Kárpótlást fizetnének a rabszolgák leszármazottainak

  • narancs.hu
  • 2019. április 13.

Külpol

Azokat kárpótolnák a washingtoni Georgetown Egyetem diákjai, akiknek a felmenőit 1838-ban adta el az intézmény.

A washingtoni Georgetown Egyetem diákjai pénteken megszavazták egy olyan pénzügyi alap létrehozását, amelyből azoknak a rabszolgáknak a leszármazottait kárpótolnák, akiket az intézmény 1838-ban adott el.

A pénzügyi alapba "megbékélési hozzájárulás" címén minden diák szemeszterenként 27 dollárt és 20 centet fizetne majd be, az összegyűlt összeget pedig 272 rabszolga leszármazottainak utalnák át.

A voksolást egy egyetemi csoport szervezte. Az ötletet a hallgatók kétharmada szavazta meg, de ezt még az egyetem vezetőinek is jóvá kell hagyniuk. Ha a vezetők is elfogadják a döntést, akkor a pénzt jótékonysági adományként folyósítják az egykori rabszolgák leszármazottainak, akiknek elsöprő többsége a déli Louisiana államban és az amerikai főváros melletti Marylandben él.

A Georgetown Egyetem az első felsőoktatási intézmény, amely ilyen jellegű kárpótlási alapról döntött. Bírálói szerint azonban nem a diákoknak, hanem az egyetemnek kellene a kárpótlást fizetnie. 1838-ban ugyanis az egyetem adott rabszolgákat louisianai ültetvényeseknek, hogy így fizesse ki az adósságát. 2017-ben az egyetem hivatalosan is bocsánatot kért ezért, és egyik épületét Isaac Hawkins eladott rabszolgáról nevezte el.

A 2020-as elnökválasztásra készülődő Egyesült Államokban a demokrata párti politikusok közül többen is felvetették az egykori rabszolgák leszármazottainak kárpótlását. Cory Booker, New Jersey demokrata párti szenátora, aki pártja elnökjelöltségére pályázik, a héten törvényjavaslatot terjesztett elő a kárpótlás lehetőségeit felmérő bizottság létrehozására. Javaslatát két másik demokrata párti elnökjelölt-aspiráns, Elizabeth Warren massachusettsi és Kamala Harris kaliforniai politikus is támogatta.

(MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.