Mondhatnánk akár azt is, hogy különösen aljas tudatossággal választotta meg az al-Shabaab iszlamista terrorszervezet a múlt csütörtöki mészárlás színhelyét, Garissát. A százezer lakosú kelet-szomáliai város egyetemét mindössze négy éve alapították, hogy előmozdítsák az elmaradott, jelentős részben szomáliaiak lakta térség fejlődését. Ez a nemzetiségi megbékélést is szolgálta volna, miután a szomáliaiak Kenyát megszálló hatalomnak tekintik – lényegében a brit gyarmatosítók távozása óta, amikor nem teljesülhetett régi, nem egészen stabil történelmi megalapozottságú, de azért tébolyultnak sem minősíthető vágyuk Nagy-Szomália megteremtéséről. Ez az államalakulat területileg erősen beleharapna Kenya területébe, miután a britek a széleit egyfajta ütközőzónának tekintették, de a függetlenség kikiáltása után sem kezdődtek itt fejlesztések, szemben az ország középső és nyugati részével.
Kenya lakosságának nagy többsége különféle keresztény (protestáns) felekezetek híve, a muszlimok 11 százalékot tesznek ki. Igaz, hogy az al-Shabaab döntő részben Szomáliában verbuválódik, de azért kenyai tagjai is vannak – mint például éppen a mostani mészárlás egyik végrehajtója. Ráadásul egy helyi vezető fiáról van szó, aki történetesen éppen a vérengzés színhelyén, a garissai egyetemen fejezte be jogi tanulmányait – volt társai szerint igazi mintadiákként.
A szervezet szomáliai gyökerei abban a káoszban lelhetők fel, amely az önállóvá vált Szomáliában alakult ki az ország ügyesen politizáló, a stabilitást szigorúan védelmező diktátora, Siad Barre halálát követően. Ettől kezdve Szomáliában nem sikerült rendezett államhatalmat létrehozni, még úgy sem, hogy az ENSZ békefenntartó erőket küldött az országba. Így aztán az ENSZ-katonáknak távozniuk kellett, Szomáliában pedig rendszerré vált a különféle szemben álló klánok, törzsfőnökök uralma.
A következő lépcsőfok egy erőteljes etiópiai támadás volt, amely szintén nem vezetett békéhez a két ország hagyományos rossz viszonya miatt, és az ENSZ sem látta jónak a megszállás tartós fennmaradását. A sok zűrzavar vezetett aztán az al-Shabaab megszületéséhez egy már korábban létrejött iszlamista szerveződés radikális szárnyaként. Az al-Káidához kötődő csoport a szokásos, drákói szigorúságú törvényekkel szabályozta a mindennapi életet, és a brutális büntetéseket tömegesen végre is hajtották.
Ez új lökést adott a menekülési hullámnak, amelynek hol a szárazság, az éhínség, hol maga a háború, ezúttal pedig a dzsihadista terror volt a fő kiváltó oka. A célpont pedig – földrajzi értelemben kézenfekvő módon – Kenya volt, ahol Afrika, sőt a világ legnagyobb menekülttábora található az UNHCR, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága irányítása alatt. Nem kevesebben, mint félmillióan élnek itt, Kenya északkeleti határa mentén, települések egész sorában. A helyi hatóságok
nem igazán lelkesednek
az óriási embertömegért. Nem mintha nekik kellene gondoskodniuk a megélhetésükről, de attól tartanak, hogy ide is beszivárogtak az iszlamisták, akik veszélyt jelentenek, hiszen nem ez a mostani volt az első komoly al-Shabaab-merénylet. A néhány áldozattal járók híre már el sem jut a világsajtóhoz – például decemberben, egy szabadságra utazó tanárokat szállító autóbusz ellen. Az utóbbi idők egyik legsúlyosabb merényletét 2013-ban a kenyai fővárosban követték el egy bevásárlóközpontban (67 halott, több mint 175 sebesült). Emellett Szomáliában is rendszeresek az ilyen akciók, de ezek részletezésébe ne kezdjünk bele! A kenyaiak most felvetették egy kérdéses hatékonyságú megoldás ötletét: a határ egyes szakaszain kerítést építenének, amelyet védett és jól megközelíthető átkelőhelyek szakítanának meg. Az ellenérvek között felhozzák, hogy már eleve számos tagja él az al-Shabaabnak Kenyában, amin egy kerítés semmit sem segítene.
Az al-Shabaab egyébként újabban az Iszlám Állammal keresi a kapcsolatot, miközben egy szomáliai iszlám állam, egészen pontosan a Szomáliai Iszlám Emirátus kialakításának vízióját dédelgeti. Ebbe az államalakulatba beletartozna maga Szomália, a belőle északon kiszakadt Szomáliföld (a volt brit gyarmati terület), Puntföld, Északkelet-Kenya, az Etiópiához tartozó hatalmas pusztaság, Ogaden, valamint a jelenleg önálló, stratégiai fontosságú Dzsibuti a Vörös-tenger déli kijáratánál. Ez így kétségkívül komoly méretű államalakulat lehetne, az al-Shabaab mer nagyot álmodni. Csak hát ott van például maga Kenya, és rajta kívül Etiópia is, amellyel egyszer már vívott háborút Szomália Ogadenért, és csúnya vereséget szenvedett. Igaz, a másik oldal a nagy Szovjetunió támogatását élvezhette.
