Magyar Narancs: Mennyit tudhattak a Mossack Fonseca ügyvédi irodánál dolgozók arról, hogy az ügyfeleik pénze legitim forrásból származik-e? Rámi Maklúf, Bassár al-Aszad szíriai elnök milliárdos unokafivérének offshore cégeiről például a Mossack Fonseca azt üzente a sajtónak, hogy az ő közvetlen partnerük egy svájci bank volt, így a svájci bankok titoktartási kötelezettsége miatt nem is tudhatták, ki az általuk alapított cégek tényleges gazdája.
John Christensen: Évek óta dolgozom offshore ügyeken, és biztosíthatom arról, hogy egy ilyen offshore-szolgáltató cég elég sokat tud az ügyfeleiről, mint ahogy arról is, hogy általában milyen pénzekből alapítják az offshore-paradicsomokban a vállalatokat. Mindenki, aki ebben az üzletben mozog, tudja, hogy olyan vagyonok kötnek ki ezekben a cégekben, amelyeket vagy illegálisan szereztek, vagy illegálisan használnak fel. Ráadásul sok esetben a Mossack Fonseca alkalmazottait tették meg a cégek névleges igazgatóivá, így látniuk kellett, mi történik bennük.
MN: Ezek a névleges igazgatók nem üthetik meg a bokájukat, amikor a „cégükről” kiderül, hogy illegálisan szerzett pénzeket illegálisan használ fel?
JC: Legtöbbször nem történik velük semmi, hiszen bevett szokás Panamában, hogy az igazgatónak valójában semmi köze az általa vezetett céghez. Nemigen indítanak eljárást ilyen esetben.
MN: A dokumentumokat megszerző német Süddeutsche Zeitung azt írta, hogy az ügyvédi irodának több ügyfele is álnéven futott, a belső levelezésben is „Micimackóként”, „Harry Potterként” vagy „Harcosként” szerepeltek. Ez, meg a banktitok vajon megvédheti az iroda vezetőit a felelősségre vonhatóságtól?
JC: A legkevésbé sem. Az ügyvédi irodának kötelessége, hogy tisztában legyen az ügyfele valós kilétével. Ha nem tudják, hogy Micimackó kicsoda, vagy csak gyanút fognak, hogy talán nem ez az igazi személyazonossága, akkor vagy meg kell tagadniuk a kért pénzügyi tranzakciót, vagy jelenteniük kell a hatóságoknak, hogy felmerült a gyanú: egy bizonyos Micimackó pénzmosásban érintett.
| ||
MN: Most 11,5 millió irat, közel 215 ezer cég adatai váltak hozzáférhetővé. Az offshore világ mekkora részét fedhetik le ezek a dokumentumok?
JC: Ezt pokoli nehéz megbecsülni. Azt mondanám, hogy semmiképpen sem lehet több az offshore tevékenységek öt százalékánál az, amihez most az újságírók hozzáfértek.
MN: Hány hasonló cég létezik?
JC: Nagyon sok. A legnagyobbak az úgynevezett „Offshore Magic Circle-be” tartoznak. Ebbe a körbe kilenc nagy offshore ügyvédi irodát sorolhatunk, ezek mind nagyjából hasonló méretűek, és hasonló profillal rendelkeznek, mint a Mossack Fonseca.
MN: Hogyan kerülnek az ügyfelek kapcsolatba velük?
JC: Rendszerint közvetítők ajánlják őket, ezek sokszor bankok vagy könyvelőcégek. Gyakran az ügyvédi irodák küldözgetik egymáshoz az ügyfeleket. De az offshore-ra szakosodott ügyvédi irodák alkalmazottai rengeteg időt töltenek konferenciákon, golfversenyeken, óceánjárókon, ahol levadászhatják a leendő kuncsaftjaikat.
MN: A verseny tehát kevésbé jellemző, a nagy cégek inkább egymás bűntársai?
JC: Igen, hiszen az, hogy melyik ügyvédi iroda a legmegfelelőbb, attól függ, hogy hol és mit szeretne csinálni az ügyfél a pénzével.
MN: Ugyanazokat a szolgáltatásokat kínálják ezek a cégek, mint húsz-harminc évvel ezelőtt, vagy változik az ajánlatuk?
JC: Folyamatosan és rendkívül gyorsan változik a kínálat. Részben azért is, mert a pénzmozgás technikai feltételei is változnak, az ügyfelek pedig mindig újabb lehetőséget keresnek arra, hogy a pénzüket biztonságban tudják. Most nagy divatja van annak, hogy a gazdagok a kedvezményes adózás reményében állampolgárságot vesznek. De a válság óta sokan fektetnek műalkotásokba is. Ez utóbbi miatt divatba jöttek az úgynevezett „szabadkikötők”. (Ezek hatalmas raktárak, ahol az ügyfelek elhelyezhetik a birtokukban álló műtárgyakat, antik bútorokat. Luxembourgban például a szabadkikötőt hozzáépítették a reptérhez, így vám és forgalmi adó megfizetése nélkül lehet benne kereskedni – a szerk.). Jelenleg két nagyobb trendet látunk: egyrészt elindult a pénz kifelé Európából, főképp Szingapúr és Hongkong irányába, másrészt nagyobb lett az igény a titkos struktúrákra. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Európában jobban megadóztatják a megtakarításokat, másrészt meg annak, hogy a pénzügyi szektorban az elmúlt években javult az információcsere.
MN: A Mossack Fonseca első éveiben fontos szerepet játszottak a drogkartellek is, amelyek pénzét a cég segített elrejteni. A politikusok meg a sportolók mintha később kerültek volna a képbe. Jellemző-e ezekre a cégekre, hogy a kezdeti legsötétebb ügyletek után megpróbálnak kevésbé zavaros vizekre evezni?
JC: Minél inkább kinövi magát egy cég, a profilja annál inkább eltolódik a pénzmosástól az adóelkerülés felé. A Mossack Fonseca viszont kicsit más, hiszen Panama már csak földrajzi elhelyezkedése miatt is fontos szerepet játszik a latin-amerikai drogkereskedelemből származó pénzek tisztára mosásában. A drogbárók megkerülhetetlenek arrafelé.
MN: A Tax Justice Network blogján megjelent egy írás, miszerint a Panama-akták nem is az adóról szólnak. Ezek szerint az offshore-ozásnak nem az adóelkerülés a fő célja?
JC: Az offshore-ozáson alapvetően olyasmit értünk, hogy Lonbonban elindítok egy tranzakciót egy olyan cégen keresztül, amit Frankfurtban hoztam létre, és ezért ezt a tranzakciót úgy könyvelik el, mint ami Németországban történt. Ebben alapvetően nincsen semmi illegális. Adóparadicsomnak pedig akkor nevezünk egy országot vagy várost, ha olyan emberek, akik nem élnek ott, alacsonyabb adót fizetnek, vagy akár adómentességet élveznek, mint otthon – csak azért, mert papíron ott történnek a pénzügyi tranzakcióik. De a Mossack Fonsecához hasonló ügyvédi irodák ügyfelei sokszor azért veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat, mert az új cégüknek otthont adó országban nincs vagy csak minimálisan van információcsere más országok hatóságaival, és sok minden diszkréten, titokban zajlik. A titkosság a legfontosabb tényező. Éppen ezért azt gondolom, hogy a titkosságon alapuló joghatóság lenne a legmegfelelőbb kifejezés a Panamához hasonló helyekre. Ez teszi lehetővé, hogy a bűnszervezetek nyugodtan végezhessék a tevékenységeiket.
MN: A Panama-akták szerint a Brit Virgin-szigetek tűnnek a legnépszerűbb cégalapítási helyszínnek. Miért?
JC: Hasonló okokból szeretik, mint Panamát: Latin-Amerika közelsége és a diszkréció miatt. A mi rangsorunk szerint mind az átláthatóság, mind a külföldi hatóságokkal való információcsere tekintetében a Brit Virgin-szigetek nagyon rosszul teljesítenek, ráadásul a pénzmosásellenes nemzetközi normákat sem tartják be.
MN: Ki a tipikus ügyfél egy ilyen iroda számára? Hallottunk politikusokról, drogkereskedőkről, hírességekről – de mellettük van még sok ezer érintett.
JC: Az offshore ügyvédi irodákat a gazdagok veszik igénybe, hiszen az offshore cégek létrehozása drága, és a fenntartási költségei is magasak. Üzletemberek, bűnözők, politikusok – bárki, aki nem szeretné, ha valaki belelátna a pénzügyeikbe.
MN: A Mossack Fonseca vezetősége a botrány után egy interjúban panaszkodott, hogy már jó ideje rosszabbul megy nekik, hiszen Panamában öt éve életbe lépett egy törvény, amely előírja, hogy hatósági kérésre ki kell adni az újonnan alapított cégek tulajdonosi információit. A Brit Virgin-szigeteken is valamivel jobban megvizsgálják a gyanús tranzakciókat, mint korábban.
| ||
JC: Van haladás, hiszen egyrészt az Egyesült Államok elfogadta a külföldi számlák adómegfeleléséről szóló törvényt (FATCA), amely megnehezíti az amerikai cégeknek, hogy igénybe vegyék a Mossack Fonsecához hasonló irodák szolgáltatásait. Szó van egy nemzetközi nyilvántartás létrehozásáról is, amelyben szerepelnének az offshore cégek valódi haszonélvezői. De ehhez például David Cameronnak nyomást kellene gyakorolnia a brit fennhatóság alatt lévő Brit Virgin-szigetekre. Ez nem pusztán mérföldkő lenne az offshore elleni harcban, de talán a játszma vége is. Sajnos e pillanatban még csak retorikai elköteleződés van, konkrét lépések nem történtek.
MN: De ha fel is számolják a panamai vagy a Virgin-szigeteki vircsaftot, nem veszik-e át ezek helyét újabb offshore-paradicsomok?
JC: Ezért van szükség globális és rendszerszintű megoldásokra. Ilyen az automatikus információcsere vagy a közös adatkezelési szabvány, ami jelentési kötelezettséget ír elő bármely gyanús pénzmozgásra. És a megoldásokban minden országnak osztozni kell, még az Egyesült Államok sem lehet különutas. Ha a G20 országaiban lesz politikai akarat, akkor érvényt tudnak szerezni ennek.
MN: Nehezen lesz politikai akarat, ha a politikusok maguk is haszonélvezői a rendszernek.
JC: Ez igaz – ezért van szükség az aktív civil társadalomra, amely kifejezi ez irányú igényét, és nyomást gyakorol a politikusokra.
MN: Németországban a pénzügyminisztérium alá tartozó állami nyomda is üzletelt offshore cégekkel – feltehetőleg azért, hogy így tudjon feltűnés nélkül kenőpénzt juttatni Venezuelába. Miért nem érte el ez eddig a német közigazgatás ingerküszöbét? Ennyire hozzászoktunk volna Európában az offshore-hoz?
JC: Ebből látszik, hogy a hitelminősítő ügynökségek, a könyvvizsgálók, bizonyos esetekben a gazdasági újságírók nem úgy végzik a dolgukat, ahogy kéne. Mintha teljesen normálisnak tűnne a számukra, hogy egy állami vállalat egy panamai céggel boltol! Én a pályám elején törvényszéki könyvvizsgálóként dolgoztam, és akkor még az volt a szokás, hogy ha valahol panamai céget láttunk, azonnal ki kellett vizsgálnunk, meg kellett néznünk, ki van a cég mögött, és van-e valami elfogadható magyarázat a cég létére.
MN: Panamát nemrég levették az OECD együttműködni nem hajlandó adóparadicsomokat tartalmazó listájáról. Miért?
JC: Ha én azt tudnám! A Tax Justice Network továbbra is a problémás országok közt tartotta számon, legutóbb tavaly novemberben jeleztük, mennyire komoly baj, hogy Panama nem hajlandó a nemzetközi együttműködésre, és a középső ujját mutatja a világ többi országának.
MN: Mi történhet a Mossack Fonsecával? A kiszivárogtatás a cég végét jelenti, vagy talpra tudnak még állni?
JC: Nehéz elképzelni, hogy ez a cég valaha is felállhat. Túl sok bizonyíték került napvilágra arról, hogy bűncselekményekben vettek részt a munkatársai. Valakinek eljárást kell indítania ellenük. Ha Panama nem teszi, akkor megtörténik valamely más joghatóság alatt. De az ügyfeleik is aggódhatnak, hisz kikerültek róluk olyan információk, amelyekről azt gondolták, hogy a cég féltve őrzi őket. Sérült tehát a beléjük vetett bizalom.
| Mi a Tax Justice Network? A 2003-ban alapított független nemzetközi hálózat a nemzetközi pénzüggyel kapcsolatos szabályozásokat, valamint az adórendszerekkel, adóelkerüléssel és adóparadicsomokkal kapcsolatos problémákat vizsgálja, és hatékonyabb szabályozásért lobbizik. Tavaly óta saját ranglistát vezet offshore paradicsomokról, ezen jelenleg Svájc, Hongkong és az Egyesült Államok osztozik a dobogón. |
