Az ETA változatlanul az önálló Baszkföld megteremtését követeli, amely nemcsak a három spanyolországi baszk tartományt foglalná magában, hanem Navarrát, sőt a baszkok lakta franciaországi területeket is. Így még az is kérdéses, pontosan ki az, akinek meg kellene tennie a szeparatisták által elvárt ellenlépéseket.
Hogy pontosan értsük: az ETA dokumentuma szerint a baszk haza a spanyol és a francia imperializmus igáját nyögi, és ezek a hatalmak fegyverrel, továbbá a politika, a gazdaság, sőt a kultúra eszközeivel azon igyekeznek, hogy a baszk népet megfosszák szabadságától.
Jog és iga
Természetesen hiba volna gúnyolódásba fojtani azt a tényt, hogy a baszkok mint olyanok léteznek, és az is szívük tiszteletre méltó joga, hogy fennmaradásukat tekintsék a legfontosabb dolguknak. De éppen saját autonóm kabinetjük kormányfője, José Antonio Ardanza szokott büszkélkedni azzal, hogy Baszkföld ma már nyugodtan tekinthető az Európai Unió 16. tagállamának. A mostani madridi kormányzat a baszk vezetés politikai támogatása fejében odáig ment, hogy már az adózás kérdéseiben is nagyvonalú különalkukat köt a három tartománnyal. Amihez képest legalábbis sommás a mostani békenyilatkozatnak az a kitétele, hogy nem lehet addig béke, amíg ez nem a baszk nép jogain nyugszik.
Az egy hete bejelentett "tűzszünet" híre Baszkföldön lelkesedést, Spanyolország más területein inkább gyanakvó kétkedést ébresztett - ezt mutatták az első közvélemény-kutatások. Tény, hogy az indítvány példa nélkül áll az ETA harmincéves történetében. Ezt a történetet közel nyolcszáz áldozatának halála szegélyezi - ugyanakkor az is tény, hogy a megtorló akciók szintén pusztítottak el ártatlanokat. Ezért ül most börtönben például egy volt spanyol belügyminiszter.
Fegyverszüneti javaslatai már korábban is voltak az ETA-nak - legutóbb a mostani kormány hivatalba lépésekor adott a szervezet nyolc teljes napot arra, hogy az új kabinet megtegye a szája íze szerinti indítványokat. Ez nem történt meg, a merényletek és emberrablások folytatódtak tovább. Korlátlan idejű fegyvernyugvási ígéretük viszont eddig még nem volt, és akik most áttörésről beszélnek, ebbe a ténybe kapaszkodnak, ebből próbálnak fordulatot kiolvasni.
A kételyeket viszont a konkrét politikai körülmények táplálják. Baszkföldön október végén helyi választások lesznek. Az ETA politikai szárnyának mondott párt, a Herri Batasuna (ez Népi Egységet jelent) a hasonló választásokon tíz százaléknál épphogy csak valamivel magasabb eredményeket szokott elérni, és nem biztos, hogy egy ilyen, legalábbis formailag békülékeny gesztus nélkül nem csúsznak esetleg még sokkal lejjebb. De az is lehet, hogy már ebben sem reménykednek, csupán abban, hogy a Baszk Nacionalista Párt, a PNV képes lesz megtartani a helyi autonóm parlamenten belül a vezető helyét, ha a nemzeti gondolat egy ilyen békeajánlattal kapcsolódik össze. Mert egyébként még ez sem teljesen biztos.
Baszkok, de másként
A baszkföldi politikai viszonyok ugyanis radikálisan átalakultak az elmúlt két évben. A fordulatot éppen az ETA egy tavalyi akciója váltotta ki. A terroristák tavaly elrabolták az egyik helyi konzervatív önkormányzati képviselőt, és ultimátumukban azt követelték, hogy a hatóságok két napon belül egy baszk börtönben együtt helyezzék el a szervezet valamennyi aktivistáját, akik szétszórva raboskodnak egész Spanyolországban. Negyvennyolc óra elteltével pedig végeztek a túszukkal, ami elképesztő méretű felháborodást keltett, nemhogy Spanyolországban, de magukban a baszk tartományokban is, ahol a rendőröknek kellett megvédeniük a Herri Batasuna irodáit.
A lakosság határozott fellépése tulajdonképpen egy évek óta erősödő társadalmi folyamatot tett nyilvánvalóvá. Baszkföldön ma a lakosságnak legfeljebb csak a negyede baszk anyanyelvű, ami csak részben magyarázható azzal, hogy 1979, az autonóm Baszkföld intézményes megszületése előtt valóban beszélni lehetett egy erőszakos madridi beolvasztási politikáról. Azóta viszont - tekintve, hogy ez a terület Spanyolország egyik legiparosodottabb vidéke - részben a javuló életszínvonal, részben pedig a beköltözések tompítják a baszk függetlenségi törekvéseket. Ennek az egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy a lakosság egy jelentős része csak az országos választásokon szavaz, a helyi parlament összetételét illetően nem foglal állást. A baszk ügy tekintetében közömbös tömeg számbeli súlyát nehéz felbecsülni, de a radikálisoknak jó okuk van tartani tőle, hogy esetleg éppen most, októberben mégis élnek szavazati jogukkal - és ez népszavazással felérő módon mutatja meg netán, hogy az önálló Baszkföld ügye a helyiek többsége számára is agyrém.
Mindez együttvéve sem jelenti azonban azt, hogy a fegyverszüneti javaslat üres és álságos választási fogás. A baszk kérdést Spanyolországnak előbb-utóbb rendeznie kell, és hogy ezt a kormányzó konzervatívok és az ellenzéki szocialisták egyhangúan így is gondolják, a bejelentést megelőző konzultációik jelzik a legjobban. Az első madridi reakciók óvatosak, kétkedőek, de nem egyértelműen elutasítóak. Kialakulhat egy hosszadalmas pókerjátszma, amelyben a központi kormányzatnak meg kell keresnie a további engedmények kétségkívül szűkös lehetőségeit. Egyelőre viszont még az sem világos, hogy az ETA kezdő lépéséből az ajánlati vagy a követelési elem-e a vakmerőbb - ha úgy tetszik: hazugabb - blöff.
- kyt -
