golfozni ment János Károly spanyol királlyal,
Bulgáriával vagy a politikával nem sokat foglalkozott.
Eközben odahaza tündöklött a szocialista rendszer, majd Zsivkov elvtárs leselejtezése után megindult a BSZP és a DESZ évtizedes küzdelme. A hét kormány között - Woody Allennel szólva - csak annyi volt a különbség, hogy a BSZP kormányai rettenetesek voltak, a DESZ elődjének kormányai viszont borzalmasak. 1997 kora tavaszán össze is omlott az ország gazdasága: a bankok csődbe mentek, a piacon pedig annyi pénzért, amennyiért reggel még egy egész tucat tojást lehetett volna venni, este már csak tizenegyet adtak. Útblokádok és tömegdemonstrációk nyomán lemondott az addig kormányzó BSZP, majd az előrehozott választásokon a DESZ fölényesen nyert. A rendszerváltás utáni Bulgária történetében az első olyan kormány fűződik Ivan Kosztov nevéhez, amelyik kitöltötte a négyéves mandátumot. E kormány külföldről nézve sikeresnek nevezhető. Bulgária a balkáni térség politikailag legstabilabb államává tudott válni: az ország le is került az Európai Unió feketelistájáról, és a bolgárok immár vízum nélkül utazhatnak Nyugat-Európába; a NATO- és az EU-csatlakozás sem elérhetetlen álom többé.
A gazdasági rendcsinálás is a leköszönő kormány sikerágazata volt. Megszilárdította a levát; stabilizálta, majd növekedési pályára állította a gazdaságot. A GDP növekedése immár tartós tendencia, a korábbi évi 2-3 százalék után 2000-ben 5,8 százalékkal lett magasabb a GDP. A költségvetésnek nincs deficitje; az infláció az 1999-es gyakorlatilag 0 százalék után még tavaly is 10 százalék alatt maradt (9,9 százalék). A közvetlen tőkebefektetés összege évről évre növekszik, tavaly elérte a 3,9 milliárd dollárt. A hat állami bankból ötöt magánosítottak. Mindez aközben történt, hogy Bulgáriától nyugatra bombák potyogtak, keletre pedig összeomlott a bolgár gazdaság számára mindenkor kiemelten jelentős orosz piac. Nem rossz.
Az ilyen sikeres kormányok a világon mindenhol jó eséllyel pályáznak mandátumuk meghosszabbítására. Csakhogy Bulgária
lakossága
hatalmas árat fizetett
a nemzetgazdaság motorjának bepöccentéséért. Az emberek majd nyolcvan százaléka a létminimum szintjén éldegél, a munkanélküliség 18 százalékos, az átlagfizetés a havi 30 ezer forintos érték körül alakul. Mindezt nehéz volt úgy megemészteni, hogy a tévéből továbbra is önelégült, ám látványosan butaságokat beszélő politikusok néztek a választókra. Ráadásul az állami korrupció is állandóan napirenden volt. Mivel a megújulást elmulasztó BSZP-nek a szavazók nem tudták még megbocsátani korábbi ámokfutását, viszont a rosszul kommunikáló, szintén zűrös DESZ is keveseket tudott mozgósítani, a tavaly év végén készült statisztikák szerint a népesség hatvan százaléka ingadozott, vagy nem ment volna el szavazni. A maradék negyven százalékon osztozott volna a két nagy választási koalíció, illetve a tucatnyi kisebb párt.
Ebbe a helyzetbe robbant be II. Szimeon valamikor április tájékán, és alig két hónap alatt maga mellé állította a bolgárokat.
A választási hadjárat során a volt uralkodó pártja egyetlen hatalmas kérdőjel volt. A politikai programot sokáig
Szimeon
"Bízzatok bennem!" szlogenje
helyettesítette, a párt jelöltjeinek listáját pedig Szimeon valóban karizmatikus személyisége.
Később lett program is, jelöltek is, de ez csak újabb kérdőjeleket vetett fel. Ha ugyanis minden bejön Szimeonnak, akkor 800 napon belül nyugat-európai gazdasági menekültek árasztják el Bulgáriát. Lesz robbanásszerű gazdasági növekedés, drasztikus adócsökkentés, drámai nyugdíjemelés. A korrupció és a munkanélküliség megszűnik, ráadásul minden polgár alanyi jogon 5000 leva (kb. 650 ezer forint) kamatmentes hitelt vehet fel. A megvalósítás hogyanjának kérdésébe a program alkotói nem bonyolódtak bele.
A jelöltek listája is aggályos. Szimeon jelöltjei két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik - vezetőjükhöz hasonlóan - sosem foglalkoztak politikával, ám népszerű személyiségek: színészek, neves divattervezők, valamint Astor maga, a Balkán David Copperfieldje. A másik csoport a hideg fejű ifjú technokratáké. Még Kosztov szervezett egy olyan konferenciát "Bolgár Húsvét" fedőnéven, ahová egybeterelte a külföldre szakadt, jó iskolákat végzett és azóta fontos gazdasági, politikai vagy művészeti pozíciókba került fiatal bolgárokat. Szimeon most ezeket az arcokat látszik lenyúlni a DESZ-től. A választékosan öltözött nyugati bolgár juppik ellen szól azonban tapasztalatlanságuk, valamint az, hogy a bolgár realitást maximum otthon maradt rokonaik e-mailjeiből ismerik. És nem világos Szimeon szerepe sem. A jelöltek között nem indult, állítólag miniszterelnökségre sem pályázik. A hamaros elnökválasztáson pedig az alkotmány előírásai szerint nem indulhat, hiszen az elmúlt öt évben nem tartózkodott állandó jelleggel Bulgáriában. Akkor mégis mit tervez? Monarchiát? Erről egyelőre nem esett szó.
A volt uralkodó mindenesetre koalíciót ajánlott mindenkinek, aki kész a mozgalmával együttműködni. A bravúros köpönyegforgatásairól nevezetes és így az eddigi szinte összes kormányban részt vevő Szabadság és Jog Mozgalom, azaz a bulgáriai török (és más) kisebbségek pártja máris átvizsgálta saját programját, és úgy találta, hogy voltaképpen semmi akadálya a választáson csaknem 7 százalékot szerzett pártja és a II. Szimeon Nemzeti Mozgalom koalíciójának. Ez már elég is az abszolút többséghez. A DESZ egyelőre habozik (Kosztov gyakorlatilag lemondott), a sorban utána következőknek kevés az elvi kifogásuk a király ellen. A BSZP vezetője, Georgi Parvanov pedig már be is jelentette, hogy készek együttműködni Szimeonnal.
Az bizonyos, hogy a következő kormány kulcsa Szimeon pártja lesz. Sok bolgár szemében - paradox módon - a király a demokrácia utolsó reménye. A kérdés csak az: vajon mi lesz ezekkel a bolgárokkal, ha ő sem tudja beváltani az ígéreteit?
Szekeres W. István
(Szófia)
