Kulturális hírek

  • 2003. október 30.

Külpol

n HARRY ÉS A HAJLÉKTALANOK Két héttel a német fordítás hivatalos megjelenése előtt német, osztrák és svájci hajléktalanújságok közölték J. K.
Rowland regénysorozata ötödik része, a Harry Potter és a Főnix rendje első fejezetét: szombaton Bázel, Dortmund, Düsseldorf, Essen, Hamburg, Hannover, Kiel, Münster, Osnabrück, Solingen és Stuttgart kezdte, november 8-ig következik még Berlin (három lappal), valamint Braunschweig, Drezda, Frankfurt, Graz, Innsbruck, Jena, Kassel, Köln, Rostock és Salzburg. A Carlsen kiadó által jóváhagyott előközlés eredményeként, az utcai lapok szövetségének becslése szerint, nagyjából megduplázódott a hajléktalanok által árusított lapok példányszáma. Azonban a nyilvánvaló bevételnövekedés ellenére sem élt mindegyik a lehetőséggel, a bécsi Augustin szerkesztősége például kijelentette, nem óhajtanak olcsó PR-eszközzé válni.

n HALOTT PÉNZTERMELőK A Forbes amerikai üzleti magazin összeállította azon személyiségek rangsorát, akik holtukban a legtöbb pénzt termelik örököseiknek. A tavaly szeptembertől idén szeptemberig tartó időszakban 40 millió dollárral - immár a harmadik, egymást követő évben - Elvis Presley bizonyult a leghatékonyabbnak (30 Nr 1 Hits című CD-je 2002 óta 9 millió példányban kelt el, az ezt követő Elvis: 2nd to None két héttel megjelenése után a Billboard listáján az első tíz között szerepel). Íme az élcsoport:

1. Elvis Presley (énekes, meghalt: 1977): 40 millió dollár

2. Charles Schulz (karikaturista, 2000): 32 millió

3. J. R. R. Tolkien (író, 1973): 22 millió

4. John Lennon (zenész, 1980): 19 millió

5. George Harrison (zenész, 2001): 16 millió

6. Theidor "Dr. Seuss" Geisel (gyermekkönyvíró, 1991): 16 millió

7. Dale Earnhardt (autóversenyző, 2001): 15 millió

8. Tupac Shakur (rapper, 1996): 12 millió

9. Bob Marley (zenész, 1981): 9 millió

10. Marilyn Monroe (színész, 1962): 8 millió

11. Frank Sinatra (énekes, színész, 1998): 7 millió

12. Richard Rodgers és Oscar Hammerstein

(dalszerzőpáros, 1979, 1960): 7 millió

13. Jimi Hendrix (zenész, 1970): 7 millió

14. Cole Porter (dalszerző, 1964): 6 millió

15. Irving Berlin (dalszerző, 1989): 6 millió

16. Dr. Robert Atkins (diétaszakkönyv-író, 2003): 6 millió

17. James Dean (színész, 1955): 5 millió

18. Jerry Garcia (zenész, 1995): 5 millió

n SYDNEY OPERA: 30 E hetekben ünnepli harmincadik születésnapját a Sydney Operaház, amely e rövid idő alatt is az ausztrál város jelképévé vált. Az ünnepségsorozat sajátossága, hogy az ausztrál hatóságok külön kérése ellenére sem vett részt benne tervezője, a képünkön látható dán építész, Jörn Utzon, aki 1966-ban úgy összeveszett az új-dél-walesi kormányzattal, hogy a munka közben hazautazott, és soha nem tért vissza. Nem is látta soha a helyszínen a közreműködése nélkül befejezett épületet, sőt 1968-ban otthon el is égette makettjeit és tervrajzait. Most egy videoüzenetet küldött maga helyett, s ott volt fia, Jan is, aki - apjával együtt - közreműködik az épület 70 millió ausztrál dollárba kerülő renoválásában és átalakításában. Jörn Utzon több mint kétszáz pályázó elől nyerte el az operaház tervezésének jogát. Az 1959-ben kezdődött építkezés során komoly gondot okozott a kagylóformák betonba öntésének megoldása. Akkoriban egyetlen számítógép létezett Sydneyben, az építkezéshez közeli bank épületében, naponta átjártak oda a tervezők - ennek ellenére a négy évre és 7 millió ausztrál dollárra belőtt beruházás 14 évet és 102 millió dollárt emésztett fel. Az operaház kiállítótermében december 21-ig láthatók Max Dupain fotói, melyek az építkezés fázisait örökítik meg. Az évforduló alkalmából tartották Meryl Tankard balettje, a víz alatti álomvilágban játszódó Pearl (Gyöngy) ősbemutatóját.

n OTTHON A MúMIA Az atlantai Michael C. Carlos Museum visszaszállította Kairóba azt a múmiát, amelyet 1999-ben vásároltak meg, de aztán a vizsgálatok azt mutatták, hogy az valószínűleg a több mint háromezer éve uralkodott I. Ramszesz fáraóé. Az atlantai múzeum egy Niagara Falls-i múzeumtól vásárolta a kiemelkedően értékes leletet, az pedig 1860 körül tett rá szert egy kanadai gyűjtőtől, aki egy utóbb lebukott egyiptomi sírrabló famíliától vette meg.

n BAJBAN A BOTTOM LINE Kilakoltatás fenyegeti a Greenwich Village egyik legendás klubját: az 1974 óta működő Bottom Line 185 ezer dollár helyiségbérleti díjjal tartozik az ingatlan tulajdonosának, a New York Universitynek, amely ezért bíróság elé vitte az ügyet. Gyorssegélyként egy nagyobb összeget felajánlott Bruce Springsteen, aki pályája elején maga is fellépett ott, valamint az MTV-t birtokló Viacom elnöke, Mel Karmazin, de kétséges, hogy ez elegendő-e a válság megoldására, mert az egyetem a jelenlegi kétszeresére, a piaci értékre szeretné emelni a bérleti díjat, mondván: nonprofit oktatási intézményként hadd ne támogasson egy - elvileg - profitra dolgozó klubot.

n GOOD BYE, LENIN! Minden idők legsikeresebb német filmje lett a brit szigeteken a Good Bye, Lenin!: forgalmazásának július végi startja óta bevétele átlépte az egymillió fontot, és ezzel megkétszerezte az eddigi rekordot tartó Fuss, Lola, fuss! 476 ezer fontos eredményét.

n GYáSZ 34 éves korában meghalt Elliott Smith: az amerikai dalszerző, énekes feltehetőleg öngyilkosságot követett el, holttestére barátnője talált lakásukban, mellkasán egy valószínűleg saját kezével szúrt seb volt. Az elmúlt években alkoholizmussal küzdő Elliott (sz. Steven Paul) Smith független kiadású szólóalbumai (Roman Candle, 1994; Elliott Smith, 1995; Either/Or, 1997) borongós dalaival hívta fel magára a figyelmet - többek között Gus Van Santét is, aki tőle kért számokat a Good Will Hunting később Oscarra jelölt filmzenéjéhez. Ezt követő albumait (XO, 1998; Figure 8, 2000) a DreamWorks Recordsnál készítette.

n DíJ Alexander Kluge író, filmrendező vehette át a Darmstadti Akadémia 40 ezer euróval járó idei Büchner-díját.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.