Halálraítéltek perelték be a japán államot

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. november 5.

Külpol

Mert az, hogy a felakasztásuk előtt pár órával közlik velük, mikor kell meghalniuk, szerintük – és jogvédők szerint is – embertelen.

Pert indított két halálraítélt a japán állam ellen, mert embertelen bánásmódnak tartják, hogy pusztán pár órával a kivégzés előtt közlik velük, mikor kell meghalniuk – közölték ügyvédeik pénteken.

A pert az oszakai bíróságon indították. A felperesek arra hivatkoznak, hogy a néhány órás határidő arra sem ad nekik lehetőséget, hogy kifogást emeljenek a kivégzés végrehajtása ellen, ezért a módszer megváltoztatását és 22 millió jen (mintegy 60 millió forint) kártérítést követelnek.

„A halálraítéltek mindennap úgy kelnek fel, hogy lehet, az lesz az utolsó napjuk. Ez rendkívül embertelen” – mondta Ueda Jutaka, az egyik felperes jogi képviselője. Ueda szerint semmilyen törvény nem írja elő, hogy az elítéltek csak pár órával a kivégzés előtt tudhassák meg az ítéletvégrehajtás időpontját, és szerinte ez a gyakorlat a japán büntető törvénykönyvet is sérti.

A fejlett, iparosodott demokráciák közül Japánban és az Egyesült Államokban létezik halálbüntetés. A szigetországban jelenleg 112 halálraítélt ül siralomházban, de két éve egyetlen embert sem végeztek ki. A japán közvélemény döntő többsége támogatja a halálbüntetést, amelyet a legtöbb esetben gyilkosokra szabnak ki.

Japánban a halálos ítéleteket akasztással hajtják végre.

Emberi jogi szervezetek hosszú ideje bírálják a szigetország gyakorlatát, hogy az elítéltek csak az utolsó órákban tudhatják meg, mikor végzik ki őket.

A halálbüntetés magyarországi történetéről ez a cikkünk szól:

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.