Talán jól is tették, hiszen ismerve Havel mozgékony természetét, könnyen meglehet, hogy az eltávozást kihasználva, leugrott volna Brnóba, hogy vasárnap este megnézze kedves feleségét, aki
Krisztina királynő szerepében
lépett itt a deszkákra. Ezzel együtt nem állítható, hogy Dagmar Havlová a színpad miatt elhanyagolná bokros teendőit, hiszen nap mint nap részt vesz az elnök orvosainak konzíliumain is, bár némiképp eltérő álláspontot képvisel, mint ők. Szerinte az öt börtönben töltött év okozza Havel egészségügyi problémáit, míg orvosai esküsznek, hogy a túlzásba vitt munka és dohányzás. Másodlagos kérdés, lényeg a masszív tüdőgyulladás, ami az egy ideje fél tüdővel élő páciensnek súlyos teher. Havlová asszony látogatásait a televíziók élénk érdeklődése kíséri: ezek a beteg állapota mellett nem átallanak a jelentős művésznő újabb és újabb, naponta változó toalettkölteményeiről is részletes, ám nem minden malíciát nélkülöző leírást adni. Az a tény, hogy a nevezetes brnói fellépésre már hónapokkal ezelőtt elkeltek a tízszeres árú jegyek (átlagos színházjegyár: 50 Kc, Krisztina: 500 Kc, azaz 3000 forint), önmagában nem ad elég információt. Nehezen eldönthető ugyanis, hogy a drukkerek vagy az ellendrukkerek vannak-e köztük többen. A napnál is világosabb ugyanis, az elnöknej roppant népszerűtlen országszerte. A csehek szerint túl sokat szerepel, túl puccos, túl esetlen, de legfőképpen túl gyorsan lett az, aki. Tudniillik második first lady. Ilyen és hasonló viccek járnak, hogy: ki gyorsabb a halálnál? Ez utal a nagy példaképre, Sharon Stone-ra és arra, hogy még jóformán el sem száradtak a koszorúk Olga Havlová sírján. A halálos viccelődés némi keserűen morbid mellékízt is hordoz az elnök betegsége miatt.
Egyes szabadszájúbb megfigyelők Dagmar asszony népszerűtlenségét
a cseh néplélek
számlájára írják. Tudniillik a bársonyos forradalom óta eltelt időben a nép kicsit kiszeretett az elnökből, de ezt egy tekintélydependens cseh még saját magának sem meri bevallani, ezért inkább bűnbakot keres, mely szerepre a sutácska művésznő bizony felette ideálisnak tűnik. Havel népszerűségének csökkenése számos más, a mezaliánsz előtti s utáni dologra is visszavezethető. Elsősorban például arra a hosszú ideje zajló, kínos örökösödési perpatvarra, aminek középpontjában ugyancsak Václav Havel áll.
Történt ugyanis, hogy a kárpótlás során a nagypolgári múltú Havel család (majd´ egy egész kerület, a híres filmgyárnak is otthont adó Barrandov az övék volt) egyebek mellett a népszerű Vencel téri bevásárló- és szórakoztatóközpontot,
a Lucernát is visszakapta
Konkrétan ketten, az elnök és az öccse, Ivan Havel. A felmerülő lehetőségek közül a megtartás mellett döntöttek, és a működtetést az öcs szlovák származású feleségének (történetünk második Dagmar Havlovájának) cégére bízták. Ment is minden a maga útján, mígnem az elnök úgy döntött, se szó, se beszéd, kiszáll a dologból. Az écát tett követte, Havel gyorsan túladott a részén. A vonzós áruért egy Chemapol nevű cég 200 millió Kc-t perkált. Ám az ügyvezető Dagmar ezt már nem tűrhette, mondván, nemcsak beleegyezési, de elővásárlási joga is sérült az inkorrekt tranzakcióval, durván. A ki tudja, hanyadik fokon tartó ügy egy múlt pénteki bírósági végzéssel fordulópontjához érkezett. A bíróság nem ismerte el az elővételi jogot, de az egész üzletre amúgy csak 100 milliócskát szánó sógorasszony rögtön bejelentette: fellebbez, az igazság vele van. Alakuljon akárhogy is ez a bulvársajtó kitüntető figyelmét mindvégig magán tartó ügy, annyi bizonyos, hogy az elnök, aki eddig is számos alkalommal kényszerült nyilvánosan magyarázkodni erről, még nincs túl ezen sem, nyilván várja még egy csomó kellemetlen firkászkérdés. Bár megátalkodott rajongói hajlamosak ezt mint a Dagmarok háborúját aposztrofálni, vagyis hogy az országos dolgokban fáradó elnök helyett az új asszony pénzéhsége a magyarázat mindenre, ez mégis elég karcsúnak hangzik. Az ilyen és ehhez hasonló ügyek pont ott kezdték ki az elnöki imidzset, ahol a legerősebbnek látszott. Mármint hogy a laza művészértelmiségi, aki az elveiért, a hazájáért a börtönt is kockáztatta, most krajcárokért, legyen az akármennyi is, ortályoskodik.
Hasonló szempontból ártott a nimbusznak a nevezetes plakáthistória is. Az elnök följelentett egy reklámcéget, amely ízetlenkedett ugyan az ő és új hitvese nevével, de felségsértést azonban aligha követtek el. Csehországban elég nagy az élet plakátfronton, naponta van valami balhé, de egy ilyen gesztus sokkal inkább passzolna néhai Antall József habitusához, mint az ilyesmin - tévesen - felülállónak hitt Haveléhez. A pórul járt hirdetők némi gombászási (tudjuk, nemzeti sport arrafelé, esős napok után) allúziókkal feljavított Václavka és Dasenka feliratú plakáton cipőt próbáltak a kuncsaftok nyakába varrni, olyannyira sikertelenül, hogy 2,5 millió koronás büntetés lett a vége. Igaz ugyan, hogy Havel az így befolyt összeget egy szálig jótékony célra fordította, de ez sem segített. A nagyvonalúság látszatának lőttek. Sokkal jobban jött ki hasonló sztorijából a kisebbik kormánypárt elnöke, Josef Lux koalíciós miniszterelnök-helyettes. Az ő megszólalásig tökéletes alteregója ugyanis az
Erectus
nevű energiaital fölötte teljesítménynövelő hatását hirdette minden utcasarkon. Egy királyi korona lebegett a feje felett, és azt mondta, hogy ha nehezen teljesíthető dolgokra vágysz, az ital segít. Lux derűsen fogadta az egészet, és jó kereszténydemokratához méltón közölte, köszöni, jól megvan saját Erectusával.
Ennél jóval komolyabbnak tűnik az ellenzők azon, egyébként helyes megfigyelése, hogy az elnök és a kormány, vagy ha tetszik, Havel és Klaus, jó ideje csak üzengetés útján kommunikál egymással. A teljesen népszerűtlen kormány munkájának segítésére sajtónyilatkozatok útján tett kísérleteket mindenki egyértelmű gyengeségnek fogta fel.
Mindezekhez képest igazán csak hab egy esküvői tortán, hogy a mit sem sejtő Havel, úgyszólván akaratán kívül, egyszer csak azon vette észre magát, hogy
Meciar rokona lett
Tényleg csak ez hiányzott neki. Egy szép őszi napon (erre esett a habsburgi nász is, aminek Pesten lehetett örülni) egy kies Vág menti kisvárosban Dagmar asszony szépreményű unokaöccse oltár elé vezette Meciar csinosnak mondott unokahúgát. Szegény Havel, ha felépül, járhat vasárnap vizitbe, kávéra, kuglófra Vladóékhoz. Talán le is vajazta, hogy benn tartsák hétvégére, mert így megúszta a vendégeskedést. Amire egyébként azért is kell még egy cseppet várni, mert a derék tót atyafi ugyancsak gyógykezelésen tartózkodik, bár kutya baja, csak fáradt. Míg ő maximum azon gondolkodik azilumában, hogy hogyan cserélhetné el Dunaszerdahely lakosságát mondjuk Tótkomlóséval, addig Havel valóban komoly gondokkal küzd. (Butaság is lenne, ha ilyesmin törné a fejét, hiszen Uherské Hradistéért [Magyargrádis] legfeljebb Sümegprágát kaphatná, ami nem egy nagy bolt.)
Ám e komoly gondok megoldásában kétségtelenül gátolja nehezen gyógyuló tüdőgyulladása, melyet orvosai antibiotikumokkal próbálnak megtörni. Csakhogy elsőre nem sikerült megtalálni az éppen megfelelő szert, így az orvosságtól allergiás rohamok is jelentkeztek. Pont egy ilyennek az idejére esett, hogy múlt szombaton Havel úgyszólván kiszökött a kórházból, minisztereket beiktatni. Az újságok azt írták, hogy fáradtnak látszott nagyon, viszont a televízió ennél többet mutatott, az elnök arca magán viselte az allergia legszembetűnőbb jeleit: vörös volt és puffadt. Ráadásul egyik távozó kulcsminiszterében, a volt belügyi tárcavezető Jan Ruml személyében régi harcostársat is veszített, még a daliás ellenzéki időkből, az illegalitásból.
Ezzel együtt, úgy tűnik, Havelnek nincs más választása, mint a mielőbbi felépülés. Bizakodóbb orvosai lapunk megjelenésének idejére teszik a lehetőséget a kórház szigorú felügyelet melletti elhagyására. Ez azért is roppant időszerű, mert
januárban elnökválasztás lesz,
melyet Havel minden népszerűségvesztés ellenére simán venne, ha valami külső akadály nem lépne fel, hiszen a kormánypártok és majd´ a teljes ellenzék már közfelkiáltva biztosította őt - és az országot - bizalmáról. Az orvosok viszont teljes pihenést szorgalmaznak. Az elnök utódlására azonban a legkevésbé sincs fölkészülve senki.
A legelőrelátóbb megfigyelők bizonyos
Busková asszonyt
emlegetnek, aki a pillanatnyilag legnépszerűbb szociáldemokrata párt elnökségi tagja. Ezenfelül fiatal, 37-38 év körüli, határozottan előnyös külsejű teremtés, aki még egy kormánypárti képviselő férjet is fel tud vonultatni, és különösen jó a viszonya a sajtóval, remekül kommunikálja a választók és a média számára saját maga és pártja ügyeit. Ám rá a legvadabb számítások szerint is csak a következő kurzus után kerülhet sor. Így nem marad más tennivaló, mint menedzselni a napi gondokat - tudjuk, van számos - és bízni Havel önmaga fölötti győzelmében. Annál is inkább, mert a januári elnökválasztás után februárban Zemanék e pillanatban nyerőnek tűnő, kormány elleni bizalmatlansági indítványa következik. De az már egy másik történet.
Schillinger Andrea
(Brno)
Közben a helyzet
Az év elején felszínre került gazdasági problémák, melyek azóta is élénken foglalkoztatják a cseh társadalom összes rétegét éppúgy, mint a sajtót és a pártokat, mára masszív politikai válsággá terebélyesedtek. A korona elkerülhetetlen leértékelését még most is megkerülő kormánytaktikázás, a teljesen átláthatatlan és befulladt kuponos privatizáció, az egészségügy teljes csődje, a szociális ígéretek be nem tartása, az adók behajtása terén mutatkozó nagyfokú tehetetlenség, a hadseregnek a személyi állományban és a felszereltségben is kiütköző, ugyancsak anyagi természetű gondjai, hogy csak a legismertebb területeket említsük, szinte bizonyosan megoldhatatlan parlamenti problémákhoz vezetnek. A gazdaság ingatag szerkezete ma, úgy tűnik, nemcsak a kormányt, de a jelenlegi parlamentet is maga alá temeti.
A kormány, mely sem gazdasági eredményeivel, sem kritikatűrésével nem tüntette ki magát, működése második ciklusában csak gyakori tagcseréivel hívta föl magára a figyelmet, és ezt a választók is rosszul tűrik. A szakszervezetekkel kelet-európai szinten megszokott módon összefonódott, legnagyobb ellenzéki párt - a szocdemeké - minden különösebb erőfeszítés nélkül képes kivinni százezer embert az utcára, ezt a múlt szombaton meg is tette. A parlamentben is megszilárdult a helyzete, hiszen a legutóbbi választások óta a kommunistákkal együtt alkotott minimális kisebbsége a meghasonlott kormányzati honatyákkal immár decens többségnek tűnik. Pláne ha hozzávesszük a népiek (KDU-CSL) egyre többet jósolgatott esetleges átállását.
Nem is késlekednek lehúzni az adu ászt. Februárra bizalmatlansági indítványt ígérnek. Mert ők lovagiasak. Tudniillik januárban lesz az elnökválasztás, nehogy már addig is vezetés nélkül maradjon az ország. Ha számításaik beválnak, nincs megállás az előrehozott választásokig. Ami a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint ugyancsak szocdem-komcsi sikert hozna. Akkor aztán főhet majd sokak feje az egyre jobban belendülő baloldal szociális ígéreteinek nehezen betartható volta miatt ugyanúgy, mint a NATO-val kapcsolatos, eddig sem nagyon titkolt posztkomcsi averziók miatt.
Ha most lennének a választások, ilyen lenne az új parlament:
CSSD (szocdemek) 29 százalék (78 képviselői hely)
ODS 20 százalék (54 hely, öt hónapja stagnál)
ODA 5 százalék (14 hely)
KDU-CSL (keresztény-
demokraták) 11 százalék (30 hely)
KSCM (komcsik) 9 százalék (24 hely, ők feljövőben vannak)
SPR-RSC (Sládekék) 4,5 százalék (küszöb alatt)
Eszerint az ellenzék 6,5 százalékkal megelőzi a kormányt.
A biztos szavazók közül 42,5 százalék választaná most az ellenzéket, 36 százalék szavazna a koalícióra (ODS-ODA-KDU-CSL).
A választópolgárok 69 százaléka menne el szavazni, 22 százalék nem, 9 százalék nem tudja.
Eközben a parlament egyéb, ugyancsak országos gondok orvoslásán fárad, például hogy betiltsák-e a mobiltelefonok használatát az ülésteremben. Vagy: mit kezdjenek Lobkowicz képviselő sárgaságával, ami a karantén rémével fenyegeti a parlamentet. Vagy: az egyik ODS-es képviselő a kamerák előtt tépelődött, hogy átlépjen-e a republikánusok, tudniillik Sládek fasisztái közé.
Maga Sládek mester egyébként roppant meggyőző rekordot tudhat sajátjának. Állami Feliciája ugyanis 17,9 litert fogyaszt száz kilométerenként, míg a többi állami Felicia csak nyolcat. E különös jelenség mögött csak elvetemült rosszindulat sejti azt, hogy a benzinpénz kiutalásakor nem kell számlát prezentálni. Így ment - alig fél év alatt - százötvenezer kilométert.
Vagy: Zemant, a legnépszerűbb párt elnökét szemfüles paparazzók ismét lekapták egy Becherovka és egy sör társaságában. A szocdem vezér úgyszólván havonta cáfolja szomjúsági problémáit.
A NOVA televízió egyenesben adta Cermák képviselő csontrészeg üléstermi hortyogását, minekutána az érintett honatya hosszan méltatta a törekvést, amely tiltaná az alkohol árusítását a parlamenti büfében. Milan Uhde ezt, ugyancsak a tévé nyilvánossága előtt, az Uhde-törvény bevezetésének javaslatával kommentálta. Eszerint a képviselő, ha inni akar, hozzon magával itókát.
Ami azért jór hír: a képviselők lemondtak 14. havi fizetésükről és a minimálbért megemelték 150 Kc-vel. Az izgága szakszervezeteknek persze ez sem tetszik, az így kialakult 2650 bruttó korona helyett 3500-at szeretnének, mert a levonások után pont a létminimumnyi összeg, 3040 Kc maradna.
