Interjú

„Hszi Csin-ping hálás lehet Zelenszkijnek”

Edward Luttwak hadtörténész, stratégiai gondolkodó, politikatudós

Külpol

Az Ukrajna elleni háború kezdete óta a művelt világ idegesen tekintget Peking felé: felbuzdulva Putyin bátorságán, nekimegy-e Kína Tajvannak? Meddig érnek Hszi Csin-ping ambíciói, és mire lehet képes a Dél-kínai-tengeren? A Magyar Narancs a stratégiai tudományok élő legendáját kérdezte.

Magyar Narancs: Kína külpolitikáját hosszú évtizedeken át a gazdaságpolitikai céljai határozták meg. Aztán a gyors és látványos felemelkedés nyomán Peking külpolitikai ambíciói is egyre vadabbak lettek, s ma már nemcsak a régióban, hanem globálisan is aggodalmat keltenek. Mi változott meg?

Edward Luttwak: Amikor 1976-ban először jártam ott, Peking borzalmas állapotban volt, mindenütt a rettenetes szegénység, a bűz. Még begyűjtötték az emberi ürüléket az utcáról, mint „éjszakai talajtrágyát”, amit reggel kiszállítottak a földekre. A kínai belpolitika aztán évtizedekig a mindent átható mélyszegénység felszámolására irányult, míg a külpolitikában Peking a „békés felemelkedés” felelős attitűdjét hirdette. Nem állt elő követelésekkel, a kapcsolatépítésre fókuszált. A határozott változást a 2008-as pénzügyi világválság hozta el, amikor a kínai vezetés úgy érezte, eljött a kínai dominancia ideje. Ebben semmi különös nincs: ha egy hatalmas, rendkívül szegény ország hirtelen gazdagodni kezd, új, elérhetőnek tűnő céljai születnek. Ezt fogjuk csinálni, azt fogjuk csinálni, bevesszük ezt, legyőzzük azt.

De a kínaiak, ha európai történelmi párhuzamokat keresünk, nem a németekre, hanem az olaszokra hasonlítanak. Hszi fellengzős kijelentései Mussolini hangzatos mondásait idézik fel. Valós harci kedv nem feltétlenül van e mögött az attitűd mögött, inkább csak pózolás. Csen Pi-csien barátom, a békés felemelkedés szószólója a Szenkaku-incidenst úgy magyarázta nekem, hogy „megbokrosodtak a lovak”. És tényleg ebben hitt. (2009-ben Peking váratlanul bejelentette igényét ezekre a japán szigetekre – a szerk.) Új szakasz kezdődött ekkor, amelyre erősen rányomja a bélyegét a „nagyhatalmi autizmus”. A kínai vezetés például célul tűzte ki, hogy az „egy ország, két rendszer” idea jegyében meggyőzzék Tajvant, hogy csatlakozzon Kínához. De ha Hszi Csin-ping ennyire akarja Tajvant, akkor mi az istenért gyűrte maga alá Hongkongot? Semmit nem kellett volna tennie Hongkongban, csak hagynia kellett volna valóban működni az egy ország, két rendszer elvet és gyakorlatot.

MN: Mit ért pontosan „nagyhatalmi autizmus” alatt?

EL: A nagy országok vezetői a hatalmas területükön keletkező számtalan hazai problémára összpontosítanak, és ezzel beszűkítik a külpolitikai képességeiket. Emiatt aztán más nemzetek érzékenységéről sem szereznek tudomást. A saját világukban cselekszenek, a külvilágra, annak reakcióira kevés figyelmük jut. A kisebb vagy kisebb lélekszámú államok vezetőinek belpolitikai leterheltsége sokkal csekélyebb mértékű a nagyhatalmakéihoz képest, és sokkal tájékozottabbak is a globális térben zajló eseményekről. Az amerikai és az orosz külpolitikára is jellemző ez a nagyhatalmi autizmus, de a kínai kommunista vezetőkkel szemben lényegesen nagyobbak a belpolitikai követelmények. Az egymilliárdos lélekszám, a rengeteg tartomány és kisebbség, a kommunista hierarchia merev szerkezete, a hatalmi harcok szinte teljesen lekötik a vezető figyelmét. A kínai elnök egyszerűen nem ér rá érdemi külpolitikára, amíg a mindennapjait az köti le, hogy megmondja, hogyan bányásszák a cinket, és hogyan műveljék a földet. Mindennap olvasom a kínai lapokat: Hszi szinte azt is megmondja, hogy a kínaiak hogyan mossanak fogat. A Szenkaku-incidens is teljesen irracionális volt. Azt megelőzően a japán vezetés semleges volt velük szemben – és már ez is ritka történelmi pillanat volt. De Peking kreált egy diplomáciai konfliktust, területi követeléssel állt elő, és a végén a kínai városokban japán üzletekre támadtak.

Amint kikászálódtak valamelyest a nyomorból, feladták a békés felemelkedés elvét, és ostoba ötleteik támadtak.

MN: Sokan, itt Magyarországon is, az évezredes kínai tradíciót dicsérik, a kínai vezetés évszázadokra tervező bölcs előrelátását. Valóban ilyen a kínai vezetés?

EL: A kínai kormány azon országokban népszerű, ahol a helyi politikusok boldogan elfogadják a pénzüket. Nem szerződéses keretek közt nyújtott támogatásban gondolkodnak, hanem a helyi politikusok lefizetésében. Azt tanulták a történelmükből, hogy a külföldiek ostobák és kapzsik. Nem szimplán megvesztegetnek, hanem tökéletes profik ebben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Választhat szegény

„Köszönöm, hogy Önökkel tölthettem egy napot!” – írta tavaly februári Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, amikor látogatást tett Tiszabőn, a legszegényebbek közé sorolt falvak egyikében.

Akire rámondják

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.

Muszkavezetők

Múlt hétfőn egy pilisi lakossági fóruma után a 444 újságírója megkérdezte Szijjártó Péter külügyminisztert, hogyan hatolhattak be az orosz állam támogatta hekkerek – egyszerűbben: az orosz titkosszolgálatok – a Külügy­minisztérium informatikai rendszerébe. Az érdeklődés közvetlen oka az volt, hogy nem sokkal előtte Orbán Viktor kijelentette, mind technikai, mind humán szempontból Magyarországnak van a legjobb nemzetbiztonsági rendszere.

Lövés a lőporos hordón

Május 15-én Handlovában (Nyitrabánya) egy merénylő, bizonyos Juraj Cintula lövéseket adott le Robert Ficóra. Ezek közül legalább egy olyan súlyosnak bizonyult, hogy napokig miniszterelnöke életéért kellett szorítania Szlovákiának. A tettest a helyszínen elfogták, a besztercebányai kórházban kezelt kormányfő a hírek szerint túl van a közvetlen életveszélyen. Szlovákián a merénylet után politikai káosz lett úrrá.

Könnyű kézzel

A Fővárosi Törvényszék mintegy öt éven át zajló tárgyalássorozat után 2024. február 8-án hirdetett első fokon ítéletet a negyed évszázada történt Fenyő-gyilkosság ügyében. Gyárfás Tamás „bűnsegédként” hét év fegyházbüntetést kapott.