Gyors, váratlan összeomlást jósol a Putyin-rendszernek az orosz ellenzéki politikus

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 22.

Külpol

Az augusztusban fogolycserével szabadult Kara-Murza szerint Szolzsenyicin óta semmit sem változtak a szibériai börtönkörülmények.

Hosszú cikkben számol be Vlagyimir Kara-Murza orosz ellenzéki politikus és felesége, Jevgenyija Kara-Murza történetéről, a férj elítéléséről és a szibériai börtönviszonyokról a Guardian. A politikus augusztus elején fogolycserével szabadult.

A cikk, amelyet a 444 idéz, egyik visszatérő eleme az volt, hogy a szibériai körülmények lényegében semmit nem változtak Szolzsenyicin és más, a sztálini börtönöket megjárt írók gulág-könyvei óta. „Úgy éreztem, mintha ezekben a könyvekben élnék, megdöbbentő, megrázó, és őszintén szólva nagyon szomorú, hogy ennyi évtizeddel később semmi sem változott. Még a legapróbb részletek is, hogy milyen egy börtöncella, hogyan van megszervezve a járás, hogyan beszélnek hozzád a börtönőrök, hogyan működik a börtönszállítás, minden pontosan ugyanaz” – mondta.

A történészként végzett ellenzéki politikus legfőbb állítása, hogy biztos abban: Putyin rendszere össze fog omlani, méghozzá gyorsan és figyelmeztetés nélkül.

Oroszországban így történnek a dolgok. Mind a Romanov-birodalom a 20. század elején, mind a szovjet rendszer a 20. század végén három nap alatt összeomlott. Ez nem metafora, szó szerint három nap volt mindkét esetben”.

Szenvedélyesen hisz abban, hogy a szabad és demokratikus Oroszország és az európai béke legnagyobb esélye Oroszország ukrajnai vereségén múlik, írja a Guardian. „Az elveszített agressziós háború” lehet az ország politikai változásának legnagyobb hajtóereje.

Ugyanakkor szerinte nemcsak az orosz vezetésnek és az orosz népnek kell kollektív felelősséget vállalnia, hanem a nyugati vezetőknek is. Azoknak, akik „évekig gázt vásároltak Putyintól, meghívták őt nemzetközi csúcstalálkozókra, vörös szőnyeget terítettek ki”. Szerinte az igazság róluk is ki fog derülni. „Ezek aprólékos nyilvántartást vezetnek. Amikor eljön a vég – és el fog jönni –, akkor megnyílnak az archívumok, és kiderül, mi van Trumppal, Marine Le Pennel és a brit fickókkal” – fogalmazott az orosz ellenzéki politikus.

Szeptember elején Kara-Murza a prágai GLOBSEC biztonságpolitikai konferencia vendége volt, itt beszélt arról, hogyan került börtönbe, és hogy mennyire szürreálisnak élte meg az elmúlt hetek történéseit.

Mint arról a 444 beszámolt, a politikus azt mondta, még pár héttel a konferencia előtt is azt gondolta, egy szibériai börtönben fog meghalni, de ahogy történelem során már többször kiderült, jó emberek összefogva erősebbek tudnak lenni, mint egy diktatúra.

Kara-Murzát a kétezertízes évek közepén kétszer is megmérgezték, minden gyanú szerint az orosz kormány állt a támadások mögött, melyek maradandó idegrendszeri károsodást is okoztak a politikusnál. Az Ukrajna elleni totális háború kezdetekor lett volna lehetősége elmenni az országból, de mint fogalmazott, mindig azt gondolta, egy orosz politikusnak Oroszországban a helye. Hozzátette, hisz abban, amit képvisel, és hogy hazája jobb jövőt érdemel, minthogy egy agresszív, gyilkos KGB-s vezette diktatúra alatt éljen. Ezért otthon maradt, és a háború első napjaiban többször is felszólalt a háború ellen, többek között a CNN-re is bejelentkezve.

Mint elmondta, a háború legelső időszakában még létezett nyomokban a független orosz sajtó: Putyin 25 év alatt az összes nagyobb újságot bedarálta, de kisebb rádiók, honlapok még működhettek akkor, ezeken érvelt a háború ellen Kara-Murza. A februári invázió után viszont az orosz cenzúra hamar sebességet váltott, és azóta semmiféle független sajtó nem maradt az országban. Kara-Murza szerint ezért is van az, hogy sok orosz tényleg nem tudja ma, mi történik Ukrajnában, mert csak és kizárólag a propaganda ér el hozzájuk.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.