Szlovákia népszavazás után: Ahoj, poplacsek

publikálva
1997/23. (06. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szlovákia lakossága a NATO-tagságról a lábával szavazott, vagyis nem ment el voksolni. Röviden, de velősen így summázta a május 23-24-i referendum 9,6 százalékos nem hivatalos eredményét Gennagyij Szeleznyov, az orosz duma elnöke pozsonyi látogatásakor, meg sem hallva azt az érvet, hogy a népszavazást semmisnek nyilvánította az ezért felelős Központi Népszavazási Bizottság.

Szlovákia lakossága a NATO-tagságról a lábával szavazott, vagyis nem ment el voksolni. Röviden, de velősen így summázta a május 23-24-i referendum 9,6 százalékos nem hivatalos eredményét Gennagyij Szeleznyov, az orosz duma elnöke pozsonyi látogatásakor, meg sem hallva azt az érvet, hogy a népszavazást semmisnek nyilvánította az ezért felelős Központi Népszavazási Bizottság.

Persze az igazsághoz hozzátartozik: a lakosság nem a NATO-tagság, hanem a választások körül elkövetett törvénytelenségek ellen nyilvánított véleményt az alacsony részvétellel: mert nem voksolhatott hiteles szavazócédulával. Az orosz duma elnöke szerint azonban ez belügy. Õ kívülről látja a helyzetet, és csak örülni tud az eredménynek. S ha majd a szlovák államvezetés kéri, szívesen támogatják Szlovákia semlegességét.

Gáz van

Egyenes beszéd, amely végre helyére teszi a botladozó szlovák külpolitikát, amelynek kétértelmű jelzéseit évek óta képtelen megérteni az egyértelmű szavakhoz és tettekhez szokott Nyugat éppúgy, mint az orosz fennhatóság alól kiszabadulni kívánó szlovákiai polgár. Vladimír Meciar 94-es hatalomra jutása óta nem véletlen az oroszokkal való kapcsolat szorosabbra fűzése. A kormányfő nem olyan régen mondta, egy éppen akkor kapott Európai Unió-s figyelmeztetésen megsértődve, hogy ha nem kellünk a Nyugatnak, majd Kelet felé fordulunk. Nos, ez az irányváltás egyre nyilvánvalóbb. A duma elnöke eredményesnek nevezte a szlovák és az orosz parlamenti képviselők közös nemzetközi fellépését. Viktor Csernomirgyin közelmúltbeli szlovákiai látogatásakor több tucat állam- és tárcaközi szerződést írtak alá, a nyilvánosság számára máig megismerhetetlen ügyekben. Csak annyit tudni, hogy Oroszország eddig senkinek nem kínált fel tíz évre szóló gáz- és kőolajszállítási szerződést: Szlovákia az egyetlen kiválasztott. A Gazprom mamutvállalat is a Szlovák Gázműveket fogadta el társnak közös vállalatában, bár itt sem tisztázottak még egészen az együttműködés feltételei, főleg ami a haszon megosztását illeti. Orosz-szlovák haditechnikai együttműködésről is szó van évek óta, és úgy tűnik, most került tető alá ez a megegyezés is.

Összhang

S hogy miért a visszatérés a nagy orosz testvérhez? E sorok írójának mondta a közelmúltban egy 15 éve Szlovákiában élő, orosz származású politológus, Grigorij Meszezsnyikov, hogy a nagy szláv testvériség eszméjén túl prózai okai vannak a kapcsolatok erősödésének. Konkrét személyek nagyon konkrét gazdasági érdekeltsége hat mindkét irányban. De ami talán ennél is erősebb, az a lelki összhang. A szlovák politikusok egy jelentős része tud oroszul, beleértve a kormányfőt is, tehát tolmács nélkül tudnak értekezni. Ami mégiscsak intimitást ad a kapcsolatnak. Moszkvából soha nem érkezett semmifajta figyelmeztetés vagy bírálat Pozsony címére, szemben az Egyesült Államoktól, illetve az Európai Uniótól kapott sorozatos kritikákkal. Moszkva nem követeli Pozsonytól az emberi jogok, a kisebbségvédelem, a demokratikus intézményrendszer vagy a jogállamiság kézzelfogható jeleit. Május végi pozsonyi látogatásakor Hans van Den Broek, az Európia Unió főbiztosa viszont szokatlanul nyíltan fogalmazva fejezte ki elégedetlenségét. A főbiztos kevesellte a Szlovákiába érkező nyugati tőkét, amit a politikai helyzet bizonytalanságával magyarázott. De nyugtalanságának adott hangot a meghiúsított népszavazás miatt is - szemben az orosz politikus véleményével -, továbbá demokráciaellenesnek nevezte azt, hogy az állami hivatalok figyelmen kívül hagyják a köztársasági elnök és az alkotmánybíróság döntését. S teszik mindezt a kormány utasítására.

Ki kavar?

A nyugati diplomata a szlovák külpolitika kétértelműségével és a belpolitikai helyzet megingásával magyarázta a szlovák külügyminiszter hirtelen lemondását is. Egy ehhez hasonló lépés minden ország nemzetközi megítélésében nagy súllyal esik latba, és az érintettek igyekeznek gyorsan kiköszörülni a tekintélyükön esett csorbát. Nem így a pozsonyi kabinet, amely Pavel Hamzík hétfői demisszióját követően is dalolva kezdte keddi ülését. Merthogy az éneklés jót tesz a tüdőnek, és derűlátóra hangolja a testületet. Ennek az optimizmusnak köszönhetően a kormány nem tartotta fontosnak, hogy döntsön az új külügyminiszter személyéről. Így most, néhány héttel a madridi csúcs előtt a szlovák külpolitika vezető nélkül cselik-botlik. Igaz, az EU-főbiztost sem volt kinek fogadnia, mivel Pavel Hamzík már nem volt hivatalában. Hamzík elődje, az ugyancsak önként távozott Juraj Schenk Szlovákia vatikáni nagykövetét annak idején jó fél évig nem engedte vissza szolgálati helyére, csak azért, mert az ellenzéki Kereszténydemokrata Mozgalom képviselője. De Szlovákiának hosszú ideig nem volt nagykövete Londonban sem, amikor épp Írország elnökölt az Európai Unióban. És most nincs Hollandiában, miközben ez az ország tölti be ugyanezt a tisztséget. A koalíciós pártok kétarcúsága miatt valószínűleg a külügyi tárcát a legnehezebb vezetni a Meciar-kormányban. A külügyminiszternek a kormány programnyilatkozatához híven az ország nyugati csatlakozásáért kell síkra szállnia. És védeni a védhetetlent a nemzetközi fórumokon. Ezt nem bírta tovább a legutolsó tárcavezető, s mint lemondásában hangsúlyozta, nem tudta az ország érdekeit kellő módon képviselni, mert ehhez nem kapta meg az egyértelmű otthoni támogatást. Nehéz is lehet megmagyarázni egy európai fórumon, hogy miként akar Szlovákia a NATO, illetve az Európai Unió tagja lenni, ha ezt a három kormányzó párt közül kettő (a Szlovák Nemzeti Párt és a Munkásszövetség) ellenzi. A NATO-referendum előtt pedig maga a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (a legerősebb kormánypárt) is átadja a tévékampányban számára biztosított időt koalíciós partnereinek. És egyetlen másodpercig sem támogatja a NATO-tagságot. Sőt Vladimír Meciar az őt kérdező újságírókat felháborodva gazembereknek nevezi, de jókedvében sem mondja ki, hogyan voksolna a NATO-népszavazáson.

Mindezt egybevetve nem lehet csodálkozni azon, hogy Szlovákiát kiiktatták a NATO-hoz csatlakozók első köréből. És az EU-s esélyesek között is csak decemberig szerepel. Ezt Hans van den Broek jelentette ki a minap Pozsonyban. Ha addig nem kapnak egyértelmű és pozitív jelzéseket a Meciar-kormánytól, ez a kapu is bezárul Szlovákia előtt. A köztársasági elnök kivételével azonban emiatt nem tapasztalni nyugtalanságot az államvezetésben. De ha lenne is ilyesmi, nyilván ezt eloszlatni jött Pozsonyba az orosz duma elnöke.

Nagy Ildikó

(Pozsony)

publikálva
1997/23. (06. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...