Csernobilból jelentjük! – Helyszínen térképeztük fel a legnagyobb nukleáris baleset máig ható következményeit

  • - ngm -
  • 2016. április 20.

Külpol

A csütörtökön megjelenő Narancsban részletes riportot olvashat Csernobil megannyi aspektusáról. Most az egyikből adunk ízelítőt. Személyes történet jön.

A legfrissebb Magyar Narancsban terjedelmes riportot olvashat a csernobili atombaleset utóhatásairól. Bementünk a Zónába, ellátogattunk a kiköltöztetett embereknek épült Szlavuticsba, és Kijevben beszélgettünk több ukrán szakértővel arról, hogy mit jelent 30 év távlatából a csernobili atomkatasztrófa. Az írás több meglepő momentumot is tartogat – találkoztunk olyan szakemberrel, aki ujjongott, amikor a baleset után Csernobilba mehetett dolgozni, de bemutatjuk azt a férfit is, aki nagy erőkkel a baleset „átbrandelésén” dolgozik. Riportunk egyebek mellett foglalkozik a baleset nukleáris iparra gyakorolt hatásaival, illetve Ukrajna energiapolitikai dilemmáival, melyek szintén nem függetleníthetőek a 30 évvel ezelőtt történtektől.

Pripjaty, a szellemváros

Pripjaty, a szellemváros

Fotó: Sióréti Gábor


Anyagunkból most egy személyes történetet idézünk. Egy olyan emberét, aki részt vett a helyreállításban, és amitől komoly pszichikai problémái lettek – de ezeket végül sikerült feldolgoznia.

Likvidátornak hívták azokat a kármentőket, akiket a szovjet vezetés a helyszínre vezényelt, hogy az elszabadult poklot megállítsák. Először a tüzet kellett eloltani, majd a szétrobbant egység fölé építeni a szarkofágot, a betonból és fémből készült fedelet, hogy „bezárják” a sugárzást. Bányászokra is szükség volt, mert a szétroncsolódott reaktor egyes részéhez csak alagút ásásával lehetett hozzáférni. Ezek az emberek, több ezren, óriási sugárterhelésben dolgoztak, többen hamarosan életüket vesztették, sokan tartós egészségügyi károsodást szenvedtek

Szerhij Mirnij is likvidátor volt, kémikusként neki sugárzásmérés volt a feladata. 1986. július közepétől egy hónapig volt terepen. „Nem féltem, felismertem a radioaktív vegyületeket, el tudtam kerülni a bajt.” Egész nap talpalt, mérte a szennyezést. „A méréseink alapján kellett a falvakat kiüríteni. Ez komoly stresszt okozott, mert a falubeliekkel jóba lettünk, aztán meg kellett mondani nekik, hogy hagyják el az otthonaikat… Ettől bűntudatkomplexusom lett. Ezzel álmodtam, nem tudtam túllépni a tehetetlenség érzésén.”

Miután Mirnij hazatért, fizikailag rendbe jött, de elhatalmasodott rajta egy fura, általa pszichotraumának nevezett állapot. „Ha elkezdtem Csernobilról beszélni, ömlött belőlem a szó. Lávaként kezdett hömpölyögni bennem valami. Feltört, és órákra elöntött. Kemény és fájdalmas érzések voltak ezek, teljesen kikészültem tőlük. Kerülni kezdtem, hogy beszélnem kelljen róla, mert folyamatosan ez ismétlődött meg. Ettől megváltoztam.” Mirnij ekkor írta első novelláját, és észrevette, az írás használ. Később tudatosult benne, hogy tulajdonképpen írásterápiát alkalmazott, azóta több könyve megjelent – egy magyarul is –, szépirodalom és kutatás egyaránt foglalkoztatja. „Tudom, hogy teljesen átlagos az esetem. Aki nem fizikailag sérült meg, az lelkileg lett terhelt. Én szerencsés voltam, tudtam ezzel kezdeni valamit. A társaim többsége nem.”

Nagy Gergely Miklós helyszíni riportját a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.