Gomulka lenyomta Kennedyt – A magyar sajtó és a dallasi merénylet

  • L.T.
  • 2013. november 22.

Külpol

A Kennedy elleni merénylet tragikus, sorsfordító pillanata volt a 20. század történelmének. A magyar lapszerkesztők eleinte nem így gondolták.

„Közvéleményünk mélyen elítéli az Amerikai Egyesült Államok imperialista köreit, mert a népek kifejezett békeakarata ellenére szembeszegülnek a vitás kérdések békés megoldását szolgáló, ésszerű javaslatokkal, támogatják a népelnyomó, legreakciósabb rendszereket, köztük a nyugatnémet militarizmust, és fokozzák a fegyverkezési hajszát (…) Egyek vagyunk a lengyel elvtársakkal a bennünket a legközvetlenebbül érintő európai béke és biztonság megszilárdításáért folyó küzdelemben is” – 1963. november 22-én Kádár János e szavakkal biztosította barátságáról az akkor már napok óta hazánkban tartózkodó lengyel párt- és kormánydelegációt a Sportcsarnokban rendezett nagygyűlésen. Másnap ez a rendezvény volt a hazai napilapok címlapsztorija, a Népszabadság, a Magyar Nemzet és a Népszava is bőséggel számolt be az eseményről, ahol nem csak Kádár és Wladyslaw Gomulka lengyel pártfőtitkár, de még egy rakás magyar és lengyel elvtárs is felszólalt. (Az igazsághoz tartozik, hogy a Kádár–Gomulka-találkozó nemcsak afféle elvtársi seggrepacsi volt: a lengyel pártvezető 1956-ban, de még utána is Nagy Imrével volt szolidáris, kivégzését pedig elítélte.)

false

 

A Sportcsarnokban elhangzott beszédeket öt oldalon keresztül közölte a Népszabadság, így a Kennedy-gyilkosságról (ami a címlapon csupán keretben szerepel két másik címmel együtt) csak a 6. oldalon lehetett szűkszavú tudósítást olvasni. (A Magyar Nemzet a 3., a Népszava az 5. oldalon számolt be a merényletről.)

Mindez még magyarázható információhiánnyal – magyar idő szerint november 22-én, este fél nyolckor történt a merénylet –, illetve azzal, hogy a magyar–lengyel anyag már be volt tördelve, de a gyilkosság másnap sem került címlapokra. A Népszabadság a 3–4. oldalon közölt összeállítást „Megdöbbenést és mély részvétet keltett Kennedy halála” címmel, amely mellett Dobi István Lyndon B. Johnsonnak küldött részvéttáviratát, az Egyesült Államok kommunista pártjának (!) nyilatkozatát, illetve a lap külföldi tudósítóinak anyagait közölték – a moszkvai tudósító megjegyzi, hogy előző nap a Pravda az első oldalon hozta Kennedy halálhírét. Az összeállítás egy aláírás nélküli cikkel válik teljessé, amiben megírják, ki mindenki küldött részvéttáviratot Washingtonba, illetve a merénylettel kapcsolatos, semmitmondó politikai reakciókat teszik közzé. Ennek ellenére a cikk címe: „Az amerikai elnök gyilkosait a szélsőjobboldali körökben kell keresni”, mivel az írás utolsó bekezdésében ez olvasható: „A politikusok és a világsajtó nagy része annak a véleményének ad hangot, hogy a tetteseket a fajüldöző, szélsőjobboldali körökben kell keresni.” És mire alapozta mindezt a névtelen szerző? Hát erre: „Pietro Nenni, az olasz szocialisták vezetője megállapította, a gyilkosság is azt bizonyítja, hogy milyen nagyok még az Egyesült Államokban a faji előítéletek.”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.