Jarosław Gowin a Megegyezés nevű jobboldali párt elnöke, mely a Kaczyński-párttal, a Jog és Igazságossággal (PiS) és a szélsőjobboldali Szolidáris Lengyelországgal (SP) kormányoz koalícióban. A legnagyobb képviselőcsoport természetesen a PiS-é, de mindeddig mind a Megegyzés, mind az SP frakciójára szüksége volt a többség megőrzéséhez.
A centrista, mérsékelt jobboldali Gowin több esetben keresztülhúzta Kaczyński számításait:
a legsúlyosabban akkor, amikor tavaly májusban megakadályozta azt, hogy – Kaczyński tervei szerint – levélszavazás döntsön az új köztársasági elnök személyéről. De Gowin ellenezte a független lengyel médiát súlyosan érintő, tervezett reklámadó-törvényt, és nem hajlandó megszavazni azt a törvényjavaslatot sem, amely csak uniós tagállamokban bejegyzett vállalatoknak engedélyezné azt, hogy lengyel sajtóterméket tulajdonoljanak: ez a tervezet, amelyről akár már ma is szavazhat a Szejm, az amerikai tulajdonban álló TVN tévécsatorna „nemzeti tulajdonba vételét” célozza.
Gowin bejelentette, hogy a pártja kilép a kormánykoalícióból.
A következő napok legsúlyosabb kérdése az lesz, hogy a PiS és az SP vajon hány képviselőt tud maga mellé állítani a parlamenti többség megőrzéséhez. A Gowin-frakció folyamatosan olvad, a kormánykoalíció fenyegetésekkel és zsíros állásajánlatokkal sorra csábítja át a Megegyezés képviselőit, s ugyanilyen módszerekkel próbál maga mellé állítani független képviselőket is, valamint a Kukiz ’15 nevezetű, ugyancsak a szélsőjobb felé tendáló pártocska három fős frakcióját. Mivel a helyzet folyamatosan változik, azt is nehéz megmondani, hogy valójában hány fős többsége volt a koalíciónak Gowin felmentése előtt; a leghitelesebb becslés a 231 volt – ez egyetlen fős többséget jelent a 460 fős Szejmben. Az Onet hírportál számítása szerint Gowin e pillanatban 13 képviselőjére számíthat, ebből kéne Kaczyńskiéknak ötöt a maguk táborába szervezni, és ez – a függetlenekkel és a Kukiz ’15 brigádjával együtt – elég lehet az előrehozott választás elkerüléséhez. Ez azt is jelentené, hogy
az utolsó, belső féktől megszabaduló, s ráadásul a Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter radikális SP-frakciójára utalt Kaczyński még vadabb jobbos politikát visz majd.
Az előrehozott választás kimenetét ma még csak közelítőleg is lehetetlen megjósolni. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a PiS 36 százalékon áll, a lengyel politikába a minap visszatért Donald Tusk pártja, a Polgári Koalíció (KO) 26-on, de ha a demokratikus ellenzéki pártok együtt állnak sorompóba (összesen 50 százalék), akár verhetik is a PiS-t, melynek tartalékai leginkább a szuperradikális, autohton fasiszta Konfederacja Polska 7 százaléknyi szimpatizánsai körében vannak. Donald Tusk mindenesetre pozitívan nyilatkozott az előrehozott választás lehetőségéről.
Érdekesség, hogy a mostanihoz kísértetiesen hasonló események zajlottak az előző, 2005 és 2007 közt regnáló Kaczyński-kormány 2007-es bukását megelőzően. Az akkori jobboldali koalíció felbomlását előrehozott választás követte, amely a jobbközép Polgári Platform kiütéses győzelmével végződött, ekkor lett kormányfő Donald Tusk.
Az akkori, különösen brutális politikai konfliktusról s ennek a mostaninak a szélesebb hátteréről, illetve Gowin politikai személyiségéről a Magyar Narancs februári számában írtunk nagyszabású, krimiszerű elemekben bővelkedő cikket, amelyet most teljes egészében hozzáférhetővé teszünk.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
