Halottnak nyilvánították az egyik magyar állampolgárságú izraeli túszt

Külpol

Ilan Weisst a Hamász október 7-i támadása óta eltűntként tartották nyilván, most közölték, hogy már akkor életét vesztette.

Halottnak nyilvánították Ilan Weisst, az egyik magyar állampolgárságú izraeli túszt

– jelentette be közössége, a Beeri kibuc hétfőn. Ilan Weisst az iszlamista Hamász szervezet október 7-ei terrortámadása óta eltűntként tartották nyilván, de hétfőn közölték, hogy már a gázai háború kitörését okozó "fekete szombaton" életét vesztette.

Az 56 éves Weiss a mészárlás reggelén elhagyta otthonát az övezet szomszédságában fekvő Beeri kibucban, hogy csatlakozzon a kibuc katasztrófaelhárító csapatához. Családja aznap reggel 7 óra 15 perc óta nem hallott róla.

Feleségét, Sirit, valamint lányát, Nogát elfogták és túszként tartották fogva a Gázai övezetben, de november 25-én szabadon engedték őket a Katar és az Egyesült Államok közvetítésével a Hamász és Izrael között megszületett tűzszünet keretében. Ilan Weiss két idősebb lánya, Meital és Majan önálló diáklakásban élt a kibucban, ahol 12 órán át, az izraeli katonák megérkezéséig óvóhelyükbe zárkózva élték túl a támadást.

"Jól ismert és megbecsült ember volt közösségében, amelyet annyira szeretett" – állt a kibucnak a férfi halálát bejelentő közleményében. Ilan Weiss halálát az izraeli igazságügyi orvosszakértői intézet vizsgálata állapította meg.

A Weiss család sorsáról ebben a cikkünkben írtunk részletesen:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.