Amikor az USA "lendületet akar adni" a boszniai békefolyamatnak, akkor azt úgy kell érteni, Bosznia-Hercegovinában nagy a baj, a békefolyamatból már a lendkereket is kilopták. Bill Clinton amerikai elnök a múlt héten ismét a volt Jugoszlávia romjaira küldte portyázni Richard Holbrooke és Robert Gelbard ex- és jelenlegi különmegbízottat.
Csőd
Amíg Franjo Tudjman horvát és Alija Izetbegovic bosnyák elnök még otthonaikban, a tükör előtt próbálgatták, milyen pofát is vágjanak, amikor kezet kell fogniuk egymással, a boszniai Jajce környéki horvát lakosság nem tétovázott. A muzulmán menekültek hazalátogatási kísérlete - amit merészség lenne hazatelepülésnek nevezni - annyira váratlanul érte a horvátokat, hogy legott kőzáport zúdítottak volt szomszédaikra, jelenlegi szövetségeseikre, a bosnyák-horvát föderációbeli polgártársaikra. A horvát nemzetiségű rendőrök beleegyezése és támogatása nélkül minden bizonnyal nem kezdtek volna akciózni, könnyű belátni ezt: azt a szerencsétlent, aki nem menekült el időben, megölték, majd rágyújtották a házat. A Szarajevó melletti Vogosca lakótelepre a szerb menekültek egy csoportja tért volna vissza: őket a bosnyák asszonyok kövezték meg.
Richard Holbrooke, a balkáni terminátor persze nem ezért lépett ismét akcióba. A befektetési bankárrá lett diplomatának, a daytoni megállapodás kierőszakolójának volt mit látnia, ha véletlenül nem szóltak neki előre: békeszerződésének legnagyobb jelentősége eddig az, hogy a szemben álló felek nem lőnek. Amúgy egy csődtömeg az egész, amire - a teljesség igénye nélkül - példákat is közlünk: a több mint egymillió menekültnek kevesebb, mint öt százaléka tért vissza otthonába; a Bosnyák-Horvát Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság (RS) között nincs telefon-összeköttetés; nem állapodtak meg a légtérellenőrzésről; az aknamezők elenyésző hányada lett megtisztítva, és akkor még nem is szóltunk a szabadlábon lévő háborús bűnösökről. De a legszebb talán mégis az, hogy a NATO megjavította a Szarajevót Európával összekötő vasúti vágányokat, szerelvények azonban nem közlekednek, mert a bosnyákok és a szerbek nem tudnak megegyezni, milyen jelképeket fessenek a vagonokra.
Eredmény
Holbrooke-nak volt elég dolga. A horvátországi Splitben Tudjman és Izetbegovic elnökkel tartott szeánszot. Az eredmény: elítélték a Jajce környéki vandalizmust, együttműködési szándékukról biztosítottak mindenkit - elsősorban Tudjman és elsősorban a háborús bűnösök felett ítélkező hágai Nemzetközi Törvényszéket -, valamint megígérték, hogy a menekültek hazatérhetnek (bár azt senki sem mondta, hogy nem üldözik el őket ismét).
Szarajevóban Holbrooke már elérte, hogy a bosnyákok beleegyeztek - amiről korábban hallani sem akartak -, szerb nemzetiségű is lehet nagykövet (így az ENSZ-ben bosnyák, míg Washingtonban szerb diplomata képviseli majd Boszniát). Bosznia háromtagú elnöksége egy katonai konzultációs testületet is felállít. A két entitás - a föderáció és az RS - abban is megegyezett, hogy Boszniának (amit ők ketten alkotnak) egységes nemzetközi hívószáma lesz, a két területet további alhívószámok különböztetik majd meg - ezért az ujjpercgyulladástól szenvedők lesznek igazán hálásak.
Kudarc
Múlt csütörtökön Biljana Plavsic, az RS elnök asszonya várt Holbrooke-ra, akinek fontosabb dolga akadt: a tuzlai amerikai bázison John Shalikashvili és Wesley Clark tábornokokkal tárgyalt, mint utóbb kiderült, arról, hogy a NATO békefenntartói (SFOR) ellenőrzésük alá vonják az RS különleges rendőri egységeit (egyebek mellett fegyverviselésüket is korlátozva) - ők adják a háborús bűnös Radovan Karadzic testőrségét, a 6. zászlóalj pedig (megtagadva az engedelmességet Dragan Kijac volt belügyminiszternek) Plavsic elnökre vigyáz. A folyamat másnap kezdetét vette, az SFOR szétnéz a raktáraikban, tiltott fegyverek után kutat.
Holbrooke látogatása, ha valahol, hát Belgrádban futott zátonyra. Slobodan Milosevic, Jugoszlávia elnöke egyelőre nem mutat sok hajlandóságot a háborús bűnös Karadzic kiadatására, Holbrooke pedig lehet, hogy nem tudott komolyan ráijeszteni az embargó visszaállításával - talán azért, mert erről sincs még általános megegyezés. Momcilo Krajisnik, a boszniai elnökség szerb tagja megígérte ugyan, hogy a háborús bűnös Karadzic "láthatatlanná válik", de ebben nem hisznek sem az amerikaiak, sem a Boszniában újra szorgalmasan és okosan politizáló britek (ők talán azért nem, mert sok a kísértetkastélyuk, ahol a szellemek nem látszanak, ámde kísértenek). A szerb politikusok közül talán Krajisnik profitált a legtöbbet, segítőkész magatartása valamelyest semlegesíthette Plavsic törekvéseit, akit csak rövid emlékezetű magyar újságírók neveznek Vasladynek, amúgy tudvalevő, mit tett a háború alatt (uszított).
Holbrooke találkozott még a szerbiai ellenzékiekkel is, és azt mondta nekik, hogy a szeptemberi köztársasági parlamenti és elnökválasztások bojkottja indokolatlan. Félő, hogy ők sem hallgatnak rá, meg sem hallották, annyira elfoglalja őket egymás hangos szidalmazása.
Richard Holbrooke látogatása, bár útja felettébb gyors és szenzációktól mentes volt - a háborús bűnös Karadzicot nem vitte fülénél fogva Hágába -, talán mégsem nevezhető kudarcnak. Jelzés volt ez a három boszniai nemzetnek, hogy az USA figyel rájuk, időnként megunja a sumákolást, és ilyenkor aztán fenyít vagy fenyeget. Holbrooke egyben az új brit Bosznia-politikának is támogatást nyújtott, most már ketten vannak, akik nem tűrik a gazemberséget.
Az igazi változást azonban a háborús bűnökkel vádolt személyek elfogása jelentené. Amíg ők szabadlábon vannak, addig a Brcko melletti McGovern-bázisról sugárzó - az amerikai hadsereg 11. Lélektani Hadviselési Zászlóalja által üzemeltetett - Radio Mir (Béke Rádió) adása nem oszlatja el a bizalmatlanságot és a rettegést. Talán azután sem, de a bűnösök bűnhődhetnek.
- makai -
