Hiába jönnek fel a populisták, nem fogják átvenni a hatalmat az EU-ban

Külpol

Ha megszerzik a képviselői helyek egyharmadát, sokra azzal sem mennek.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban a pollofpolls.eu adatai alapján próbáltuk feltérképezni a májusi választások után felálló új Európai Parlament erőviszonyait.

A cikkben szóba kerül, hogy a két nagy európai pártcsalád, az Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták várhatóan együtt sem szerzik meg a mandátumok többségét.

Azonban jóval valószínűbb egy a liberálisokat is magában foglaló centrista koalíció létrejötte, mint az a forgatókönyv, hogy az EPP az Orbán Viktor által javasolt utat követve az euroszkeptikus, populista, szélsőjobboldali táborral próbáljon szövetséget kötni. Több szakértő arról is beszélt a Narancsnak, mekkora rá az esély, hogy a Fidesz május után is a Néppártban marad.

Néhány részlet a cikkből:

Matteo Salvini Ligájának folyamatos erősödése a tavalyi olasz választás óta, Thierry Baudet bevándorlásellenes pártjának győzelme a márciusi holland önkormányzati választáson, a szélsőjobboldali Vox gyors előretörése Spanyolországban – ezek alapján azt is gondolhatnánk, hogy a szélsőjobboldali, populista, euroszkeptikus erők nagy reményekkel néznek az európai parlamenti választások elé.

A ma ismert előrejelzések azonban a status quo fennmaradását valószínűsítik, igaz, némileg nehezített körülmények között. Kevesebb mint két hónappal a voksolás előtt a nemzeti közvélemény-kutatások összesített adatai alapján az Európai Néppárttól jobbra álló pártcsaládok a mandátumok 22 százalékára számíthatnak, az egyharmados arányt is legfeljebb új belépőkkel és a baloldali euroszkeptikusokkal együtt érhetik el a következő Európai Parlamentben (EP).

(...)

Persze, ha a centrum összezár, a populisták az egyharmaddal sem mennek sokra. A rendes jogalkotási eljárásban az EP sima többséggel dönt, összesen két eset van, amikor egyharmadnyi képviselő tényleges blokkoló kisebbséget tud alkotni: az Európai Bizottság elleni bizalmatlansági indítványnál és a 7-es cikk szerinti eljárásnál.

A kettő közül a második a fontosabb: mivel a mainstream képviselői között is akadhatnak, akik ellenzik a jogállamiság megsértése miatti szankciókat, reális veszély, hogy a következő EP-ben nehezebb lesz olyan eljárást kezdeményezni, amilyen Magyarország ellen a Sargentini-jelentés elfogadása után indult; és a már folyamatban lévő lengyel és magyar eljárások is megakadhatnak a parlamentben. Igaz, amíg Orbán és Kaczyński kormányon van, és megvédik egymást a szankciókról végső soron döntő Tanácsban, az EP szerepe inkább csak teoretikusan vetődik fel.

A teljes cikket a Magyar Narancs 2019. április 3-i lapszámában olvashatják. Az újságra itt lehet előfizetni.

Magyar Narancs - Archívum részletes

A legfrissebb Magyar Narancs tartalmából.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.