Csernobilból jelentjük! – Helyszínen térképeztük fel a legnagyobb nukleáris baleset máig ható következményeit

  • - ngm -
  • 2016. április 20.

Külpol

A csütörtökön megjelenő Narancsban részletes riportot olvashat Csernobil megannyi aspektusáról. Most az egyikből adunk ízelítőt. Személyes történet jön.

A legfrissebb Magyar Narancsban terjedelmes riportot olvashat a csernobili atombaleset utóhatásairól. Bementünk a Zónába, ellátogattunk a kiköltöztetett embereknek épült Szlavuticsba, és Kijevben beszélgettünk több ukrán szakértővel arról, hogy mit jelent 30 év távlatából a csernobili atomkatasztrófa. Az írás több meglepő momentumot is tartogat – találkoztunk olyan szakemberrel, aki ujjongott, amikor a baleset után Csernobilba mehetett dolgozni, de bemutatjuk azt a férfit is, aki nagy erőkkel a baleset „átbrandelésén” dolgozik. Riportunk egyebek mellett foglalkozik a baleset nukleáris iparra gyakorolt hatásaival, illetve Ukrajna energiapolitikai dilemmáival, melyek szintén nem függetleníthetőek a 30 évvel ezelőtt történtektől.

Pripjaty, a szellemváros

Pripjaty, a szellemváros

Fotó: Sióréti Gábor


Anyagunkból most egy személyes történetet idézünk. Egy olyan emberét, aki részt vett a helyreállításban, és amitől komoly pszichikai problémái lettek – de ezeket végül sikerült feldolgoznia.

Likvidátornak hívták azokat a kármentőket, akiket a szovjet vezetés a helyszínre vezényelt, hogy az elszabadult poklot megállítsák. Először a tüzet kellett eloltani, majd a szétrobbant egység fölé építeni a szarkofágot, a betonból és fémből készült fedelet, hogy „bezárják” a sugárzást. Bányászokra is szükség volt, mert a szétroncsolódott reaktor egyes részéhez csak alagút ásásával lehetett hozzáférni. Ezek az emberek, több ezren, óriási sugárterhelésben dolgoztak, többen hamarosan életüket vesztették, sokan tartós egészségügyi károsodást szenvedtek

Szerhij Mirnij is likvidátor volt, kémikusként neki sugárzásmérés volt a feladata. 1986. július közepétől egy hónapig volt terepen. „Nem féltem, felismertem a radioaktív vegyületeket, el tudtam kerülni a bajt.” Egész nap talpalt, mérte a szennyezést. „A méréseink alapján kellett a falvakat kiüríteni. Ez komoly stresszt okozott, mert a falubeliekkel jóba lettünk, aztán meg kellett mondani nekik, hogy hagyják el az otthonaikat… Ettől bűntudatkomplexusom lett. Ezzel álmodtam, nem tudtam túllépni a tehetetlenség érzésén.”

Miután Mirnij hazatért, fizikailag rendbe jött, de elhatalmasodott rajta egy fura, általa pszichotraumának nevezett állapot. „Ha elkezdtem Csernobilról beszélni, ömlött belőlem a szó. Lávaként kezdett hömpölyögni bennem valami. Feltört, és órákra elöntött. Kemény és fájdalmas érzések voltak ezek, teljesen kikészültem tőlük. Kerülni kezdtem, hogy beszélnem kelljen róla, mert folyamatosan ez ismétlődött meg. Ettől megváltoztam.” Mirnij ekkor írta első novelláját, és észrevette, az írás használ. Később tudatosult benne, hogy tulajdonképpen írásterápiát alkalmazott, azóta több könyve megjelent – egy magyarul is –, szépirodalom és kutatás egyaránt foglalkoztatja. „Tudom, hogy teljesen átlagos az esetem. Aki nem fizikailag sérült meg, az lelkileg lett terhelt. Én szerencsés voltam, tudtam ezzel kezdeni valamit. A társaim többsége nem.”

Nagy Gergely Miklós helyszíni riportját a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.