Halálraítéltek perelték be a japán államot

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. november 5.

Külpol

Mert az, hogy a felakasztásuk előtt pár órával közlik velük, mikor kell meghalniuk, szerintük – és jogvédők szerint is – embertelen.

Pert indított két halálraítélt a japán állam ellen, mert embertelen bánásmódnak tartják, hogy pusztán pár órával a kivégzés előtt közlik velük, mikor kell meghalniuk – közölték ügyvédeik pénteken.

A pert az oszakai bíróságon indították. A felperesek arra hivatkoznak, hogy a néhány órás határidő arra sem ad nekik lehetőséget, hogy kifogást emeljenek a kivégzés végrehajtása ellen, ezért a módszer megváltoztatását és 22 millió jen (mintegy 60 millió forint) kártérítést követelnek.

„A halálraítéltek mindennap úgy kelnek fel, hogy lehet, az lesz az utolsó napjuk. Ez rendkívül embertelen” – mondta Ueda Jutaka, az egyik felperes jogi képviselője. Ueda szerint semmilyen törvény nem írja elő, hogy az elítéltek csak pár órával a kivégzés előtt tudhassák meg az ítéletvégrehajtás időpontját, és szerinte ez a gyakorlat a japán büntető törvénykönyvet is sérti.

A fejlett, iparosodott demokráciák közül Japánban és az Egyesült Államokban létezik halálbüntetés. A szigetországban jelenleg 112 halálraítélt ül siralomházban, de két éve egyetlen embert sem végeztek ki. A japán közvélemény döntő többsége támogatja a halálbüntetést, amelyet a legtöbb esetben gyilkosokra szabnak ki.

Japánban a halálos ítéleteket akasztással hajtják végre.

Emberi jogi szervezetek hosszú ideje bírálják a szigetország gyakorlatát, hogy az elítéltek csak az utolsó órákban tudhatják meg, mikor végzik ki őket.

A halálbüntetés magyarországi történetéről ez a cikkünk szól:

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.