Délkelet-Ázsia: Tigrisgyermekbetegségek

szerző
Dorogman László
publikálva
1997/34. (08. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Negyven éven át dolgoztunk, hogy országainkat a jelenlegi szintre emeljük, s akkor egyszer csak idejön valaki pár milliárd dollárral, és két hét leforgása alatt szinte mindent tönkretesz" - háborgott július végén Malajzia miniszterelnöke, a már-már diktátor hírében álló Mahathir Mohammad.

A vaskezű politikus tizenhat évi kormányzás után először ment szabadságra, ám két hónapos külföldi pihenése alatt csupa vészjósló hírt kapott hazájából és a délkelet-ázsiai térségből: Thaiföldön súlyos pénzügyi válság robbant ki, Malajziában is megrendült a nemzeti valuta, s az ázsiai "tigrisek" nemrég még kikezdhetetlennek tűnő gazdasági presztízsén komoly repedések támadtak.

Pirulák

A helyi tőzsdéken meredeken zuhanni kezdett a thaiföldi, a malajziai, az indonéz és a Fülöp-szigeteki valuta árfolyama a dollárhoz képest. A kormányok erőteljes beavatkozásra szánták el magukat: az egyes jegybankok összesen tízmilliárd dollárért vásároltak bahtot, ringgitet, rúpiát és pesót - hiába. Néhány hét leforgása alatt a fenti valuták 5-20 százalékot veszítettek az értékükből. A legerőteljesebb nyomásnak kitett thaiföldi baht árfolyamát a bangkoki kormány többszöri fogadkozása ellenére kénytelen volt felszabadítani. A lebegtetés nyomán a dollár-baht kurzus 24,45-ről napok alatt 28-ra ugrott. Miután az ország devizatartalékai kimerültek, lemondott a jegybank kormányzója és a pénzügyminiszter, s minden pirulák legkeserűbbjeként Bangkok kénytelen volt pénzügyi beavatkozásra kérni a Nyugatot. Azt a Nyugatot, amelyről a politikai és gazdasági válságok fényében a "tigrisek" honában jó esetben mosolygó sajnálkozással, rosszabb esetben kemény megvetéssel szoktak beszélni az utóbbi két évtizedben.

A lenézés alapja a Délkelet-Ázsiában megszokott, nemegyszer két számjegyű gazdasági növekedés volt (miközben Nyugat-Európa és az Egyesült Államok gazdasága kénytelen volt sovány 0,5-2 százalékos növekményekkel beérni). Egy-egy ország, illetve kormány bölcsességét leginkább azon lehet lemérni, miként használja ki a "kövér" esztendőket. Nos, ezen a téren a délkelet-ázsiai országok - főként Thaiföld - nem vizsgáztak éppen jelesre. Szédítő ütemű gazdasági növekedésük az államadósság ijesztő mértékű felduzzadásával járt együtt. (Thaiföld küladóssága például 89 milliárd dollár, ennek 60 százaléka rövid lejáratú hitel.)

Kosarak

A zűrök másik oka, hogy a térségben egy évtizeden át jól működő monetáris megoldások ma már nem felelnek meg a helyzet követelményeinek. Az ázsiai országok a 80-as években a dollárhoz illetve a dollár dominanciájú valutakosarakhoz kapcsolták nemzeti valutáikat. Ezt egyrészt a fő exportpiacuknak számító Egyesült Államok szerepe, másrészt a külföldi befektetők által igényelt stabilitás indokolta. Csakhogy a stabilitásnak ára volt: megkövetelte, hogy az egyes ázsiai kormányok Washingtonéhoz kössék saját monetáris politikájukat, beleértve a kamatlábak kezelését is. Ez a kötöttség ösztönzően hatott a külföldi tőkére, amely így átváltási kockázat nélkül áramolhatott a térség országaiba. Az idegen tőke azonban sokszor "rossz helyen" kötött ki, profit helyett veszteséget termelve, gyengítve az adott gazdaságot és fokozva az inflációt. A legszembetűnőbb Thaiföld esete, ahol a tőkebőség ingatlanokba és nem termelő szektorokba terelte a dollármilliárdok egy részét. Az így keletkezett "vagyonbuborék" egy idő után kipukkadt, aminek következtében számos thaiföldi bank portfóliója lett tele kétes vagy behajthatatlan követelésekkel.

A kollektív mizéria elbizonytalanította a sikerekhez szokott "tigriseket". Bangkoktól Dzsakartáig úrrá lett a jövőtől érzett félelem, s a munkanélküliség és az infláció növekedésével párhuzamosan erősödnek a kételyek azok mindenhatóságában, akik eddig elsősorban a lakosság életszínvonalának folyamatos emelése révén tudták megőrizni kormányzati pozícióikat. Utóbbiak nem voltak restek, hogy a nyakukba szakadt bajokért "nemzetközi intrikát", "nyugati spekulánsok mesterkedését" s a "tőkepiacokon tevékenykedő bűnözőket" tegyenek felelőssé - néven nevezve minden gonoszok legártalmasabbikát, Soros Györgyöt.

A malajziai kormányfő soha nem ment a szomszédba egy kis Nyugat-ellenes bírálatért, ám ezúttal még ismerőit is meglepte az a vehemencia, amellyel a magyar származású amerikai milliárdosra támadt. Mahathir szerint Soros szándékos intrikával akarta előidézni a délkelet-ázsiai valuták meggyengülését, bosszúból azért, mert a térség államait tömörítő ASEAN fölvette tagjai közé Burmát - azt az országot, ahol a katonai junta rendre megsérti az emberi jogokat. Soros hiába bizonygatta, hogy Open Society Fund nevű alapítványának (amely Délkelet-Ázsiában is síkraszáll a demokratikus és emberi jogokért) semmi köze sincs a devizapiacon végrehajtott ügyleteihez, s hogy június-július folyamán mindössze tízmillió bahtot adott el, maláj ringgitet viszont egyet sem.

Azóta, hogy Sorosnak 1992 őszén ügyes spekulációval sikerült kiütnie az európai valutarendszerből (EMS) a brit fontot (mellesleg egymilliárd dollárt nyert az ügyön), sokan minden rosszat el tudnak képzelni róla. Politikus pártfogói (köztük Madeleine Albright amerikai külügyminiszter) pedig csak megerősítik a gyanút, miszerint Soros rendkívüli kaliberű sötét alak. Erre a képre igyekezett rájátszani a malajziai kormányfő.

Bukták

Szingapúri devizakereskedők viszont egészen más magyarázattal szolgálnak Mahathir vitriolos kirohanására. Az iszlámhű Malajziában - ahol nemrég egy izraeli krikettcsapat turnéja is heves tiltakozást váltott ki - egy zsidó származású személyiség megtámadása bármely kormányfőnek jól jöhet. Emellett gyanítható, hogy Mahathir régi számlát akart törleszteni. A malajziai jegybank ugyanis, amely a 90-es évek elején maga is vastagon benne volt a spekulációs devizaügyletekben, 1992 őszén súlyos veszteséget szenvedett - éppen Soros fellépése következtében. Kuala Lumpurban szilárdan bíztak benne, hogy a font benn fog maradni az EMS-ben, s ezért tetemes mennyiséget vásároltak a brit valutából.

A mostani bukta jóval kínosabb, ráadásul több országot érint, és tárgyilagosan szemlélve aligha fogható holmi spekulánsokra. A júliusban bekövetkezett változások olyan pénzügyi környezet létrejöttét jelezhetik, amely alapvetően változtatja meg a térség gazdasági arculatát - vélik hongkongi elemzők, akik rövid távon a növekedési ráták visszaesésére számítanak. Hosszabb távon pedig a délkelet-ázsiai országoknak és cégeknek meg kell találniuk a helyüket egy olyan világban, ahol folyamatosan változnak a valutaárfolyamok. A korábban a valuták stabilitásán őrködő jegybankoknak el kell fogadniuk az "illékony árfolyamokat", az alkalmazkodás érdekében pedig bonyolult monetáris menedzselési fogásokat kell elsajátítaniuk. Akik képesek lesznek erre, azok megerősödve és prosperálva kerülnek ki a "tűzből", s várhatóan képessé válnak a tőke becsalogatására és hatékony felhasználására egyaránt.

Dorogman László

szerző
Dorogman László
publikálva
1997/34. (08. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...