Ferenc Pápa: „Olyan újságírókra van szükség, akik a kirekesztettek oldalán állnak”

  • Narancs.hu/MTI
  • 2019. május 18.

Külpol

„Az újságírók azoknak adjanak szót, akiknek nincsen hangja, ne azok elé tartsanak megafont, akik a leghangosabban kiabálnak.”

Az alázatot, az igazság keresését és a szabadságot nevezte az újságírók fő erényének Ferenc pápa szombaton a külföldi tudósítók olaszországi szövetségének mintegy 400 tagját fogadva a Vatikánban.

Olasz nyelvű beszédében Ferenc pápa kijelentette, az igazság keresésének kell vezetni az újságírók munkáját annak érdekében, hogy a kommunikáció valós feladatát szolgálják: az építkezést segítsék a pusztítás helyett, az emberek találkozását az egymással való szembehelyezkedés helyett, (..) a béke útját a gyűlölet elültetése helyett.

Az újságírók azoknak adjanak szót, akiknek nincsen hangja, ne azok elé tartsanak megafont, akik a leghangosabban kiabálnak - mondta az egyházfő. Hasonlóképpen alázatot szorgalmazott az újságíróktól a világ eseményei és saját szakmájuk felé is. Magyarázatként kifejtette, hogy az újságírónak nem szabad hagynia, hogy a sietség uralja a munkáját ahelyett, hogy időt hagyna magának a történések megértéséhez.

„Az alázatos újságíró szabad újságíró. Szabad a befolyásolástól, előítélettől, és ezért bátor is. A szabadság pedig bátorságot követel!” - jelentette ki Ferenc pápa. Megjegyezte, a fake news korában az alázat cserélheti le a „félretájékoztatás megromlott ételét” az „igazság jó kenyerével.”
Hozzátette: olyan újságírókra van szükség, akik az áldozatok, az üldözöttek, a kirekesztett, diszkriminált emberek oldalán állnak.

„Szükség van rátok és a munkátokra, hogy segítsetek nem elfelejteni a szenvedés oly sok megnyilatkozását, amely gyakran nincsen reflektorfényben, vagy a kezdeti figyelem után a közömbösség homályába vész" - mondta az egyházfő. Az elfelejtett hírek példájaként említette meg az elüldözött mianmari rohingja és az iraki jazidi kisebbség sorsát.

Kijelentette, hogy az egyház becsüli az újságírókat, „akkor is, amikor az egyházon belül tapintotok rá a bajra.” Ezzel a pápa az egyház tagjai által elkövetett szexuális visszaélésekről közölt hírekre is utalt. Az Olaszországból tudósító külföldi újságírók római székhelyű szövetsége 1912-ben alakult, jelenleg valamivel több mint 400 tagja van. Patricia Thomas, a szövetség elnöke a székház tiszteletbeli belépőkártyáját ajándékozta Ferenc pápának.

(Borítóképünkön: Ferenc pápa Líbiából érkezett migráns gyerekek társaságában utazik pápamobiliján heti általános audienciájára a vatikáni Szent Péter térre 2019. május 15-én.
MTI/EPA-ANSA/Angelo Carconi)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.