Erdogan vesztett, de titkolja

  • narancs.hu
  • 2019. április 1.

Külpol

Erdogan pártja szerint Isztambulban ők nyertek 4000 vokssal. Az ellenzék szerint ők, 28 000 szavazattal.

Vasárnap helyhatósági választást tartottak Törökországban, és a legjelentősebb hír, hogy Recep Tayyip Erdogan államfő pártja 16 év után elbukta a főváros, Ankara irányítását - írja a 444.

A legtöbb voksot a kemalista republikánusok (CHP) jelöltje, Mansur Javas szerezte Ankarában, Recep Tayyip, Erdogan pártjának, az  Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) jelöltje előtt.

A legnagyobb török városban, Isztambulban pedig mind a kormányzó AKP, mind az ellenzék magának vallja a győzelmet.

Országosan tarolt az AKP, több mint 51 százalékát szedték össze a voksoknak.

Erdogan korábban arról beszélt, hogy ez a szavazás az országnak és a pártjának a túléléséről szól.

A mostani helyhatósági választást egy komoly gazdasági visszaesést követően tartották meg, ezért sokan úgy értékelték, mint egyben szavazást Erdogan politikájáról.

A vasárnapi helyhatósági választások hivatalos eredménye még nincs meg, de annyi tudható, hogy több nagyvárosban is szoros eredményt alakult ki. Ankarát elveszíthette Erdogan pártja, ahogy jó eséllyel Isztambult is.

A CNN Türk vasárnap késő éjjel le is állt a választási eredmények közlésével úgy, hogy isztambuli eredmény még nincs, a választási eredmények feldolgozottsága a legutolsó hivatalos közlés szerint 98,5 százalékos, 120 ezer szavazatot még nem számoltak össze, vagy nem publikálták annak eredményét - fogalmaz a HVG.

Erdogan kormányzó pártja azonban – ha minden a számára legrosszabb forgatókönyv szerint alakul – elveszítette Ankarát, Isztambult, Izmirt és Antalyatist. Korábban Erdogan Isztambulban azt mondta: „el kell fogadnunk, hogy megnyertünk és el is vesztettünk néhány várost, ez így működik demokráciákban”.

A kutatások előre jelezték, szoros verseny lesz a nagyvárosokban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.