Kinn tágasabb - Válság Zimbabwéban

  • - kovácsy -
  • 2005. szeptember 29.

Külpol

Előrejelzések szerint az egykor jobb napokat látott országban mintegy négymillió embert fenyeget humán-katasztrófa a társadalmi szerveződés széthullása, az aszály és a pocsék kormányzás miatt várható éhínség következtében.

Előrejelzések szerint az egykor jobb napokat látott országban mintegy négymillió embert fenyeget humán-katasztrófa a társadalmi szerveződés széthullása, az aszály és a pocsék kormányzás miatt várható éhínség következtében.

Szeptember közepén barátságos mérkőzést játszott két zimbabwei klubcsapat az angliai Bradfordban. A bulawayói Highlanders 1-0-ra legyőzte a hararei CAPS Unitedot, amely egyébként már kilenc ponttal elhúzott a hazai bajnokságban. Az afrikai sportvezetők csalódottan könyvelték el, hogy a mérkőzésre alig 3000 néző volt kíváncsi, holott - ők tudják, miért - legalább 20 000 érdeklődőre, jóval magasabb bevételre számítottak. De ez még hagyján: az igazi baj a repülőtéren, a visszautazáskor mutatkozott meg szörnyű teljességében. Nyolc játékos és két szakvezető úgy döntött, hogy nem tér haza. A helyi reakciókból úgy tűnik, hogy a dezertálás nem töri meg ugyan az ország labdarúgósikereit (augusztusban a válogatott megnyerte a dél-afrikai bajnokságot), ám nem is javít Zimbabwe önmaga tépázta imázsán.

Pont a futballisták! Pár hete csak, hogy a sikeres válogatott 18 játékosának jutalomképpen városi házhelyet ígért a kormány - házhely most van bőven. Igaz, hogy néhány kevésbé szerencsés sporttársuk viszont nem sokkal korábban vált földönfutóvá a nagy "lomtalanítási akció" (Operation Murambatsvina - a kifejezést valóban így lehet fordítani) során.

Robert Mugabe, az immár 81 éves zimbabwei államfő évek óta tartó ámokfutása új lendületet vett a fél éve rendezett parlamenti választások óta. A kormány szélesen értelmezett, tömeges tisztogatásba kezdett. Először is fizikailag felszámolták az ország egyetlen virágzó gazdasági szektorát, a feketepiacot: lecsukták az árusokat, elkoboztak, megsemmisítettek mindent az élvezeti cikkektől kezdve a zsúfolt nyomortelepeken rejtegetett elektromos berendezéseken keresztül az állítólag irdatlan mennyiségű külföldi valutáig. (A Dél-Afrikába, Zambiába és még messzebbre menekült emigránsok illegális csatornákon támogatják az otthon maradottakat, nehogy megcsapolja az állam a küldeményeiket.)

Második lépésben maguknak a sokszor több tízezres nyomortelepeknek estek neki: minden előzetes figyelmeztetés nélkül komplett földmunkagépsorok jelentek meg, és letarolták, eldolgozták a rozoga épületeket. A jobbára munka nélküli, a nagyobb szerencse reményében városokba húzódó vidéki éhezőknek, a már évek óta ezekben a zsúfolt túlélőközösségekben tengődőknek sokszor még legfontosabb ingóságaik kimentésére sem maradt idejük. Nagyobb lett a rend, még nagyobb a földönfutók tömege.

Az akció hivatalos célja a feketézés, a valutázás, a bűnözés, a káosz, a kosz, az egészségtelen viszonyok felszámolása - nem állítja senki, hogy ne jellemezné (jellemezte volna) mindez a lerombolt nyomornegyedeket. Valóban engedély nélkül épült a legtöbb viskó, kétségkívül a hivatalos kereteken kívül zajlott az itt élők élete. Ez pedig már önmagában is nyugtalanító a korrupció, az önkény és a hatalmaskodás rendszere számára, amelynek - ha korlátozottan is, de mindmáig megtűrt, jóllehet valóságos - politikai ellenzéke választásról választásra éppen a legnagyobb településeken mutatkozott népszerűnek. A Demokratikus Fordulat Mozgalma (MDC) a városokon belül a leginkább az elégedetlenek rokonszenvére számíthatott. Elégedetlenségre pedig bőven van ok: a tönkretett gazdaság (magas infláció, nem enyhülő munkanélküliség stb.), a pár éve még elismerésre méltó, de mostanra beomlott oktatás és egészségügy mellett idén még aszály is sújtja a legtovább fehér irányítás alatt maradt afrikai telepesállamot, az egykori Dél-Rhodesiát, miközben (a környező országokhoz hasonlóan) meredeken emelkedik a HIV-fertőzöttek aránya. A várható élettartam 1992 óta 60-ról 35 évre esett vissza.

Mint a legtöbb afrikai függetlenségi vezető, Mugabe is szocializmushívő. Az idők során ügyesen félretolta moszkovita vetélytársát, és a nyolcvanas években úgy tűnt, hogy az ideológiamentes gazdasági ráció mozgatja politikai lépéseit. A konszolidált állapotoknak, amelyek meghatározó eleme volt, hogy békén hagyta a fehérek ültetvényeit, az ezredfordulón vetett véget a hosszas halogatás után annál kapkodóbban és radikálisabban megkezdett földreform. Akkor a földnélküliek, a gyökértelen egykori függetlenségi harcosok veszélyeztették leginkább a rendszer stabilitását. Az, hogy jobb esetben korábbi napszámosok, rosszabb esetben volt gerillák árasztották el és számolták föl az exportra termelő agrárnagyüzemek monokultúráit, nem vezetett semmire, legfeljebb a talpraesett kisebbség túlélését biztosítja. Most éppen a földek államosításával, tehát minden jogérvényesítő próbálkozás félresöprésével kívánják betetőzni a reformot és kudarcát. Az egykori harcosok és mai pártmilicisták 2000-ben ugyanolyan kíméletlenül zavarták el földjeikről a telepeseket, ahogy most őket hajtják vissza származási helyükre a lakásínség szülte nyomortelepekről.

Történnek ugyan központi erőfeszítések a helyzet javítására, de a mára mintegy hétszázezer embert érintő lomtalanítási akció áldozatainak többsége a jelek szerint vidékre kényszerül, ott szaporítva a mindinkább nélkülöző lakosságot. Az ENSZ Élelmezési Világprogramjának a vezetője, James Morris szerint többek között éppen Zimbabwéban - és a térséget sújtó aszály miatt a szomszédos Zambiában, Mozambikban és Malawiban - fenyeget most a legsúlyosabb, tömeges éhínség a világon. Mugabe tagadja ezt, és nem hajlandó eleget tenni az ENSZ élelmiszer-segélyezési feltételének, hogy saját munkatársai közvetlenül, a helyszínen, a saját szempontjaik alapján oszthassák ki az élelmet a nélkülözőknek. A hivatalos sajtó brit és amerikai aszálycsináló vegyi praktikákról delirál, az idős államfő pedig megfélemlített népe riadalmára azon viccelődik, hogy országlását még százévesen sem hagyja abba.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.