Joe Biden visszaszívta rasszista megjegyzését

  • narancs.hu-MTI
  • 2020. május 23.

Külpol

Nem kellett volna belemenni abba, hogy ki „igazán fekete”.

A demokraták várható elnökjelöltje péntek este sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy egy péntek reggeli interjújában azt mondta, az az afroamerikai, aki Trumpra szavaz és nem rá, "nem igazán fekete".

A 77 éves demokrata párti politikus egy pénteki telekonferencián kifejtette, hogy "nem lett volna szabad túl fennhéjázónak lennie" azokkal, aki Donald Trumpra szavaznak.

"Senkinek nem szabadna faji, vallási vagy származási alapon szavaznia egy pártra" – jelentette ki az afroamerikai Barack Obama kormányzatának egykori alelnöke az Országos Fekete Kereskedelmi Kamara által rendezett telekonferencián.

Biden péntek reggel a New York-i afroamerikai közösség egyik rádiójának adott interjújában kárhoztatta azokat az afroamerikaiakat, akik azon gondolkodnak, hogy Donald Trumpra vagy rá szavazzanak-e az ősszel tartandó elnökválasztáson. Indulatos kirohanást intézett a szintén fekete műsorvezető ellen, s azt állította, hogy az amerikai feketék körében ő igenis, népszerű, mint mondta: "Ember, én vagyok a legnépszerűbb."

Biden megnyilvánulása és több elemző által is agresszívnak ítélt stílusa óriási felháborodást váltott ki országszerte. Több politikus is megszólalt az ügyben.

A dél-karolinai Tim Scott afroamerikai republikánus szenátor először a Twitteren, majd tévés nyilatkozatban bírálta élesen Bident. "1,3 millió fekete amerikai 2016-ban már Trumpra szavazott. Joe Biden pedig ma mindannyiunkról azt állította, hogy nem is vagyunk feketék" – írta a mikroblogon Scott szenátor.

A Breitbart News című jobboldali portál péntek este összeállítást készített Biden korábbi, ellentmondásos megnyilvánulásaiból. Felidézte például, hogy tavaly augusztusban egy rendezvényen azt fejtegette, hogy "a fehér gyermekek okosabbak, mint más gyerekek". Szintén tavaly – még júniusban – egy, a kampányát segítők által New Yorkban rendezett adománygyűjtő vacsorán dicsérte két korábbi, demokrata párti szenátor-munkatársát, James Eastlandet és Herman Talmadge-t, akiket a fekete amerikaiak szegregációjának harcos politikusaiként tartanak számon. Az újságírók felidézték Bidennek azt a 2007-ben tett megjegyzését, amit Obamára tett. "Ő az első fősodratú afroamerikai, aki világosan beszél, okos és tiszta és jóképű" – mondta Biden a leendő amerikai elnökről.

(MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.