Cseke Eszter: „Van egy csomó muzulmán ország, ahol ez eszembe sem jut”

  • narancs.hu
  • 2016.01.20 15:38

Külpol

Címlapsztori: a kölni szexuális erőszak kapcsán beszélgettünk az On The Spot riporterével, akit 2011-ben a Tahrír téren bántalmaztak hasonló módon. Ajánló.

Iványi Zsófia interjújában szó esik a magyar férfiakról, illetve a kelet-európaiság és az anyaság előnyeiről is, de a Prima Primissima és Pulitzer-emlékdíjas riporter részletesen mesél a vérfagyasztó egyiptomi esetről is. Ebből a részből ajánlunk egy részletet.

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

Magyar Narancs: Szerinted lehet azt mondani, hogy a két eset kulturális háttere megegyezik?

Cseke Eszter: Úgy érted, lehet-e általánosítani?

MN: Lehet-e mondani, hogy ilyen nem fordulhatna elő egy olyan felajzott tömegben, ahol minden férfi, mondjuk, angol vagy francia.

CSE: Pont a napokban gondolkodtam ezen. Komolyan félnék, ha, mondjuk, nagyon részeg futballhuligánok közé keverednék, de azért az másfajta félelem, mint ami a Tahrír óta megvan bennem, azaz előtte is megvolt, de az ott történtek felerősítették. Azt hiszem, nem ugyanattól félnék: lehet, hogy csak attól, hogy bunkók lesznek vagy meglöknek, de attól nem, hogy szexuális erőszak lesz a vége. De ezt semmiképp sem úgy fogalmaznám meg, hogy az összes arab és észak-afrikai férfival szemben van bennem egy ilyen rossz érzés, mert nincs, hanem, hogy a patriarchális és szexista közegből származó emberek, ha sokan vannak, akkor van bennem egy nagy felkiáltójel, hogy „Vigyázz!”. És van egy csomó muzulmán ország, ahol ez eszembe nem jut, például Malajziában vagy Indonéziában. Ott az utazókkal szemben sokkal nyitottabbak és elfogadóbbak, más a társadalmi „klíma”. Ugyanakkor India egyes részein ugyanúgy összeszorul a gyomrom, mint Egyiptomban, főleg az elmaradottabb részeken, ahol az emberek többsége iskolázatlan, és vélhetően még sosem láttak európai nőt. Szóval ezt a félelmet mindenképp országokra, sőt inkább régiókra bontanám le, de semmiképp se mondanám azt, hogy az arab vagy a muzulmán férfiak ilyenek, mert nem ilyenek.

 

Cseke Esztert kérdeztük a köztévéről is. Történt ugyanis, hogy a köztévé a híradóban bemutatott egy brutális videót, amiben megerőszakolnak egy holland lányt, és azt állították róla, hogy az Kölnben készült szilveszterkor, holott valójában 2013-ban készült a Tahrír téren. Mivel Cseke Eszter külsősként az MTVA-nak dolgozik, ezért különösen érdekelt minket, mit gondol az esetről. Részletek és válaszok az e heti Narancsban, ahol a kölni szilveszter hosszú távú hatásairól külön cikket olvashatnak.

Neked ajánljuk

Pusztába kiáltott borsó

  • Sándor Panka

Az előadás Sidney Lumet 1976-os (hozzánk 1980-ban eljutó), azonos című filmje nyomán készült. Az Oscar-díjakkal dúsan dekorált filmet Lee Hall tette színpadra 2017-ben, s most ezt az adaptációt használja Puskás Tamás rendezése is.

Bajnokok reggelije

A minap elindult Sportrádió első néhány perce hűen tükrözi a magyar rádiós szcéna mentális állapotát. Harsányi Leventét, miután a „megújuló” Petőfi rádióból kiakolbólították, kis híján mártírként siratták el. Ugyanő a Himnusz alatt most úgy feszített új munkahelyének nyitóünnepségén, mint pók a lucernásban.

Házmegesz

  • - bzs -

Elsőre nehéz hová tenni a Netflix különös stop-motion animációját. Az ír Enda Walsh forgatókönyve alapján készült háromfelvonásos rémálom erősen rétegfilmnek tetszik a megszokott egyszeri fogyasztásra szánt Net­flix-felhozatalban. A film főszereplője egy ház, mely titokzatos módon különböző korokban tűnik fel, hogy pokollá tegye lakói életét.

„Csak annyi fikció, amennyi szükséges”

  • Váradi András
A Covid-időszak fotós szenzációja volt az eleddig ismeretlen, 19. század közepi New York-i fotográfus, Shimmel Zohar hagyatékát a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museumban bemutató tavalyi kiállítás. A hozzá készült album rögtön világossá is teszi, hogy miért beszéltek szenzációról.

A tigris és a macskák

Több mint harminc év is eltelt Szinyei utolsó életmű-kiállítása óta. Az új kutatási eredmények, eddig lappangó művek, a korábbiaktól akár gyökeresen is eltérő értelmezések miatt megkerülhetetlenné vált egy új összegző tárlat, amelyet eredetileg 2020-ra, a művész születésének 175. és halálának 100. évfordulójára időzítettek.