányba csúszott el. Brazíliában Jair Bolsonaro elnök a korábbi katonai diktatúra hívének tartja magát, és minden eszközzel igyekszik a polgári szabadságjogokat megkurtítani, a jogállami elveket kikezdeni. Azt sem rejti véka alá, hogy a jövő év végi választásokba megpróbál majd beavatkozni. De az Egyesült Államokban is jól láthatóak a gondok például a választási rendszer és annak megítélése körül. A demokráciába vetett bizalom csökkent, miközben a társadalom politikai polarizációja elképesztően felerősödött. A világ jelenlegi négy legnépesebb demokráciája, sorrendben India, az Egyesült Államok, Indonézia és Brazília közül egyik sem teljesít kifejezetten jól, még ha más és más szinten jelentkeznek is a bajaik.

MN: A demokratizálódási hullám harmadik szakaszának az 1974-es portugál forradalomtól a 2005–2006-ig tartó időszakot szokás nevezni. Ennek lezárultával és a váratlanul kirobbanó világjárvánnyal együtt mi az a környezet, amelyben a demokratikus struktúráknak működniük, sőt szerencsés esetben erősödniük kellene?

LD: Beszélhetünk egyfajta illiberális hullámról az utóbbi időben, amelyet erősen ösztönöz Oroszország ideológiai és gyakran anyagi segítsége is, valamint az illiberális államok által egyre nyíltabban folytatott információs háború. Kína pénzügyi eszközökkel igyekszik eltéríteni a demokratizációs kísérleteket, és azt propagálja, hogy a saját rendszere, az autoriter államkapitalizmus stabilabb és sikeresebb alternatíva. Hszi Csin-ping állama ugyanakkor már nem pusztán autoriter, de egyenesen neototalitárius jegyeket mutat. De azért vannak ellenirányú mozgások is, Zambiában például egy népi mozgalom hatására demokratizálódási folyamat indult el, Bolíviában is beszélhetünk a demokratikus értékek visszaállításának különböző formáiról, és akadnak más országok is. De az általános tendencia meglehetősen negatív, ezt nehéz lenne vitatni.

MN: A kétezres évek második évtizede reménykeltően indult: ám az arab tavasz és a posztszovjet „színes forradalmak” néhány éven belül kifulladtak, és egyfajta ellenhatásként épp az autoriter tendenciák erősödtek fel. Mi történt, illetve mi nem történt meg, és miért nem indultak el ezek az országok végül demokratikus irányba?

LD: Nemrég egy cikkemben huszonegy esetet vettem számba, amelyekben megindult valamiféle demokratizálódás, nagyrészt alulról jövő kezdeményezésre vagy a választást övező társadalmi izgalom következtében. Az egyik első ezek közül az iráni zöld mozgalom volt, amely a 2009-es választási csalás után indult el. Ebből a huszonegy esetből alig egy-kettő ért el demokratikus áttörést, ezek egyike volt a most sajnos visszafelé mozgó Tunézia is. Általában a civil mozgalom lendülete tört meg, például az iráni zöld mozgalom vagy a venezuelai szabad választási mozgalom esetében.

Az összkép mégis azt mutatta, hogy elsősorban a megváltozott nemzetközi környezet okolható a sikertörténetek hiányáért. Ez az új nemzetközi környezet bátorítja fel az autokrácia felé tapogatózó vezetőket, akik elvi, pszichológiai és anyagi támogatást is jóval könnyebben kapnak most, mint régebben. Korábban a diktátorok jóval hamarabb meg is inogtak, ha tömeges tiltakozáshullámmal szembesültek – ma magabiztosabban törik le a demokratikus mozgalmakat, hiszen ehhez külső biztatást és segítséget is kaphatnak. Lukasenkát az utóbbi idők legkomolyabb népi tiltakozóhulláma sem tudta elsöpörni, mert az orosz vezetés szilárdan mögötte állt. A politikai és anyagi mellett egyre fontosabb a technikai támogatás is. Azokat a digitális eszközöket, arcfelismerő kamerarendszereket, megfigyelőszoftvereket, amelyek kulcsszerepet játszanak az autokráciák hatalmi mechanizmusában, jellemzően Kína exportálja a világba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.