A PiS-nek a szavazatok 37,6 százalékával várhatóan 232 mandátuma lesz a 460-ból, ami eggyel több a minimális többségnél. A részvétel mindössze 51 százalékos volt, a győztes mögött az összes szavazásra jogosult szűk egyötöde áll. Teljesült a pártelnök vágya: egyedül kormányozhatnak, nem kell koalícióval bajlódniuk. Az adatok szerint a PiS győzött minden korosztályban, kis és nagy településen, az iskolázott és az iskolázatlan választók között egyaránt. Még az ország hagyományos földrajzi kettészakadása sem látszott most, 16 vajdaság közül csak kettőben kapott többséget az eddig kormányzó Polgári Platform (PO).
És a többiek
A harmadik legnagyobb frakció Paweł Kukiz egykori rockzenész zavaros nézeteket valló pártjáé lesz (9 százalék, 42 hely), amelynek jelöltjei közé szélsőjobboldali uszítók, összetűzésekbe fulladt tüntetések szervezői is bekerültek, és amelyet több elemző a lengyel Jobbik kezdeményének tart. Maga Kukiz azt mondja, hogy kemény ellenzékként a kormány körmére néznek majd, és számon kérik a kampányígéreteket, de ez nem zárja ki, hogy Kaczyński, aki például a személyes ízlésétől nagyon távol álló focihuligán-bandákat is gátlástalanul felhasználta, csekély többségét erősítendő gesztusokat tegyen nekik. Hiszen Kukiz is új alkotmányt követel. Parlamenti párt lett Ryszard Petru pénzügyi közgazdász nemrég alakult, liberális Korszerű Pártja (Nowoczesna, 7,6 százalék, 30 mandátum), de a PO-val együtt is (24 százalék, 137 hely) messze vannak a többségtől. És bekúszott az eddigi koalícióban részt vevő, de elvtelenségben verhetetlen Parasztpárt (5,2 százalék, 18 képviselő), amely bárki mellé odaáll, aki hajlandó alkalmazni a kádereit, és még az egyéni gazdáknak is ad valamit.
| ||
A PiS legnagyobb álma egyelőre, úgy látszik, nem teljesül: az alkotmány lecseréléséhez szükséges kétharmadból még akkor is 15 fő hiányzik, ha feltételezzük, hogy a Kukiz-frakció és a Parasztpárt – persze engedmények fejében – a PiS mellé áll. Ám arra is gondolni kell, hogy a bukott kormánypártból néhányan átállhatnak a győzteshez, és akkor mégis nyugtalanító közelségbe kerül a minősített többség.
A baloldal teljesen hiányozni fog a szejmből. Az egykori állampárt utódjának, amely két ciklusban kormányon volt, 8 százalékot kellett volna elérnie, mert több kisebb csoporttal pártszövetségként indult, de ez nem sikerült. Nem sokon múlt. Paradox módon az lett a veszte – saját lejáratottságán kívül –, hogy egy új, kis baloldali párt vezetője nagyon jól szerepelt a tévévitákon, ezzel elvitte a szocialista szavazók egy részét, miközben ő maga nem jutott be. Hajszállal, de kimaradt továbbá az Európai Parlamentben faragatlan modorával hírhedtté vált Janusz Korwin-Mikke pártja, amely a gyakran szélsőjobboldali „anti-PC” felfogást vegyíti egy szinte karikatúraszerű libertarianizmussal.
A politikai hatalom koncentrációja
Mindezek alapján tudni lehet, hogy mi várható, mert ismert, hogy a PiS mit szeretne, és mit fog tenni, ha megteheti. Ugyanazt, amit a Fidesz 2010 óta. Orbán ugyanis változatlanul a nagy példakép, annak ellenére, hogy Putyinhoz dörgölőzése megzavarta a két párt jó viszonyát. A PiS igyekezni fog szétverni a demokratikus intézményrendszert és meggyengíteni a független szerveket, például az Alkotmánybíróságot és az ombudsmant. Ez részben attól függ, hogy képes lesz-e átírni az alkotmányt – de még e nélkül is sok lehetősége van. A fő cél a végrehajtó hatalom megerősítése, hogy ne kelljen fékekkel és ellensúlyokkal bajlódni. Az ügyészséget visszarendelik a kormány alá, ahol korábban volt, amikor a PiS gátlástalanul kihasználta politikai ellenfelei ellen. Ehhez például nem kell alkotmánymódosítás. Szeretnék a bírákat is valamilyen kormányzati ellenőrzés alá vonni, hogy megbüntethessék, aki „helytelen” ítéletet hoz. Törvényesíteni szeretnék, hogy a Korrupcióellenes Hatóság bárkit provokálhasson, akár bűncselekményeket elkövetve és okiratokat hamisítva. (2007-ben ezt tette, ez volt a Kaczyński-kormány bukásának egyik oka.) Egy 2010-ben készült alkotmánytervezet olyasmit tartalmazott, hogy az államfő indoklás nélkül megtagadhassa a parlamenti többség által választott miniszterelnök kinevezését, és feloszlathassa a parlamentet. Ez mostanra eltűnt a PiS honlapjáról, de nem tagadták meg, és a gondolkodásmódot jól mutatja, még ha nem is reális most.
A közmédia „nemzeti szellemű” lesz. A PiS politikusai már hetek óta úgy búcsúztak el az őket kérdező riporterektől, hogy „magát úgyis kirúgjuk”. Az ellenségesnek tartott kereskedelmi tévéket megpróbálják megrendszabályozni. Alaposabban odafigyelnek majd a színházak és a kiállítótermek programjára, a nem eléggé „nemzeti” művészek semmi jóra nem számíthatnak. Ezentúl nem készülhetnek olyan „nemzetgyalázó” filmek, mint az Oscar-díjas Ida – hangzott el a kampányban.
A közélet teljes klerikalizálódása várható. A PiS nem tekinti egyenrangú állampolgárnak azt, aki nem katolikus. A püspöki kar, amely jó ideje nyíltan hirdette, hogy a demokratikusan választott parlament törvényeit a hívőknek nem kell betartaniuk, ha azok ellentétben állnak „Isten törvényeivel”, és amely egyházi kiközösítéssel fenyegette a neki nem tetsző módon szavazó képviselőket és a törvényeket kihirdető államfőt, most eufóriában van. Hiszen a PiS azt ígérte, hogy bevonja a püspököket a törvényhozásba! Elképzelhető a már ma is rendkívül szigorú abortusztörvény megváltoztatása, hogy a terhességet akkor se lehessen megszakítani, ha az bűncselekmény következménye, vagy ha az anya élete veszélyben forog. „Mit tehet az az ártatlan magzat arról, hogy az apja vérfertőző?” – hangzott el egy parlamenti vitában. Várhatóan visszavonják a keserves kompromisszumok árán meghozott törvényt a mesterséges megtermékenyítésről, sőt megpróbálják azt betiltani. Az élettársi kapcsolatban élők – akár férfi-nő párok, akár melegek – semmilyen jogi elismerésre nem számíthatnak, annak ellenére, hogy némelyik városban már a gyerekek negyede házasságon kívül születik. (Ezt a PO sem volt képes rendezni saját konzervatívjainak lázadása miatt.) Igyekezni fognak az Európa Tanács otthoni erőszak elleni isztambuli szerződéséből is kihátrálni, és be akarják tiltani a genderkutatást az egyetemeken. Az állami iskolákban viszont szentesítik azt, ami ma is gyakori, de még törvénysértő, hogy tanítási időben, kötelezően viszik a gyerekeket katolikus egyházi rendezvényekre, nem törődve azzal, hogy a gyerek és családja, illetve a kísérő tanár vallásos-e. Általában is várható, hogy az állam megpróbál erősebben beleszólni az emberek magánéletébe.
A háttérszámítások nélküli adócsökkentési, bér- és segélyemelési ígéretek veszélyeztetik a töretlenül növekvő lengyel gazdaságot, a kampányban a PiS politikusai egyszer sem adtak valódi választ arra, hogy mi a tervek fedezete. A Standard&Poor’s máris belengette a leminősítést. Igaz, van egy csomó különadó-elképzelés, a bankoktól a hipermarketekig. A demográfiai adatokkal nem törődve vissza akarják állítani a nőknek 60, férfiaknak 65 éves korhatárt, pedig a 67 évre emelést nagyon elnyújtva vezették be, a nők közül csak 2040-ben vonatkozna mindenkire.
A PiS alapvetően euroszkeptikus, bár az EU pénzét nem veti meg. Egyszerre orosz- és németellenes, bár a németekkel szembeni retorika enyhült. (Viszont hagyományosan és rendíthetetlenül Amerika-barát, növelni szeretné a NATO szerepét Közép- és Kelet-Európában.) Orbán Brüsszelben jelentős szövetségest kap, egyebek közt a migránskérdésben: bár Lengyelország alig érzett valamit a problémából, a PiS a gyűlöletig xenofób választási kampányt folytatott. Az EU-nak hamarosan kevesebb energiája jut majd a magyar ügyekre, mert a 38 milliós Lengyelország autoriter fordulata köti le. És képzeljük el, amikor az Európai Tanács 28 tagország által választott elnökét, Donald Tusk volt lengyel miniszterelnököt saját hazája akarja bíróság elé állítani hazaárulásért és gyilkosságra felbujtásért! Márpedig Kaczyński azt ígéri, hogy kideríti az „igazságot” a 2010. áprilisi szmolenszki repülőszerencsétlenségről, amelynek számos vezető politikus esett áldozatul, köztük az ikertestvére, Lech Kaczyński államfő. Elég jól ismert ma már a túlfűtött ambícióknak, emberi és szervezési hibáknak, továbbá balszerencsés véletleneknek az a láncolata, amely a tragédiához vezetett. Kezdetben csak egy kis fanatikus csoport hirdette, hogy merénylet történt, Tusk miniszterelnök összeesküdött az akkori orosz kormányfővel, Putyinnal saját elnökének meggyilkolására, aki az ő szemében túl hazafias volt. Mára e képtelenség a most választást nyert párt hivatalos álláspontja.
A PiS-en túl
Az új kormánynak egyelőre nem lesz sok gondja az ellenzékkel. Kukiz pacifikálható, ha ellopják az ötleteinek egy részét – bár a tisztán egyéni választókerületi rendszert, ami a vesszőparipája, a PiS nem támogatja –, Petruék pedig okosakat fognak mondani a parlamentben, de a súlyuk csekély. A legnagyobb ellenzéki párt, a PO várhatóan gyenge lesz, mert a sebeit fogja nyalogatni és saját vezetési válságával lesz elfoglalva. Grzegorz Schetyna távozó külügyminiszter, a régi nagy játékos máris megtámadta Ewa Kopacz miniszterelnök-pártelnököt. Kérdés, előkerülnek-e fiatalabb és el nem használódott vezetők, és képesek lesznek-e komolyan elemezni, hogy miért fordult ellenük a többség a látványos gazdasági eredmények ellenére, miért nem érezte ezeket az eredményeket az úgynevezett prekariátus, benne a csak ideiglenes szerződésekkel foglalkoztatott, helyzetüket ezért kilátástalannak érző iskolázott fiatalok, és miért volt hiba halogatni a bajok megoldását a szénbányászattól az egészségbiztosításig egy sor területen.
A köztársasági elnökről megjósolható – a májusban PiS-jelöltként váratlanul győző Andrzej Duda, aki augusztus 6-i hivatalba lépése óta egyszer sem volt hajlandó találkozni az ország irányításáért alkotmányosan felelős miniszterelnökkel –, hogy az új kormánnyal harmonikusan együtt fog működni, és nem vétózza meg a törvényeket. Az úthenger nem fog akadályba ütközni. Igazából csak az a kérdés, hogy Beata Szydło, a kisvárosi polgármesterből lett új miniszterelnök tehet-e majd egyetlen lépést is önállóan. 2005–2006-ban, pártja akkori választási győzelme után Jarosław Kaczyński kilenc hónapig bírta ki, hogy taktikai okokból ne ő vezesse a kormányt. Aztán átvette, és egy év alatt megbukott. Igaz, akkor nem volt abszolút többsége.
| A miniszterelnöknő: Beata Szydło 52 éves, néprajz, továbbá területfejlesztési és kulturális menedzser szakot végzett. 1998 és 2005 között egy Brzeszcze nevű, 12 ezer lakosú bányaváros polgármestere volt. 2005 óta képviselő, 2010 óta a PiS alelnöke, de nem tartozott a legismertebb politikusok közé. Kormányzati tisztséget nem töltött be, nagyobb szervezetet soha nem irányított. Két fia közül az egyik katolikus pap. Jarosław Kaczyński taktikai okokból nevezte meg kormányfőjelöltként, hogy a kampány nagy részében háttérbe húzódhasson. |
