A legtekintélyesebb szlovák jogászok ugyan közös nyilatkozatban tiltakoztak a jog elveinek többszörös, súlyos megsértése miatt, ám ennek ellenére a döntés azóta jogerőre is emelkedett. Idén január 19-én azután újabb sokk érte a szlovákiai demokratikus közvéleményt. A pozsonyi kerületi bíróság tanácsa a SME című napilapot 4,2 millió korona (körülbelül 25 millió forint) kártérítésre kötelezte - amit a mondott orgánum a volt Meciar-kormány tagjainak tartozik fizetni - erkölcsi károkozás miatt. Bár ez az ítélet is kacajt csalt ki a jogászok ajkai közül, e kacaj keserűre sikeredett: ez az ítélet is jogerős tudniillik.
Robbantott közvélemény
A cikk, amit a bíróság ilyen rengeteg Skc-ra árazott be, a Róbert Remiás meggyilkolásának évfordulójára szervezett polgári demonstrációról tudósított. Róbert Remiás, ha emlékszünk rá, rendőrtiszt volt, és Michal Kovác elnök fiának elrablása után ő volt az összekötő a szlovák ellenzék és egy bizonyos Oskar Fegyveres nevű másik rendőr között. Fegyveres személyesen is részt vett a dedrablásban, ám nem sokkal azután külföldre menekült, és az ügy koronatanújának jelentkezett. Az emberrablás elkövetőinek tehát elemi érdekükben állott, hogy felderítsék tartózkodási helyét, vagy még inkább, hogy megfélemlítsék. Ez irányú hiábavaló próbálkozásaikat követően halt meg Róbert Remiás: menet közben felrobbant az autója. A belügyminisztérium nem sokkal az esemény után közleményben tudatta az érdeklődőkkel, hogy a benzintartály véletlenül mintegy berobbant, ám kisvártatva kiderült, hogy az explóziót a kocsi alvázára erősített robbanószer okozta.
Szlovákia közvéleményét megdöbbentette a gyilkosság. Az elcsent NATO- és elnökválasztás-ügyi népszavazás, a Meciar-párt szája íze szerinti privatizáció mellett épp az elnökfi elrablása és a Remiás-gyilkosság változtatták meg fokozatosan a közvélekedést Meciar kormányzásáról, és fordították szembe a miniszterelnökkel az embereket. Megmozdult a katolikus egyház is: több ízben is a szószékről ítélték el a tetteseket. Két pap, Ján Balázs és Pavol Flajzík fellépett az évfordulós megemlékezésen is, és a kormányzó garnitúra felelősségét firtatták a gyilkosságban.
Ezen a gyűlésen szót kapott a SME szerkesztője, Peter Tóth is, aki a szervezett bűnözés problematikájában mozog otthonosan. Szenvedélyes beszédében többek közt a következőket mondta: "´k az első áldozatai annak a hidegháborúnak, amit a Meciar-kormány Szlovákiával szemben folytat." Ehhez még tudnunk kell, hogy a Meciar-kormány ebben az időben épp rettenetes tisztogatásokat végzett az államapparátusban, a sajtóban, az állami vállalatokban. Ám mivel a mondat épp a Remiás-emlékdemonstráción hangzott el, ha valaki nagyon akarta, éppenséggel úgy is érthette, hogy közvetett módon a kormányt hozza összefüggésbe a gonosztettel.
Erkölcsös kárbecslés
A SME a másnapi tudósításban idézte Tóth eme mondatát is. Vlado Meciar kormánya sem volt rest. Azon nyomban feljelentették a lapot, miszerint azáltal, hogy a tudósítás idézte a fenti mondatot, a kormányfő és miniszterei a következő súlyos sérelmeket szenvedték el: állampolgári becsületük csorbítását, erkölcsi kárt, valamint súlyos lelki traumát is, amely veszélyezteti a panaszosok és családtagjaik egészségét. A politikusok az erkölcsi kárt sarzsi szerint becsülték fel - a Meciart ért erkölcsi kár félmillió koronát kóstált, a két miniszterelnök-helyettest 450 000 koronáért lehetett sértegetni, míg a többi kormánytagnak kedvezményesen, már 400 000-ért bele lehetett gázolni állítólagos lelkivilágába.
Az esetet még a Meciar-kormány regnálása alatt kezdte el tárgyalni a pozsonyi kerületi bíróság. Az első fokot meg is nyerte a kormány - abban az időben a bíróságok, a rendőrség, az ügyészség nagy politikai nyomás alatt álltak, az engedetlen hivatalnokok egy pillanat alatt az utcán találhatták magukat, mint például azok a rendőrök, akik Kovác junior elrablásának ügyében nyomozva, minduntalan a titkosszolgálatba és annak főnökébe, a Meciar szárnysegédjeként alkotó Iván Lexába botlottak.
A SME természetesen fellebbezett az ítélet ellen, így az ügy a felsőbb instanciára, a pozsonyi kerületi bíróságra vándorolt, de csak azért, hogy ez a bíróság 16 hónappal a Meciar-kormány választási veresége után és a közvélemény nagyobb döbbenetére az eredeti ítéletet helybenhagyja. Az újságnak már csak egy jogorvoslati lehetősége maradt, és ez a felülvizsgálati kérelem, ám ennek nincs halasztó hatálya. A SME érdekében szót emelt a Gazeta Wyborcza, a Mladá frontá dnes és a Magyar Hírlap főszerkesztője, valamint a szlovák sajtómunkások többsége, akik az ítéletet a sajtószabadság elleni támadásnak minősítették.
Az alkotmánybíróság döntése, amely megkegyelmezett az emberrablás elkövetőjének, meg a kerületi bíróság eme ítélete, amely a SME-t az anyagi ellehetetlenülés szélére sodorja, élénk vitát váltott ki Szlovákiában a jogállam minőségéről. Bebizonyosodott, hogy sem a kormányváltás, sem a legszembeötlőbb törvénytelenségek orvoslása (például a kisebbségekkel szemben) nem elegendő a meciarizmus kiirtására. Hisz az jelen van mindenütt, a bíróságokon, a minisztériumokban, a hivatalokban, az államapparátusban. A nemzetközi intézmények szerint ma Szlovákiában - a gazdaság aggasztó állapota és a 17-20 százalékos munkanélküliség mellett - épp a mindent átható korrupció a legfőbb probléma. Amit - mint sikerének egyetlen lehetséges zálogát - épp a Meciar-rezsim tett normává. Mégpedig olyan ügyesen, hogy az új szlovák kormány azóta is tehetetlenül vergődik abban a hálóban, amelynek felszámolását ígérve került hatalomra másfél évvel ezelőtt.
A két legutóbbi bírósági ítélet bebizonyította, hogy Szlovákiában hazugsággal még mindig szép pénzt lehet keresni. És hogy szégyenszemre még mindig az fizet rá, aki az igazat mondja.
Stefan Hríb
(A szerző a Domino fórum c. hetilap főszerkesztője.)
