Románia fellép a korrupció ellen

Kifelé harc, befelé fegyver

  • Parászka Boróka
  • 2015. április 19.

Külpol

A parlamenti vitákat, kormányüléseket lassan át lehet helyezni a börtönökbe – ez a vicc járja most Romániában, nem is minden alap nélkül. De valóban a korrupció letörésének feltétlen szándéka áll a mostanában oly sűrűn napvilágra bukó piszkos ügyek hátterében?

Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár tavaly őszi (magyar belpolitikát is elmarasztaló) nyilatkozata óta egymást érik a letartóztatások Romániában. Miniszterek, volt miniszterek, államtitkárok, önkormányzati vezetők, bírók, ügyészek sora ellen indult eljárás, s zajlott börtönbüntetéssel végződő per. Románia uniós csatlakozásának egyik legszigorúbb feltétele a korrupció felszámolása volt, s az uniós fórumok éveken át elégedetlenek voltak az ország e területen elért eredményeivel. Ám most mintha fordulat állt volna be.

Kelet-Közép-Európában – különösen az egyre súlyosabb korrupciós ügyekkel küzdő Magyaror­szá­gon – gyakran emlegetik Ro­má­niát mintaországként, ahol sok­­éves kudarcsorozat után mégis ­sikerült fordulatot elérni a megtisztulásért vívott harcban. De közelről nem ennyire biztató a kép.

 

Bukók és buktatók

 

Az Európai Bizottság legutóbbi országjelentése „bizonyos haladást” állapít meg, ugyanakkor azt is rögzíti, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége nem biztosított, a politikai nyomásgyakorlás még mindig erős. Hivatali szinten, formálisan sok feltétel adott ahhoz, hogy hatékony legyen a korrupció felszámolása; az idők során két külön intézményt is felállítottak e célból. Tizenhárom éve működik az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (Direcţia Naţională Anticorupţie, DNA) az egész országot behálózó területi alosztályokkal. Tizenegy éve pedig létrehozták a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóságot is (Direcţia de ­Investigare a Infracţiunilor de Criminalitate Organizată şi Terorism, DIICOT).

A DNA éves mérlege szerint tavaly több mint négyezer korrupciós ügyben indítottak eljárást, s a gyanúsítottak között négy miniszter, egy volt EP-képviselő, négy országgyűlési képviselő, egy szenátor, tizenegy polgármester, öt bíró és három ügyész is volt. A DNA a 10 ezer eurónál nagyobb értékű korrupciós ügyekben jár el, de illetékes a parlamenti képviselők, a szenátorok, a magas rangú köztisztviselők, az Állami Számvevőszék, az Adó- és Vámhivatal, a Versenyhivatal munkatársainak, a rendőr- és katonatiszti állomány ügyeiben is.

A DNA-t azért éri a legtöbb kritika, mert bár önálló nyomozati szervként hozták létre, mégis az igazságügyi minisztérium alárendeltségébe tartozik, ami nyilvánvalóan lehetőséget ad a politikai nyomásgyakorlásra. Vezetőit az igazságügyi minisztérium javaslatára az államelnök nevezi ki, a Legfelsőbb Bírói Tanács jóváhagyásával. A román ügyészség számos tagja sérelmezi ezt az alárendeltségi helyzetet, elsősorban a nyomozó hatóságok függetlenségét számon kérve. E perspek­tívából Szlovákiát, Bulgáriát és Magyarországot szokták „bezzeg­országként” emlegetni, ahol – mondják a román jogászok – valóban függetlenek az ügyészek.

Ráadásul a legnagyobb port felverő korrupciós botrányok egyike épp e politikai összefonódások mintázata szerint alakult ki. Tavaly év végén a DIICOT vezetőjét, Alina Bicát is letartóztatták egy 2011-es telek-visszaszolgáltatási ügy miatt. Bica a Băsescu-éra emblematikus figurájával, Elena Udrea volt turisztikai miniszterrel, államelnökjelölttel, jobboldali pártvezetővel ápolt szoros baráti viszonyt. Ma már ő is börtönben ül; két nagy értékű közbeszerzési eljárás és egy kampányfinanszírozási ügy miatt folyik ellene vizsgálat.

Az elmúlt tíz évben számos formában felmerült már az a vád, hogy a korrupcióellenes ügyészség politikai befolyás alatt állhat. Sokáig élt az a meggyőződés is, hogy Traian Băsescu tartja a kezében a szálakat. Nem is alaptalanul, hiszen fő riválisa, Ad­rian Nastase miniszterelnök ellen 2005-ben indult 2012-ben börtönbüntetéssel lezárt eljárás. Az utóbbi három ­választás mindegyikét döntően befolyásolták a korrupciós botrányok – bár csak egy vezetett végül kormányváltáshoz. A „visszaélések leleplezése” természetesen a pártok közötti rivalizálás, a pártokon belüli ­leszámolások keresett fegyvere is. A legutóbbi államelnök-választásnak pedig egyenest a kulcskérdésévé vált a korrupcióellenes harc; a vesztes Victor Ponta elleni kampány vezérmotívuma épp az volt, hogy ha ő lesz Románia új elnöke, visszájára fordul az igazságügyi reform. Klaus Iohannist a korrupció elleni harc héroszaként futtatták – ezért is keltett meglepetést, hogy megválasztása után két héttel arról beszélt: meg kell szüntetni az Európai Bizottság igazságügyi ellenőrzését, Románia nem szorul országjelentésre, a jogszolgáltatása független, sikere immár csak a bírákon és az ügyészeken múlik.

Ma nincs „tiszta” romániai párt, mindegyik küzd a maga sötét ügyeivel. A letartóztatott, eljárás alá vont pártvezetők számát tekintve rosszul áll az RMDSZ is. Volt minisztere, Nagy Zsolt négy­éves börtönbüntetését tölti, Borbély László ellen pedig azért nem indult eljárás, mert a parlament nem oldotta fel a mentelmi jogát.

 

Orbán Viktor védelme alatt

 

Nagy Zsolt egykori távközlési és informatikai miniszter ügyét korrupciós bűncselekményként tartják számon, de nem ezért, hanem hazaárulás gyanújával indult ellene eljárás még 2006-ban. Ez a vád a kilenc év alatt előbb bűnszervezet támogatásává, majd bűnszervezetben való részvétellé alakult; végül ezért is ítélték el. Nagy Zsolt ügyén remekül kimutatható a hasonló nyomozások összes kifogásolható eleme: az elhúzódó eljárás során Nagy jogi képviselői számtalan jogi kifogással éltek, melyeket kivétel nélkül figyelmen kívül hagyott a bíróság.
A nyomozati anyag szinte kizárólag titkosszolgálati forrásokból, telefonok lehallgatási jegyzőkönyvéből állt, ítélet pedig csak közvetett bizonyítékok alapján született. Nagyot többek között azért meszelték el, mert tárgyalópartnerei – angol nyelven – arra utasították egymást, hogy „give him a call” – azaz „hívd fel”. Ezt a hatóság úgy fordította le, hogy „adj neki egy telefont” – vagyis vesztegesd meg egy telefonkészülékkel a távközlési minisztert. Az ítélet indoklását három hónap múltán sem hozták nyilvánosságra. A vádlott szándékos időhúzásról beszél, szerinte így nehezítik a hatóságok, hogy Strasbourghoz fordulhasson.

Hasonlóan ellentmondásos Markó Attila helyzete, akire a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium visszaszolgáltatási ügyében három év felfüggesztett börtönt szabtak ki, s jelenleg eljárás folyik ellene az Alina Bica-ügyben is. Az első eset kedvezményezettje nem Markó volt, hanem az Erdélyi Református Egyházkerület, amely – a bíróság szerint – jogosulatlanul vált birtokosává az ingatlannak: de korrupcióról nem volt szó.
A második ügyben, a snagovi telek felülértékelését illetően már korrupció a gyanú, ám erről nem Markó döntött. Tagja volt ugyan az illetékes bizottságnak, de bizonyítékai vannak arról – állítja –, hogy nem volt jelen azon az ülésen, ahol Alina Bica érdekei szerint döntöttek a földdarabról. Ennek ellenére az ügyészség indítványozta, a parlament pedig jóváhagyta a képviselő, volt államtitkár előzetes letartóztatását. Markó a szavazáskor épp Budapesten tartózkodott a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán, s azóta sem tért haza Magyarországról, mondván, amíg nem ejtik a vádat ellene, addig külföldön marad. Vele a romániai korrup­ciós botrányok átlépték Románia határát, és a román–magyar diplomácia időzített bombájává váltak. Eugen Iordachescu, Markó ügy­védje azt nyilatkozta, hogy a romániai magyar parlamenti képviselő Orbán Viktor „védelmét élvezi”. Egyelőre nem látni, hogyan hat majd ez a román–magyar kapcsolatokra – Romániában csak annyi jön le belőle, hogy a magyar politikusok korrupciós ügyeik elől a korrupciós ügyekkel küzdő Magyarországra menekülnek.

Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, egykori munkaügyi, területrendezési, majd környezetvédelmi miniszter ellen befolyással való üzérkedés volt a vád, de a parlament nem vonta meg a mentelmi jogát, mert a politikus arra hivatkozott, hogy csak egy egyoldalas, bizonyítékokkal alá nem támasztott feljelentésre alapoz vele szemben a DNA (eszerint 50 ezer euró kenőpénzt fogadott volna el). Borbély sérelmezte, hogy az ügyészség úgy indított eljárást, hogy magát a vesztegetőt ki sem hallgatta, és megtagadta a védelem nyilatkozatté­teli lehetőségét is. Borbély ügyét a DNA vádemelés nélkül zárta le, de az eset három másik gyanúsítottja ellen vádat emeltek.

 

Nem a tiszták és szennyesek országa

 

Ellenzéki és kormánypárti politikusok egyaránt érintettek ezekben az ügyekben. A legfrissebb botrány hőse a pénzügyminiszter: a DNA nyomozása szerint 2010 és 2013 között a dél-romániai kisváros, Slatina polgármestereként kétmillió euró csúszópénzt fogadott el egy közbeszerzési eljárás befolyásolásáért. ­Victor Ponta persze bízik az ártatlanságában, hisz Darius Valcov döntő szerepet visz a soros adóreform végrehajtásában. Bár a kétmillió eurós összeg elég pontosan jelzi, milyen léptékű csúszópénzek cserélnek gazdát ezekben az ügyekben, a romániai korrupció egészét nem ezek a mutatók teszik érthetővé.

Az ország a Transparency International rangsora szerint Görögország és Olaszország mellett a legkorruptabb európai állam; az összesítés 69. helyén áll (Magyarország a 47.). A korrupcióellenes harc másfél évtizedes története alatt a román feketegazdaság a duplájára hízott. Most minden napra jut egy új ügy, letartóztatás, s látszólag semmiféle akadálya nincs az ilyen bűncselekmények felszámolásának. Ám a strukturális, az államigazgatásba és az üzleti szférába beépített, rendszerszerű visszaélések megszüntetésére kevés az esély. Az ügyészség, ahogy ezt az elnökválasztási kampányban a főügyész, Codruta Laura Kövesi nyilatkozta, nem látja biztosítottnak a függetlenségét, a politikusok a korrup­ciós leszámolások bajnokai és áldozatai egyszerre, a felmerülő ügyek átláthatatlanok, a jogbiztonság nem vagy alig is számonkérhető. Sem a közélet, sem a gazdaság nem tisztul a kellő mértékben. Viszont érik az össztársadalmi felismerés: nincs korrupcióellenes harc megfelelő adóreform, pártfinanszírozási, közbeszerzési, államigazgatási háttér nélkül. Amit most látunk, az nem a mindenre elszánt ügyészek és a mindenre kapható politikusok, a tiszták és szennyesek harca, hanem a modernizációra, reformra még mindig képtelen állam vergődése.

(Marosvásárhely)

Neked ajánljuk