Gomulka lenyomta Kennedyt – A magyar sajtó és a dallasi merénylet

  • L.T.
  • 2013. november 22.

Külpol

A Kennedy elleni merénylet tragikus, sorsfordító pillanata volt a 20. század történelmének. A magyar lapszerkesztők eleinte nem így gondolták.

„Közvéleményünk mélyen elítéli az Amerikai Egyesült Államok imperialista köreit, mert a népek kifejezett békeakarata ellenére szembeszegülnek a vitás kérdések békés megoldását szolgáló, ésszerű javaslatokkal, támogatják a népelnyomó, legreakciósabb rendszereket, köztük a nyugatnémet militarizmust, és fokozzák a fegyverkezési hajszát (…) Egyek vagyunk a lengyel elvtársakkal a bennünket a legközvetlenebbül érintő európai béke és biztonság megszilárdításáért folyó küzdelemben is” – 1963. november 22-én Kádár János e szavakkal biztosította barátságáról az akkor már napok óta hazánkban tartózkodó lengyel párt- és kormánydelegációt a Sportcsarnokban rendezett nagygyűlésen. Másnap ez a rendezvény volt a hazai napilapok címlapsztorija, a Népszabadság, a Magyar Nemzet és a Népszava is bőséggel számolt be az eseményről, ahol nem csak Kádár és Wladyslaw Gomulka lengyel pártfőtitkár, de még egy rakás magyar és lengyel elvtárs is felszólalt. (Az igazsághoz tartozik, hogy a Kádár–Gomulka-találkozó nemcsak afféle elvtársi seggrepacsi volt: a lengyel pártvezető 1956-ban, de még utána is Nagy Imrével volt szolidáris, kivégzését pedig elítélte.)

false

 

A Sportcsarnokban elhangzott beszédeket öt oldalon keresztül közölte a Népszabadság, így a Kennedy-gyilkosságról (ami a címlapon csupán keretben szerepel két másik címmel együtt) csak a 6. oldalon lehetett szűkszavú tudósítást olvasni. (A Magyar Nemzet a 3., a Népszava az 5. oldalon számolt be a merényletről.)

Mindez még magyarázható információhiánnyal – magyar idő szerint november 22-én, este fél nyolckor történt a merénylet –, illetve azzal, hogy a magyar–lengyel anyag már be volt tördelve, de a gyilkosság másnap sem került címlapokra. A Népszabadság a 3–4. oldalon közölt összeállítást „Megdöbbenést és mély részvétet keltett Kennedy halála” címmel, amely mellett Dobi István Lyndon B. Johnsonnak küldött részvéttáviratát, az Egyesült Államok kommunista pártjának (!) nyilatkozatát, illetve a lap külföldi tudósítóinak anyagait közölték – a moszkvai tudósító megjegyzi, hogy előző nap a Pravda az első oldalon hozta Kennedy halálhírét. Az összeállítás egy aláírás nélküli cikkel válik teljessé, amiben megírják, ki mindenki küldött részvéttáviratot Washingtonba, illetve a merénylettel kapcsolatos, semmitmondó politikai reakciókat teszik közzé. Ennek ellenére a cikk címe: „Az amerikai elnök gyilkosait a szélsőjobboldali körökben kell keresni”, mivel az írás utolsó bekezdésében ez olvasható: „A politikusok és a világsajtó nagy része annak a véleményének ad hangot, hogy a tetteseket a fajüldöző, szélsőjobboldali körökben kell keresni.” És mire alapozta mindezt a névtelen szerző? Hát erre: „Pietro Nenni, az olasz szocialisták vezetője megállapította, a gyilkosság is azt bizonyítja, hogy milyen nagyok még az Egyesült Államokban a faji előítéletek.”

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.