Irán választópolgárai egyértelműen nemet mondtak az 1979-es forradalom nyomán hatalomra került dogmatikus establishment jelöltjére. Jóllehet az ország legfőbb tekintélyének számító s még a köztársasági elnöknél is nagyobb hatalmi szóval bíró Ali Hamanei ajatollah, Irán vallási vezetője nyíltan a parlamenti elnök, Natek-Nuri mögött sorakozott fel, már a szavazatok egyharmadának összeszámlálásakor kiderült, hogy Katami programja vonzóbbnak bizonyult. Az egykori kulturális miniszter a 33 millió szavazat 70 százalékát szerezte meg, fő vetélytársa viszont csupán 25 százalékot kapott.
Katami nagyarányú győzelme azért is meglepetés, mert személyében 1979 óta először diadalmaskodott az elnökválasztáson olyan jelölt, aki nem bírta a síita egyház vezető köreinek támogatását. Megkapta viszont a nyolc év hivatali idő után távozó köztársasági elnök, a pragmatikus reformernek elkönyvelt Hasemi Rafszandzsani segítségét. Saját kampánystáb híján Katami az államfő embereire támaszkodva folytatta választási hadjáratát - átütő sikerrel. Programja középpontjába a gazdaság föllendítését, a munkanélküliség visszaszorítását, a (külföldi) beruházások bátorítását és a társadalmi igazságosságot helyezte. Ezáltal sikerült a maga oldalára állítani az iráni társadalom jelentős tömegeit: a fiatal választókat és a nőket.
Nyertesek és vesztesek
Utóbbiakra különösen megnyerően hatott Katami rádióinterjúja, amelyben kijelentette: "Nem elég csupán papíron szavatolni a nők jogait. Azt is meg kell vizsgálni, milyen lehetőségük van arra, hogy éljenek is e jogokkal. Nos, lehetőségeik csakugyan szűkebbek, mint a férfiakéi. Márpedig az igazságosság megköveteli, hogy a nők számára is biztosítsuk a tanulás, a munkavállalás és a társadalmi szereplés lehetőségét." Bár Szaúd-Arábiához vagy a tálibok uralma alá került Afganisztánhoz képest Iránban - papíron - jóval több joguk van a nőknek (tanulhatnak, dolgozhatnak, autót vezethetnek, politikai pályára léphetnek), Katami már azzal is jelentős számú szavazatot szerzett, hogy közölte: véleménye szerint a nőknek elegendő fejkendőt (hedzsab) hordani nyilvános helyeken, nem szükséges, hogy az egész testet eltakaró köpenyt (csador) viseljenek, amint azt Hamenei és Natek-Nuri szorgalmazta.
Az egykori kulturális minisztert annak idején éppen toleráns elvei miatt kényszerítette lemondásra (és a nemzeti könyvtár igazgatói posztjára való menekülésre) a szigorúbb cenzúrához ragaszkodó síita klérus. Katami májusi diadalának másik elősegítője és nyertese az iráni ifjúság (az iszlám köztársaságban a polgárok 15 éves korukban nyerik el a választójogot). Választási hadjáratát - Rafszandzsani stábja mellett - több száz lelkes fiatal segítette. Õk Katamiban vélték megtalálni a biztosítékot arra, hogy enyhülni fog a vallási dogmatikusok szorítása a hétköznapok rendjén, tágulhatnak az egyéni szabadságjogok, s nem ismétlődhetnek meg az Orwellt idéző jelenetek, amikor tavaly novemberben a rendőrség házról házra járva szereltette le és kobozta el a teheráni háztetőkre szerelt parabolaantennákat, megállítandó az éterből érkező "nyugati kulturális inváziót". (Az Amerika Hangja november elején kezdte meg egy fárszi nyelvű műholdas tévé-program sugárzását.) Szintúgy Katami mögött sorakoztak fel az értelmiség és a vallásos baloldal képviselői, akiknek egyre elviselhetetlenebbé vált a dogmatikus mullahok mindenre kiterjedő uralma.
A választás fő vesztese (a tavaly nyáron az elnöki szerepre kiszemelt Natek-Nuri mellett) Ali Hamenei ajatollah, aki arra számított, hogy a parlament és a kormány után végre az államfői posztot is ellenőrzése alá vonhatja. Vesztesek a néhai Khomeini imám konzervatív hívei, élükön Reza Mahdavi-Kani egykori miniszterelnökkel, akik minden eszközzel gátolni igyekeztek Katami választási hadjáratát. Valószínű vesztese a választásnak a "bazár", vagyis Irán hagyományos kereskedőrétege, amely attól tart, hogy a Katami által szorgalmazott külföldi befektetések növelik az ipar súlyát, s csorbítani fogják a kereskedők hasznát és befolyását. Veszített a Hezbollah (Isten Pártja) nevű fanatikus szervezet is, amelynek vezetője nemrég azzal vádolta meg Katamit, hogy "el akarja adni Iránt az Egyesült Államoknak". A győztes elnökjelölt a maga részéről értésre adta: szeretné felosztani és lefegyverezni a Hezbollahot, amelynek verőlegényei számos helyen terrorizálják a békés lakosságot.
Mohamed en directe
Megfigyelők egyértelműen a vallás nevében elkövetett szellemi represszió és gúzsba kötés elleni tiltakozás megnyilvánulását látják a választás eredményében. Az 54 éves Katami nemcsak múltja és programja révén hatott a választók millióira. A fekete turbánt viselő s így a hagyományos felfogás szerint Mohammed próféta családjából származó teológus a 70-es években Hamburgban élt, az ottani iszlám tanulmányok központjának vezetőjeként. Világot látott ember tehát, anyanyelvén kívül jól beszél arabul, németül és angolul. A vallás oktatása és tanulmányozása terén szerzett érdemeinek "védernyője" alatt viszonylag nyíltan hangoztathatja nézeteit a nagyobb egyéni szabadságjogokról, a demokráciáról és a törvénynek a dogmák fölötti elsőbbségéről. Választási győzelme mindenképpen azt jelzi, hogy a forradalom 18 éve után az iráni tömegek változásokat akarnak. A győzelem aránya pedig arra utal, hogy a belföldi reformok kényszere elől Irán vallási körei sem térhetnek ki.
Mindez persze csak a belpolitikára érvényes. Külpolitikai síkon az elnöknek hagyományosan szűk a mozgástere; a diplomácia parkettje Hamenei ajatollah és a veterán, posztján 17 éve álló külügyminiszter, Ali Akbar Velajati "vadászterületének" számít. A fő csapásirány pedig a "Nagy Sátán", az Egyesült Államok, amely 1980-ban, a teheráni amerikai nagykövetség elfoglalása és a diplomaták túszul ejtése nyomán szakította meg a diplomáciai viszonyt Iránnal. A két ország azóta is külön mérkőzést vív a nemzetközi porondon. Washington a terrorizmus támogatásával és titkos atomfegyverkezési programmal vádolja Teheránt, amely viszont azt állítja: az USA az iszlám köztársaság megsemmisítésére törekszik.
Katami megválasztása ezen a téren is változást hozhat - vélik a megfigyelők. Nézetük szerint a toleráns politikus hatalomra kerülése jó alkalmat teremt az Európai Unió tagállamainak arra, hogy fölmelegítsék a Mykonos-perben született ítélet (Magyar Narancs, április 24.) nyomán befagyasztott kapcsolataikat Iránnal. Egyúttal arra ösztönözhetik Washingtont, hogy a Teherán-ellenes szövetség bebetonozása helyett maga is próbálkozzon a nyitással.
Hogy ez nem lesz egyszerű, az kitűnt a megválasztott, ám hivatalát csak augusztusban elfoglaló új iráni elnök első sajtóértekezletén. Katami - miközben kifejtette, hogy Iránban megérett az idő a nagyobb fokú demokráciára és pluralizmusra - leszögezte: az iráni-amerikai viszony enyhülésének kulcsa Washington kezében van. "A probléma az Egyesült Államok magatartásában keresendő. Mindaddig, amíg Washington ártani akar Irán függetlenségének vagy nemzeti érdekeinek, nem lehet szó a kapcsolatok felújításáról" - hangoztatta Katami. A terrorizmus pártolásának vádját visszautasítva pedig leszögezte: "Mindig is elleneztük a terrorizmust, különösen az állami terrorizmust, amint az a palesztin területeket megszállva tartó cionista állam részéről megnyilvánul."
Dorogman László
