Akármelyikük is nyer tizenegy nap múlva, könnyen előfordulhat, hogy mind Donald Trump, mind Joe Biden számára politikai pályafutása utolsó vitája volt a csütörtök éjjeli: Biden nem foglalt egyértelműen állást arról, hogy győzelme esetén bevállalna-e még egy kampányt 81 évesen, és bár Trumpot elvileg semmi sem akadályozza meg abban, hogy egy vereség után 2024-ben visszatérjen, de egy egyértelmű elutasítás elveheti a kedvét a további politikai kalandoktól. Talán ennek is volt köszönhető, hogy mindketten komolyan vették ezt az utolsó megmérettetést, és ezúttal – félbeszakítások és közbekiabálások helyett – Trump is igyekezett egy estére az „elnöki" arcát mutatni.
A civilizáltabb hangnemű vitában komoly szerepe volt a moderátornak, Kristen Welkernek: az NBC újságírója eredményesen – de nem túl agresszíven – tolta a személyeskedő pengeváltásoktól az amerikaiakat érintő ügyek felé a jelölteket, miközben egyiküket sem kímélte, és mindketten kaptak kellemetlen kérdéseket. Welkert az új szabályok is segítették: az egyes témákról szóló blokkok kezdetén mindkét jelölt megszakítás nélkül beszélhetett két percet, ezalatt ellenfele mikrofonját elnémították. Trump láthatóan nehezebben igazodott a szituációhoz, és többször grimaszokat vágott ott, ahol más esetben közbevágott volna. A blokkok közben már bekapcsolva hagyták a mikrofonokat, azaz volt lehetőség éles összecsapásra: többnyire ez is kulturált keretek között maradt, igaz, az idő előrehaladtával Trump egyre kevésbé tudta megállni, hogy ne beszéljen ellenfelével vagy a moderátorral párhuzamosan.
Trump nem semmisítette meg magát, de ez kevés lehet
A visszafogottabb fellépésével Trump elkerülte az első vitához hasonló önmegsemmisítő szereplést, de az elfogadhatóbb stílus nem feltétlenül párosult népszerű tartalommal. A vita nagy részét ráadásul olyan témák – koronavírus, egészségügy, faji viszonyok – uralták, melyekben a választók előzetesen is ellenfelét ítélték meg kompetensebbnek. Ez a járványról szóló első fél órában volt leginkább egyértelmű, amikor az elnök láthatóan nehezményezte, időnként talán unta is, hogy még mindig erről kell ennyit beszélni. Bident azzal vádolta, hogy teljes lezárással fojtaná meg a gazdaságot, de amikor az válaszul részletesen kifejtette a terveit a biztonságos újranyitásra vonatkozóan, Trump egyszerű vádaskodásokra – köztük az egyébként népszerű fő járványügyi szakértő, Anthony Fauci támadására – pazarolta idejét.
Nem lett jobb Trump helyzete akkor sem, amikor a bevándorlásról és a faji viszonyokról volt szó. Egyik pillanatban még Obamát és Bident vádolta azzal, hogy nem tettek eleget a fekete közösségért vagy az országba gyerekként került illegális bevándorlók státuszának rendezéséért – egy ponton kevéssé hihető módon magát a „legkevésbé rasszistának" nevezte a teremben, habár a moderátor egy fekete nő volt, – de ezeket az érveket rögtön saját maga gyengítette azzal, amikor arról beszélt, hogy csak az „alacsony IQ-jú" illegális határátlépők követik a szabályokat feltételes elengedésük után, vagy amikor a Black Lives Matter mozgalomra tett negatív megjegyzéseket.
Trump trashes Black Lives Matter, then claims, "I am the least racist person in this room." pic.twitter.com/kyP3D9rqsg
— Aaron Rupar (@atrupar) October 23, 2020
A valóságshow-k világából érkező elnök minden színpadias gesztusával a 2016-os szereplését próbálta megidézni, ami abban csúcsosodott ki, ahogy Biden fiának, Hunter Bidennek állítólagos korrupciós ügyét felhozta. Viszont amíg négy éve mindenki tudta, hogy miről van szó, amikor Hillary Clinton emailjeire tett megjegyzést, addig most csak a Fox News-t és Breitbartot követő, eleve legelkötelezettebb republikánus szavazók érthették, hogy a nem igazán koherens félmondatok milyen laptop-ügyre utalnak. Biden pedig könnyen minősíthette orosz dezinformációs kísérletnek a meg nem erősített információkat fia üzeneteiről.
Nem annyira álmos Joe
Trump és a republikánus oldal közel egy éven át próbálta Bident úgy beállítani, mint aki öreg és már nincs képben, amit az elnök a tweetjeiben rendszeresen megjelenő „Álmos Joe" becenévvel is sugallt. Ez a leírás sosem fedte a valóságot: Biden soha nem volt kiemelkedően jó szónok vagy vitázó, de korábbi szereplései elfogadhatóak voltak. Ezúttal azonban még nyilvánvalóbbá vált, hogy miért volt téves Trumpék stratégiája: a volt alelnök egy közepes teljesítménnyel is felülmúlhatta volna a várakozásokat, ezúttal azonban kimondottan éles volt, aki nemcsak a szakkérdésekben való jártasságát bizonyította, de jól is kommunikált.
Amikor Trump őt támadta, Biden inkább a közönséghez beszélt: elmondta, hogy ő a megosztottság helyett egyesítené a demokratákat és a republikánusokat, illetve, hogy az amerikaiak eleget hallgatták már a Trump- és Biden-családok ügyeit, és most már a saját családjaikat érintő dolgokról is szeretnének hallani. Ez utóbbiról Trump joggal jegyezte meg, hogy „tipikus politikusi válasz", csak azt felejti el, hogy négy év felfordulás után sokan inkább újra „tipikus politikusokra" bíznák az ország ügyeit.
Bidennek több kimondottan jó riposztja is volt az este során: amikor Trump arról beszélt, hogy az amerikaiak megtanultak együtt élni a koronavírussal, Biden azzal vágott vissza, hogy sokaknak ez inkább azt jelentette, hogy megtanulnak együtt halni a járvánnyal. Arra is lecsapott, amikor Trump koreai politikáját azzal védte, hogy Obamával és Bidennel ellentétben őt legalább kedveli Kim Dzsongun – az észak-koreai diktátor támogatása nem tipikusan az a segítség, amire amerikai politikusok vágyni szoktak. Biden egyetlen komolyabb hibája az lehetett, ahogy az olajipartól való eltávolodásról beszélt a klímaváltozás kapcsán: nem azért, mert ez rossz célkitűzés lenne, hanem mert – ahogy erre Trump rámutatott – ez nem az, amit a váratlanul csatatérré vált Texas szavazói hallani szeretnének.
Változtat ez bármit?
A gyors felmérések szerint Biden nyert, habár a különbség kevésbé egyértelmű, mint a botrányos első vitánál: a különböző eredmények szerint valamivel 50 százalék fölött volt azok aránya, akik Bident érezték győztesnek. Ez nem tér el jelentősen a korábban jelzett szavazási szándékoktól, azaz a vita nem befolyásolhatta lényegesen az előzetesen kialakult véleményeket. Trump valószínűleg ahhoz elég jól teljesített, hogy azokat meggyőzze, akik előzetesen is felé húztak, de esetleg elbizonytalanodtak korábbi szerepléseitől; új szavazókat azonban nem valószínű, hogy tömegesen maga mellé állított.
| ||
Márpedig Biden biztos vezetése miatt Trump az, aki kezd kicsúszni az időből. Az elnök reménykedik egy, a négy évvel ezelőttihez hasonló „októberi meglepetésben": valami olyan ügyben, ami az utolsó tíz napban megváltoztatja a közhangulatot. Csakhogy kevéssé valószínű, hogy bármi elég hatásos lehetne ahhoz, hogy elterelje a figyelmet a koronavírusól, ráadásul ezúttal rekord számban, közel ötvenmillióan már leadták szavazatukat. Ez a teljes részvétel harmada lehet, és az ő voksukat már a tegnapi vita sem befolyásolhatta.
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=86d8b4f6ba5dc3df92e3ea885566c093)
