Ez volt tehát lapzártánk idején a helyzet, amely egy további lehetőséget is hordozott, amit azonban az ügy valamennyi szereplője nagyon igyekezett elkerülni: ez pedig a magas testület megosztottsága. A nagytanács ugyanis, amely hagyományos alapon szerveződő, 54 tagú, nem választott testület, a szigetország felsőházában pedig gyakorlatilag vétójoga van, egyetértéses döntéseket szokott hozni már a gyarmati időkben is, esetleges megosztottsága pedig magát az állam egységét veszélyeztetné.
Múlt pénteken mindössze hét ember foglalta el a helyi parlamentet, és túszul ejtették az egész kormányt (eltekintve három, igazoltan hiányzó minisztertől) meg vagy negyven képviselőt. A foglyok jelentős részét fokozatosan szabadon engedték, ugyanakkor három őslakos honatyát egyetlen lendülettel miniszteri poszttal ajándékoztak meg - nem lehet tudni, hogy megelégedésükre vagy rémületükre. Az épületet katonák vették körül, de a puccsisták támogatói százával járnak-kelnek a kordonon át (lapzártakor már vagy hatszázan voltak belül). Az államcsíny a fővárosban fosztogatással és gyújtogatással egészült ki.
A Fidzsi-szigeteket több száz kisebb-nagyobb pont laza halmazának kell elképzelni "ceánia térképén (ínyencek kedvéért: a polinéz és a melanéz szigetvilág érintkezési területén). 1970-ben vált függetlenné Nagy-Britanniától, és az
etnikai ellentétek
a pártok rendszerén keresztül azóta is meghatározzák a belpolitikai csatározásokat. A sokféle etnikumú és változatos társadalmi szerveződési formákban élő őslakosság a gyarmati időkben kisebbségbe került a britek által munkaerőként betelepített indiaiakkal szemben. Az akkor telepített cukornád-ültetvényekre hozták őket eredetileg, valamint fakitermelésre - ki hitte volna például, hogy Fidzsi rendelkezik a világ legértékesebb mahagónikészleteivel, azon a kis, tizennyolc és fél ezer négyzetkilométeres területén. Az utóbbiak számbeli fölényük mellett fokozatosan megszerezték a gazdasági pozíciók jó részét, főként ők alkották a városi lakosságot. Ezért is jegyezhette meg a lázadó George Speight (aki vér szerint csak részben őslakos, hiszen felmenői között európaiak is vannak), hogy az indiaiak társadalmilag magasabbrendűnek érzik magukat. Hozzátette azt is, hogy "más a vallásuk, másként öltözködnek, másféle a szaguk", és ha mindez igaz is, európai fülnek nem cseng valami jól egy önjelölt államférfi szájából.
Valószínű, hogy a fidzsi őslakosok szervezett öntudata csak az utóbbi évtizedekben formálódott ki, hiszen a folyamatot saját sokféleségük is késleltette. Ettől kezdve viszont
nem ismertek türelmet,
és amikor 1987-ben egy baloldali (egyszersmind indiai meghatározottságú) koalíció került kormányra, Sitiveni Rabuka ezredes vértelen puccsal átvette a hatalmat. Három évre rá egy alkotmánymódosítás rögzítette, hogy az őslakosoknak több parlamenti mandátum jár, mint az indiaiaknak, a kormányfő pedig csak az előbbiek köréből kerülhet ki. 1997-ben aztán Rabuka felülvizsgáltatta ezt a paragrafust egy bizottsággal, a kötött mandátumok részben megmaradtak, de a 71-ből 25-nek a sorsa nyitott versengésben dőlhet el. A ´87-es puccs után az indiaiak közül sokan emigráltak, és az őslakosság többségbe került, de tavaly mégis a baloldal nyert a választásokon, és első ízben egy indiai származék, Mahendra Chaudhry lett a miniszterelnök.
Hogy ez milyen sérelmeket okozott, milyeneket nem, erről nincs tudomásunk. Tény viszont, hogy a puccsista George Speight édesapja tavalyig a kormány tagja volt, és talán nem független ettől, hogy ő maga akkoriban két jól jövedelmező fakitermelő cég elnökeként működött, azóta viszont
elvesztette mindkét pozícióját
Ráadásul hűtlen kezelés vádjával egy biztosítótársaság ügyvezető igazgatói posztjáról is menesztették. Az őslakosság ugyanakkor azt sérelmezi, hogy szerinte Chaudhry meg az indiaiakat juttatja gazdasági előnyökhöz. Ránézésre inkább Chaudhrynak adna igazat az ember, de hát az arcismereten alapuló jellemtan nem tartozik a politikailag korrektnek minősíthető, bevett tudományágak közé.
Rabuka, az egykori államcsínytevő ma a nagytanács elnöke. Fontos tény, hogy a jelenleg érvényben lévő, visszamódosított alkotmányt ez a testület is támogatta. Egyesek azt mondják, hogy Speightnek és társainak semmi esélyük, nincsenek igazán támogatóik, mások viszont óva intenek lebecsülésüktől. Úgy tűnik, a helyi hadsereg különleges osztagainak egy része a lázadók mellé állt. Figyelemre méltó az is, hogy Speight hétfőn egy rendőrtiszt és egy saját fegyverese társaságában kilépett az általa elfoglalt parlamenti épületből, és bántódás nélkül körbejárta Suva (a főváros) központját. Később a rendőrség azt nyilatkozta, hogy a túszok épsége érdekében hagyták békén.
A fogva tartott Chaudhry állítólag keményen viselkedett, és amikor Speight a halántékához szorított fegyverrel próbálta kényszeríteni, hogy szólítsa fel Mara államfőt a parlamentet körülvevő katonák eltávolítására, megtagadta az együttműködést. Ezután a szintén túszul ejtett Tupeni Baba miniszterelnök-helyettes már eleget tett ugyanezen utasításnak. Mindezek fényében figyelemre méltó, hogy az államfő felajánlotta Speightnek: a békesség kedvéért hajlandó kinevezni ideiglenes kormányfővé Tupeni Babát.
És hogy elhelyezzünk még egy utolsó csavart a történetben: Rabuka (tudjuk: puccsista, kormányfő, majd a nagytanács főembere) megérti a lázadók elégedetlenségét, ám helyteleníti a módszereiket, ami viszont a rovásukra billent a mérlegen.
Kovácsy Tibor
