„Az ország biztonságára veszélyes bűnözőt engedtek ma szabadon. Egy gazdag, elkényeztetett kommunistát” – harsogta feldúltan Matteo Salvini olasz belügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, a szélsőjobboldali, idegengyűlölő és EU-ellenes Liga vezére a múlt kedden. Dühkitörését a Földközi-tengeren hajótörötteket mentő Sea-Watch civil szervezet (NGO) hajóskapitányának, a 31 éves német Carola Racketének a szabadlábra helyezése váltotta ki. Racketét az után tartóztatták le az olasz hatóságok, hogy engedély nélkül kikötött Lampedusa szigetén, a hajóján 42 Líbiából érkező emberrel, akiket egy süllyedő gumicsónakról mentett ki. A Sea-Watch 3 nevű hajó 17 napig várakozott a nyílt tengeren, hogy biztonságos helyen tehesse partra utasait, ám a szóba jöhető országok mind lapítottak vagy elzárkóztak. Végül öt állam – Németország, Franciaország, Finnország, Portugália és Luxemburg – felajánlotta, hogy elosztják egymás között a menekülőket. A hosszú huzavona alatt a hajón tarthatatlanná vált a helyzet: a halálosan kimerült hajótöröttek végső elkeseredésükben a tengerbe akarták vetni magukat, illetve öncsonkítással akarták elérni, hogy – mint korábban több beteg társukat, állapotos nőket, gyerekeket – az olasz hatóságok partra engedjék őket.
Ám Róma, egészen pontosan Salvini ragaszkodott hozzá, hogy az ötök befogadó nyilatkozata dacára sem köthet ki a hajó Olaszországban. Amikor az mégis elindult a lampedusai dokk felé, egy addig körülötte cirkáló pénzügyőrségi motorcsónak beállt elé a kikötő falánál, így a Sea-Watch 3 – a hivatalos olasz nyilatkozatok szerint – a betonfalhoz préselte. Több se kellett Salvininek, azonnal „háborús támadásnak” minősítette a balesetet, mondván, Rackete kis híján meggyilkolta a szerinte hadihajónak számító csónakon hazáját védelmező öt katonát. Remélhetőleg a bíróság felteszi majd a kérdést, hogy vajon ki vezényelte oda a pénzügyőrcsónakot, miután szakértők szerint számítani lehetett rá, hogy a 650 tonnás Sea-Watch 3 semmiképpen nem tud már irányt változtatni.
Salvini számai
Carola Racketét az olasz törvények megszegése, illegális bevándorlás elősegítése, olasz fegyveres testület elleni erőszak gyanújával azonnal őrizetbe vették, kihallgatták, majd ügyészi javaslatra házi őrizetbe helyezték. Ezt az intézkedést szüntette meg Alessandra Vella agrigentói bírónő, aki szerint a vádak megalapozatlanok, mert a kapitány a kötelességét teljesítette a menekülők biztonságba helyezésével, így nem is követett el bűncselekményeket.
E fordulat a korábbiaknál is nagyobb haragra gerjesztette Salvinit. Politikai döntés született, dörögte, és felszólította a bírónőt, hogy cserélje fel a talárját egy migránsbarát párt tagkönyvével, és képviselőként politizáljon az érvényes olasz törvények megváltoztatásáért. Egyúttal azonnali hatállyal elrendelte Rackete kiutasítását és kitoloncolását Olaszországból. Csakhogy a bíróság ezt sem hagyta jóvá, mivel a tárgyalását július közepére tűzte ki az illetékes ügyészség.
E kettős kudarc pillanatától kezdve a hívei által Kapitánynak nevezett Salvini célkeresztjébe került az igazságszolgáltatás is, amely szerinte ismét bebizonyította, hogy azonnali reformra szorul. Ez alatt nyilván azt érti a belügyminiszter, hogy az általa – nemegyszer Facebookon, Twitteren – kiadott parancsok, rendeletek végrehajtása lenne az igazságszolgák hazafias feladata. De ez már a koalíciós partner 5 Csillag Mozgalomhoz tartozó Alfonso Bonafede igazságügyi miniszternek is sok volt, és szükségesnek vélte jelezni, mennyire fontos a független bíróság döntéseit tiszteletben tartani. Meg természetesen az olasz alkotmányt, a nemzetközi szerződéseket, amelyek kimondják, hogy mindenkinek kötelessége az életveszélybe került emberek mentése, biztonságba helyezése – tesszük hozzá.
Salvini szerint a – valóban – magára hagyott Olaszországban még mindig „migrációs vészhelyzet” van. Ezt akár naponta többször is elmondja, miután már a tavalyi parlamenti választásokon jószerint azzal tornászta fel – 4 százalékról 17-re – a Liga támogatottságát, hogy 500 ezer illegális bevándorló gyors hazazsuppolását és a migránskérdés végleges megoldását ígérte. Csakhogy a miniszter meglehetősen nagyvonalúan bánik a számokkal. Néhány hete például legfeljebb 90 ezerre csökkentette a nemkívánatos bevándorlók számát, feltehetően azért, mert így már egy csekélyebb számú kipaterolás esetén is meg lehet fújni a győzelmi fanfárokat.
Hivatalos adatok szerint 2017-ben 119 369, 2018-ban már csak 23 370, az idei év első felében pedig csupán 2784 menekülő érkezett tengeri úton Olaszországba – míg 586-an a tengerbe vesztek. A csúcs 2016-ban volt:
181 436 fő. A menekülők túlnyomó többségét a parti őrség vagy halászok, parti lakosok, nem pedig civil aktivisták mentették ki a lélekvesztőkről. Júniusban 300-an értek így partot Olaszországban.
Salvini magánszámai
Egy közvetlenül a Sea-Watch-ügy után készült közvélemény-kutatás szerint az olaszok többsége – 34 százalék nagyon, 25 százalék eléggé – egyetért Salvini fellépésével a civil mentőhajókkal szemben. Ez a nagy támogatottság nem elsősorban neki szól, sokkal inkább az EU-tagországok közönyének, hiszen csak a megkérdezettek 28 százaléka gondolja úgy, hogy Olaszország nem tud több menekültet befogadni. A válaszadók 71 százaléka szerint csak a Salvini-féle kemény fellépéssel lehet rákényszeríteni Európát a migránskérdés közös kezelésére. Amit viszont maga Salvini is szisztematikusan akadályoz azzal, hogy hét belügyminiszteri egyeztetésből mindössze egyre volt hajlandó elmenni, és a Liga EP-képviselői a dublini egyezmény reformjáról folytatott 22 ülés többségét is szabotálták. Pedig a reform pont azt célozná, hogy ne az az ország legyen automatikusan felelős a menedékkérő kérelmének elbírálásáért, ahová először belépett, inkább osszák el egymás között a tagállamok az érkezőket.
A hét elején Elisabetta Trenta, az 5 Csillag védelmi minisztere szokatlanul éles hangú nyilatkozatban közölte, hogy Salvini egyedül mondta fel az EU Sophia nevű, a Földközi-tengeren közös ellenőrzést végző katonai hajók tevékenységét koordináló egyezményt, s az elmúlt hetekben felajánlott hadügyminisztériumi segítséget pedig válaszra sem méltatta. Mindez nem véletlen: a folyamatos kampány-üzemmódban működő Liga-vezér tárgyalások, egyeztetések helyett inkább a közösségi médiában üzenget külföldi és hazai partnereinek, a saját közönségének, s főként reménybeli szavazóinak. Facebook-oldalán 3,5 millió követője van, a Twitteren több mint 1 millióan, az Instagramon 700 ezren várják naponta akár többször is frissített beszámolóit az olasz népet fenyegető veszélyek és ellenségek (migránsok, civil szervezetek, EU) elleni hősies küzdelmeiről. A módszer eddig bevált, a Liga népszerűsége töretlenül nő, az EP-választáson 34 százalékot kaptak, ma már 36–38 százalékon mérik őket.
Ekkora támogatottság mellett nem csoda, hogy tavaly novemberben Salvini egy önnevével fémjelzett migrációs csomagot tudott megszavaztatni a törvényhozás mindkét házában. A regula jelentősen szigorítja a menedék- és humanitárius kérelmek elbírálását, a menedékközpontok működését (jelenleg körülbelül 160 ezren vannak ilyen táborokban), az olasz állampolgárság megszerzését. Mindezt most egy második rendeletcsomaggal is kiegészítette, ez a belügyminiszter hatáskörébe sorolja a hajók kikötésének, tartózkodásának engedélyezését, s a maffiaellenes ügyészség feladatául rendeli a bevándorlási és embercsempészeti ügyek vizsgálatát, a civil szervezetek embermentő hajóinak (10–50 ezer euróra rúgó) megbírságolását, bűnelkövetés ismétlése esetén pedig elkobzásukat – ez történt a Sea-Watch 3-mal, s a héten egy olasz NGO hajójával is. Emellett a rendelet bővíti a biztonságos államok listáját is.
Mindeközben a polgárháborús, kaotikus Líbiában nemcsak kínozzák, éheztetik, rabszolgasorban tartják a továbbjutásra áhítozó sok ezer menekülőt, de néhány hete az ország keleti részét uraló Halifa Haftár tábornok egységei közel száz embert meg is gyilkoltak közülük egy Tripoli közelében lévő tábor bombázásakor.
| Civilek a tengeren
A Líbiából a Földközi-tengeren lélekvesztőkön menekülőknek 2017-ben még 12 civil szervezet hajói nyújtottak segítséget, illetve dobtak mentőövet; ma már csak 4 ilyen van jelen – az egyik közülük a német Sea-Watch – 6 hajóval. A civil szervezetek elsősorban magánszemélyek (a Sea-Watch esetében 98 százalékban), illetve alapítványok, cégek adományaiból működnek, bevételeikről szigorúan el kell számolniuk az adóhatóságoknak. A Földközi-tengeren menekülteket segítő, mentő hajóik nem ad hoc végzik tevékenységüket: a nemzetközi Tengeri Mentőszolgálatokat Koordináló Központok (Maritime Rescue Co-ordination Centres – MRCC) római irodájának azonnal jelenteniük kell, ha életveszélybe került embereket vesznek a fedélzetükre, s a további teendőkről a központban döntenek. A kapitánynak vészhelyzeten kívül is négyóránként jelentenie kell a római központnak, hol vannak, merre tartanak, mit észlelnek a közelben. A hajókon képzett mentőszemélyzet, tolmács, orvos és sok önkéntes dolgozik. E szervezeteket többször azzal vádolták, hogy akcióikkal „tengeri taxikként” összejátszanak az embercsempészekkel, valamint arra ösztönzik a menekülőket, hogy lélekvesztőkön vágjanak neki a tengernek, és ezzel növelik a migrációs nyomást. Több ilyen per is volt az elmúlt években Olaszországban, ám egy alkalommal sem sikerült e vádak valóságtartalmát bizonyítani. Azt is többször vizsgálták, vajon a nemzetközi tengerészeti jog és a humanitárius követelmények szempontjából törvényes-e a működésük – és a válasz mindig pozitív volt. |
| Carola Rackete
A 31 éves Carola Rackete Németországban született, a Jade Hochschulén tengerészeti tudományokból szerzett diplomát, a mesterfokú képzést az angliai Edge Hill Universityn végezte. Több tudományos tevékenységet végző tengerjárón szolgált: folytatott kutatásokat az Északi-sarkon, önkéntes természetvédőként dolgozott például Kamcsatkán és Franciaországban. Öt nyelven beszél. 2016-ban csatlakozott a Sea-Watch-hoz, amit az olasz La Repubblica című napilapnak adott interjújában így indokolt: „Könnyű életem volt, három egyetemre is járhattam, fehér vagyok, német, gazdag országba születtem, jó útlevelem van. (…) Erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy segítsek azokon, akiknek nincsenek olyan lehetőségei, mint nekem.” Rackete két éve a Sea-Watch 3 kapitánya, s mint mondta, nem volt más választása, kikötési engedély nélkül is humanitárius kötelességének érezte a tengerből kimentett 42 menekülő Lampedusára szállítását. |
