Cseh választások: Az arrogancia bukása

szerző
Lékó István
publikálva
1996/23. (06. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Václav Klaus miniszterelnök pártja, a Polgári Demokratikus Párt a választásokat megnyerte, de a jelenlegi koalíciós partnerek gyenge eredményei miatt a parlamenti egyszerű többséghez hiányzik két mandátum. Paradox helyzet alakult ki: sem a jelenlegi kormánykoalíció, sem az ellenzék nem képes többségi kormányt alakítani.

Václav Klaus miniszterelnök pártja, a Polgári Demokratikus Párt a választásokat megnyerte, de a jelenlegi koalíciós partnerek gyenge eredményei miatt a parlamenti egyszerű többséghez hiányzik két mandátum. Paradox helyzet alakult ki: sem a jelenlegi kormánykoalíció, sem az ellenzék nem képes többségi kormányt alakítani.

A jövőben

három variáció

képzelhető el:

1) Nagykoalíció a szociáldemokratákkal. Ez csaknem kizárt, bár a két kisebb koalíciós jobboldali párt nem veti el: ám a szocdemek, akik a pártvezető Milos Zeman vezetésével 1918 - Csehszlovákia megalakulása - óta most érték el legjobb eredményüket (26 százalék, négyszerese a négy évvel ezelőttinek), ezt csak Klaus nélkül tudják elképzelni. Klaus erről hallani sem akar.

2) Kisebbségi kormányzás a szocdemekkel való paktum után. Ez a legvalószínűbb, ugyanis a jelenlegi hármas koalíció 99 mandátumához (az egyszerű többséghez 101 kellene) támogatóként csakis a szocdemeket lehet elképzelni, mivel a többiek - a republikánusok (8 százalék mandátum) és a kommunisták (11 százalék) - nem szalonképesek. Az előbbiek - ha Magyarországhoz viszonyítunk - Csurkától jobbra, az utóbbiak Thürmer Gyulától kissé balra állnak - a velük való flörtölést senki sem engedheti meg magának.

3) Új választások kiírása. Milos Zeman pozíciójából kifolyólag a parlamentben bármilyen kormányjavaslatot le tud söpörni az asztalról. Ha soká húzódnak a kormányalakítási próbálkozások (ami nem tesz jót az eddig stabil ország nemzetközi megítélése szempontjából), akkor új választásokat kellene kiírni. De csak a jövő év elejére: ősszel szenátusi választások lesznek, és a törvény szerint új parlamenti választások csak három hónappal a szenátusi után lehetségesek.

Klaus vereségét

elsősorban határtalan arroganciája okozta. Négy év alatt sohasem vette figyelembe, vagy kioktató hangnemben utasította el a demokratikus ellenzék és a sajtó érveit, javaslatait, a parlamentben minden funkciót kormánypárti politikusok kaptak, nem volt hajlandó leváltani hiteltelenné vált minisztereit. Pártjában egyéniségek helyett bólogatójánosokkal, teniszpartnereivel, úgynevezett golfütőhordozókkal és privatizációs botrányhősökkel vette körül magát.

Klausnak az sem segített, hogy a két állami és a Nova magán-tévétársaság a kampány előtt és alatt egyértelműen őt és pártját támogatta - ellenzéki politikus alig jelent meg a képernyőn. Nem hozott szavazatokat az sem, amikor a miniszterelnök pártja egy héttel a választások előtt alaptalanul megvádolta a szocdemeket, hogy a kommunistákkal a választások utáni koalícióról tárgyalnak. Klaus a kampány során ráadásul csak ritkán beszélt a jövőről, inkább az elért eredményeket - a háromszázalékos munkanélküliséget, a kilencszázalékos inflációt és a négy év alatt állandó értékű cseh koronát - emlegette. Utolsó pillanatig hitt abban, hogy a jobboldali koalíció megszerzi a mandátumok többségét.

Vele ellentétben Milos Zeman két hónap alatt sorra járta Cseh- és Morvaország falvait, ahol az életszínvonal alacsonyabb, a munkanélküliség magasabb a prágainál. Szakértők szerint Zeman turnéja választók tízezreit nyerte meg a párt számára. Zeman főleg korrupcióval, a hatalmi pozíciók halmozásával, a centrális irányítás megkaparintásával, az egészségügyi rendszer és a lakáshelyzet kritikus helyzetének előidézésével vádolta - nem alaptalanul - a kormányt.

A - boldog emlékű - budapesti Bács Lajos sem tartozik azok közé, akik Klaus pártjának szavazatokat hoztak volna. A párt múlt évi pénzügyi jelentésében ugyanis az áll, hogy

Bács Lajos

budapesti lakos 3,75 millió koronát, (mintegy húszmillió forintot) ajándékozott a legnagyobb cseh politikai pártnak. A gondok akkor merültek fel, amikor kiderült, hogy Bács Lajos ugyan gazdag, ámde nem létezik (az egyetlen ilyen nevű budapesti illetőségű személy 1982-ben elhunyt). A párt vezető politikusai bejelentették, hogy nem sejtik, ki az adakozó, senki sem ismeri Bács Lajost, senki sem tárgyalt vele. "Bács Lajos pénzét" azonban megtartották (nem adhatták vissza, nem számláról érkezett, készpénzben tették le egy prágai bankban), nem ajánlották fel humanitárius célokra, ráadásul rosszul fizették ki az összegből az adót. Bács Lajos azonban nem volt egyedül - ugyanilyen összeg nem létező adakozótól Mauritius szigetéről is érkezett.

A választási eredmények következtében Klaus a számára eddig ismeretlen helyzetbe került. Döntései előtt figyelembe kell majd vennie az ellenzék érveit. A jelenlegi kormánypártok feltehetően megpróbálkoznak azzal, hogy a hiányzó két mandátumot a szó szoros értelmében megvásárolják. Nyilván megpróbálnak "meggyőzni" pár ellenzéki képviselőt, hogy fontolja meg, nem hagyná-e ott frakcióját, nem ülne-e át a kormánypárti képviselők táborába. Miért ne: vándorló képviselőkben az előző parlament sem szenvedett hiányt. Megtörtént, hogy a szélsőjobboldal képviselője minden további nélkül átült a szocdemekhez, illetve a kormánykoalíció valamelyik pártjához.

A két megmaradt koalíciós párt, a Polgári Demokratikus Szövetség és a kereszténydemokrata Néppárt - mely Mitterrand (1981) és az MDF (1990) után az eredeti "Nyugodt erő" szlogennel győzögette a választókat - sem rejti véka alá, hogy

szívesen megbosszulnák

Klaus velük szemben sem visszafogott arroganciáját. A leköszönő kormány 19 miniszteri székéből tízben Klaus emberei ültek, s a két kisebb párt vezetői nem nagyon emlékeznek arra, mikor sikerült a legnagyobb párt ellenében kormánydöntést hozni. Ezért a két kisebb koalíciós tömörülés - főleg a kereszténydemokraták - nem zárja ki a szociáldemokratákkal való együttműködést. Kiváltképp azután, hogy Milos Zeman szocdem vezér a kereszténydemokraták elnökének, Josef Luxnak ajánlotta fel a miniszterelnöki posztot.

A helyzet bonyolult, ám egyben a cseh választók biztosak lehetnek: szociáldemokraták nélkül fontos döntéseket hozni immár lehetetlen. Csehország hatalmi szempontból komplikált, gazdasági téren bizonytalan hónapok elé néz. Már egy nappal a választási eredmények kihirdetése után - a korona leértékelésére várva - megnőtt a koronaszámlájukat valutaszámlára átváltó emberek száma. Az értékpapírok árfolyama egy nap alatt négy százalékkal esett. Nyilván hónapokat fog késni az egyes stratégiai vállalatok tervezett privatizációja, annak ellenére, hogy ez a kérdés nem tartozik a parlament hatáskörébe. Az állami vagyonügynökség döntései minden bizonnyal ingerelnék az ellenzéket, ami a jelenlegi helyzetben nem áll érdekében a jobboldali pártoknak.

Lékó István

(Prága)


ODA (Klaus) 29,62%

CSSD (szocdemek) 26,44%

KSCM (kommunisták) 10,33%

KDU-CSL (kereszténydemokraták) 8,08%

SPR-RSC (nácik) 8,01%

ODA (polgári demokraták, Dienstbierék) 6,36%

szerző
Lékó István
publikálva
1996/23. (06. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...