Interjú

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Tseber Roland, a Kárpátaljai Területi Tanács képviselője

Külpol

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Magyar Narancs: Ön kém?

Tseber Roland: Nem, persze, hogy nem.

MN: Honnan tudta meg, hogy a magyar kormánypárt szerint ön az ukrán hírszerzésnek dolgozik?

TR: A magyar híradóból. Akkor hallottam, hogy miattam ült össze az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága. Majd jött Kocsis Máté frakcióvezető, hogy én politikusokkal és a Honvédelmi Minisztériumhoz kapcsolódó emberekkel találkoztam. Azt is állították, hogy folyamatosan nőtt a befolyásom, és emiatt kitiltottak Magyarországról, de még az Európai Unióból is.

MN: Kocsis bejelentése óta történt bármi azon túl, hogy kitiltották? Nyomoz az ügyében valaki?

TR: Nem tudom, nyomoznak-e egyáltalán. Én ősszel kaptam a beutazási tilalmat, és amikor ezt megtudtam, azonnal írtam levelet a kijivi magyar nagykövetségnek és a nagykövetnek is, de sehonnan semmilyen választ nem kaptam. Ebben leírtam, hogy egész életemben azon dolgoztam, hogy jobb legyen Magyarország és Ukrajna kapcsolata.

MN: Akkor ön azt mondta, bepereli a magyar államot. Megtörtént?

TR: Egyelőre információkat gyűjtök, ami nehéz, mert soha semmire nem kapok választ. Nincs is mire hivatkoznom a bíróságon, de talán a médiából érkező információk is elegendők lesznek. Lassan mindennap kitalál valamit a propagandagépezet, hogy Ukrajna, Ursula von der Leyen, Volodimir Zelenszkij miben hibás, és a felsorolásban én is ott vagyok velük együtt. De már a képeken is! Minden miattunk van, még a búza is miattunk nem úgy nő, ahogy kellene.

MN: Találkozott már személyesen ezekkel a politikusokkal?

TR: Nyilván láttam már őket. De azt is állítják, hogy több országban is találkoztam Ruszin-Szendi Romolusszal. Azt az embert éle­temben nem láttam, és ő sem engem! De legalább így már ismerjük egymást, hiszen a magyar propaganda szerint én behálóztam őt. Nevetséges. Most legalább üdvözletem küldöm Romulusz úrnak!

MN: Van egyáltalán olyan állapotban az ukrán állam jelenleg, hogy be tudjon avatkozni egy külföldi választásba?

TR: Erre nem tudok választ adni. De hát háború van, miért avatkoznánk be ott? Ukrajnában annyi a gond, hogy el sem hiszi. Nem Ukrajna avatkozik be, a magyar kormány húzott be engem azzal, hogy nap mint nap mutogatnak, hogy a CIA-ig vezet az utam. Rá sem érek ezekre általában reagálni, hiszen van dolgom. Nyilván a magyarországi belpolitika miatt van ez, hogy a kormánypropaganda összekapcsoljon Magyar Péterrel.

  

MN: A kormány szerint például az is gyanús, hogy ön lemondott a magyar állampolgárságáról. Miért mondott le?

TR: Tényleg volt magyar állampolgárságom, de amikor otthon a választásokon indultam, ez problémát okozhatott volna. Egy átlagembernek nem gond a kettős állampolgárság, de egy politikusnak gond. Ungváron születtem, Kárpát­alján élek, Ukrajnában teszem a dolgomat, és nem akartam ezeket a problémákat, így lemondtam a magyar állampolgárságról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.