Románia fellép a korrupció ellen

Kifelé harc, befelé fegyver

  • Parászka Boróka
  • 2015. április 19.

Külpol

A parlamenti vitákat, kormányüléseket lassan át lehet helyezni a börtönökbe – ez a vicc járja most Romániában, nem is minden alap nélkül. De valóban a korrupció letörésének feltétlen szándéka áll a mostanában oly sűrűn napvilágra bukó piszkos ügyek hátterében?

Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár tavaly őszi (magyar belpolitikát is elmarasztaló) nyilatkozata óta egymást érik a letartóztatások Romániában. Miniszterek, volt miniszterek, államtitkárok, önkormányzati vezetők, bírók, ügyészek sora ellen indult eljárás, s zajlott börtönbüntetéssel végződő per. Románia uniós csatlakozásának egyik legszigorúbb feltétele a korrupció felszámolása volt, s az uniós fórumok éveken át elégedetlenek voltak az ország e területen elért eredményeivel. Ám most mintha fordulat állt volna be.

Kelet-Közép-Európában – különösen az egyre súlyosabb korrupciós ügyekkel küzdő Magyaror­szá­gon – gyakran emlegetik Ro­má­niát mintaországként, ahol sok­­éves kudarcsorozat után mégis ­sikerült fordulatot elérni a megtisztulásért vívott harcban. De közelről nem ennyire biztató a kép.

 

Bukók és buktatók

 

Az Európai Bizottság legutóbbi országjelentése „bizonyos haladást” állapít meg, ugyanakkor azt is rögzíti, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége nem biztosított, a politikai nyomásgyakorlás még mindig erős. Hivatali szinten, formálisan sok feltétel adott ahhoz, hogy hatékony legyen a korrupció felszámolása; az idők során két külön intézményt is felállítottak e célból. Tizenhárom éve működik az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (Direcţia Naţională Anticorupţie, DNA) az egész országot behálózó területi alosztályokkal. Tizenegy éve pedig létrehozták a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóságot is (Direcţia de ­Investigare a Infracţiunilor de Criminalitate Organizată şi Terorism, DIICOT).

A DNA éves mérlege szerint tavaly több mint négyezer korrupciós ügyben indítottak eljárást, s a gyanúsítottak között négy miniszter, egy volt EP-képviselő, négy országgyűlési képviselő, egy szenátor, tizenegy polgármester, öt bíró és három ügyész is volt. A DNA a 10 ezer eurónál nagyobb értékű korrupciós ügyekben jár el, de illetékes a parlamenti képviselők, a szenátorok, a magas rangú köztisztviselők, az Állami Számvevőszék, az Adó- és Vámhivatal, a Versenyhivatal munkatársainak, a rendőr- és katonatiszti állomány ügyeiben is.

A DNA-t azért éri a legtöbb kritika, mert bár önálló nyomozati szervként hozták létre, mégis az igazságügyi minisztérium alárendeltségébe tartozik, ami nyilvánvalóan lehetőséget ad a politikai nyomásgyakorlásra. Vezetőit az igazságügyi minisztérium javaslatára az államelnök nevezi ki, a Legfelsőbb Bírói Tanács jóváhagyásával. A román ügyészség számos tagja sérelmezi ezt az alárendeltségi helyzetet, elsősorban a nyomozó hatóságok függetlenségét számon kérve. E perspek­tívából Szlovákiát, Bulgáriát és Magyarországot szokták „bezzeg­országként” emlegetni, ahol – mondják a román jogászok – valóban függetlenek az ügyészek.

Ráadásul a legnagyobb port felverő korrupciós botrányok egyike épp e politikai összefonódások mintázata szerint alakult ki. Tavaly év végén a DIICOT vezetőjét, Alina Bicát is letartóztatták egy 2011-es telek-visszaszolgáltatási ügy miatt. Bica a Băsescu-éra emblematikus figurájával, Elena Udrea volt turisztikai miniszterrel, államelnökjelölttel, jobboldali pártvezetővel ápolt szoros baráti viszonyt. Ma már ő is börtönben ül; két nagy értékű közbeszerzési eljárás és egy kampányfinanszírozási ügy miatt folyik ellene vizsgálat.

Az elmúlt tíz évben számos formában felmerült már az a vád, hogy a korrupcióellenes ügyészség politikai befolyás alatt állhat. Sokáig élt az a meggyőződés is, hogy Traian Băsescu tartja a kezében a szálakat. Nem is alaptalanul, hiszen fő riválisa, Ad­rian Nastase miniszterelnök ellen 2005-ben indult 2012-ben börtönbüntetéssel lezárt eljárás. Az utóbbi három ­választás mindegyikét döntően befolyásolták a korrupciós botrányok – bár csak egy vezetett végül kormányváltáshoz. A „visszaélések leleplezése” természetesen a pártok közötti rivalizálás, a pártokon belüli ­leszámolások keresett fegyvere is. A legutóbbi államelnök-választásnak pedig egyenest a kulcskérdésévé vált a korrupcióellenes harc; a vesztes Victor Ponta elleni kampány vezérmotívuma épp az volt, hogy ha ő lesz Románia új elnöke, visszájára fordul az igazságügyi reform. Klaus Iohannist a korrupció elleni harc héroszaként futtatták – ezért is keltett meglepetést, hogy megválasztása után két héttel arról beszélt: meg kell szüntetni az Európai Bizottság igazságügyi ellenőrzését, Románia nem szorul országjelentésre, a jogszolgáltatása független, sikere immár csak a bírákon és az ügyészeken múlik.

Ma nincs „tiszta” romániai párt, mindegyik küzd a maga sötét ügyeivel. A letartóztatott, eljárás alá vont pártvezetők számát tekintve rosszul áll az RMDSZ is. Volt minisztere, Nagy Zsolt négy­éves börtönbüntetését tölti, Borbély László ellen pedig azért nem indult eljárás, mert a parlament nem oldotta fel a mentelmi jogát.

 

Orbán Viktor védelme alatt

 

Nagy Zsolt egykori távközlési és informatikai miniszter ügyét korrupciós bűncselekményként tartják számon, de nem ezért, hanem hazaárulás gyanújával indult ellene eljárás még 2006-ban. Ez a vád a kilenc év alatt előbb bűnszervezet támogatásává, majd bűnszervezetben való részvétellé alakult; végül ezért is ítélték el. Nagy Zsolt ügyén remekül kimutatható a hasonló nyomozások összes kifogásolható eleme: az elhúzódó eljárás során Nagy jogi képviselői számtalan jogi kifogással éltek, melyeket kivétel nélkül figyelmen kívül hagyott a bíróság.
A nyomozati anyag szinte kizárólag titkosszolgálati forrásokból, telefonok lehallgatási jegyzőkönyvéből állt, ítélet pedig csak közvetett bizonyítékok alapján született. Nagyot többek között azért meszelték el, mert tárgyalópartnerei – angol nyelven – arra utasították egymást, hogy „give him a call” – azaz „hívd fel”. Ezt a hatóság úgy fordította le, hogy „adj neki egy telefont” – vagyis vesztegesd meg egy telefonkészülékkel a távközlési minisztert. Az ítélet indoklását három hónap múltán sem hozták nyilvánosságra. A vádlott szándékos időhúzásról beszél, szerinte így nehezítik a hatóságok, hogy Strasbourghoz fordulhasson.

Hasonlóan ellentmondásos Markó Attila helyzete, akire a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium visszaszolgáltatási ügyében három év felfüggesztett börtönt szabtak ki, s jelenleg eljárás folyik ellene az Alina Bica-ügyben is. Az első eset kedvezményezettje nem Markó volt, hanem az Erdélyi Református Egyházkerület, amely – a bíróság szerint – jogosulatlanul vált birtokosává az ingatlannak: de korrupcióról nem volt szó.
A második ügyben, a snagovi telek felülértékelését illetően már korrupció a gyanú, ám erről nem Markó döntött. Tagja volt ugyan az illetékes bizottságnak, de bizonyítékai vannak arról – állítja –, hogy nem volt jelen azon az ülésen, ahol Alina Bica érdekei szerint döntöttek a földdarabról. Ennek ellenére az ügyészség indítványozta, a parlament pedig jóváhagyta a képviselő, volt államtitkár előzetes letartóztatását. Markó a szavazáskor épp Budapesten tartózkodott a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán, s azóta sem tért haza Magyarországról, mondván, amíg nem ejtik a vádat ellene, addig külföldön marad. Vele a romániai korrup­ciós botrányok átlépték Románia határát, és a román–magyar diplomácia időzített bombájává váltak. Eugen Iordachescu, Markó ügy­védje azt nyilatkozta, hogy a romániai magyar parlamenti képviselő Orbán Viktor „védelmét élvezi”. Egyelőre nem látni, hogyan hat majd ez a román–magyar kapcsolatokra – Romániában csak annyi jön le belőle, hogy a magyar politikusok korrupciós ügyeik elől a korrupciós ügyekkel küzdő Magyarországra menekülnek.

Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, egykori munkaügyi, területrendezési, majd környezetvédelmi miniszter ellen befolyással való üzérkedés volt a vád, de a parlament nem vonta meg a mentelmi jogát, mert a politikus arra hivatkozott, hogy csak egy egyoldalas, bizonyítékokkal alá nem támasztott feljelentésre alapoz vele szemben a DNA (eszerint 50 ezer euró kenőpénzt fogadott volna el). Borbély sérelmezte, hogy az ügyészség úgy indított eljárást, hogy magát a vesztegetőt ki sem hallgatta, és megtagadta a védelem nyilatkozatté­teli lehetőségét is. Borbély ügyét a DNA vádemelés nélkül zárta le, de az eset három másik gyanúsítottja ellen vádat emeltek.

 

Nem a tiszták és szennyesek országa

 

Ellenzéki és kormánypárti politikusok egyaránt érintettek ezekben az ügyekben. A legfrissebb botrány hőse a pénzügyminiszter: a DNA nyomozása szerint 2010 és 2013 között a dél-romániai kisváros, Slatina polgármestereként kétmillió euró csúszópénzt fogadott el egy közbeszerzési eljárás befolyásolásáért. ­Victor Ponta persze bízik az ártatlanságában, hisz Darius Valcov döntő szerepet visz a soros adóreform végrehajtásában. Bár a kétmillió eurós összeg elég pontosan jelzi, milyen léptékű csúszópénzek cserélnek gazdát ezekben az ügyekben, a romániai korrupció egészét nem ezek a mutatók teszik érthetővé.

Az ország a Transparency International rangsora szerint Görögország és Olaszország mellett a legkorruptabb európai állam; az összesítés 69. helyén áll (Magyarország a 47.). A korrupcióellenes harc másfél évtizedes története alatt a román feketegazdaság a duplájára hízott. Most minden napra jut egy új ügy, letartóztatás, s látszólag semmiféle akadálya nincs az ilyen bűncselekmények felszámolásának. Ám a strukturális, az államigazgatásba és az üzleti szférába beépített, rendszerszerű visszaélések megszüntetésére kevés az esély. Az ügyészség, ahogy ezt az elnökválasztási kampányban a főügyész, Codruta Laura Kövesi nyilatkozta, nem látja biztosítottnak a függetlenségét, a politikusok a korrup­ciós leszámolások bajnokai és áldozatai egyszerre, a felmerülő ügyek átláthatatlanok, a jogbiztonság nem vagy alig is számonkérhető. Sem a közélet, sem a gazdaság nem tisztul a kellő mértékben. Viszont érik az össztársadalmi felismerés: nincs korrupcióellenes harc megfelelő adóreform, pártfinanszírozási, közbeszerzési, államigazgatási háttér nélkül. Amit most látunk, az nem a mindenre elszánt ügyészek és a mindenre kapható politikusok, a tiszták és szennyesek harca, hanem a modernizációra, reformra még mindig képtelen állam vergődése.

(Marosvásárhely)

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.