Bojtár B. Endre

Az otthonosság érzése

Kelet-Európa egy levél villanófényében  

  • Bojtár B. Endre
  • 2021.02.24 21:00

Publicisztika

A következőkben érdekes kordokumentumot teszünk közzé, mely a baráti Lengyelország politikai mindennapjainak színes, fordulatos világába enged betekintést. A szösszenet művészi kvalitásai ugyan magukért beszélnek, de mivel szerzője, címzettje és szereplői­nek többsége hazánkban jobbára ismeretlen személyek, az árnyalt befogadáshoz szükségesnek tűnik egyfajta szamárvezető, avagy dramatis personae (amelynek olvasását a közölt dokumentum olvasása előtt, után vagy vele párhuzamosan javasoljuk).

Jarosław Gowin – a jelen

A nyílt levél címzettje Jarosław Gowin jelenlegi miniszterelnök-helyettes (innen a megszólításban alkalmazott titulus is: ez a helyetteseknek is jár). Ő a Jarosław Kaczyński vezette jobboldali kormánykoalíció egyik kisebb pártjának főnöke, e párt neve Porozumienie, a. m. Megegyezés. (A másik kisebb párt a Solidarna Polska, Szolidáris Lengyelország, 18 képviselővel – róluk még lesz szó.) E hármas koalíció, az Egyesült Jobboldal (Zjednoczona Prawica) főereje a Jog és Igazságosság párt (PiS), s belső függelmi viszonyai némiképp tisztázatlanok. A Megegyezés képviselői (szám szerint 16-an) ugyanis a PiS listájáról, kizárólag a PiS felségjelzését viselve jutottak be a 2019-es választáson a parlamentbe, így lojalitásuk és pártkötelezettségeik iránya nem magától értetődő. Gowin úr a centrista, mérsékelt jobboldal reprezentánsa, aki nemegyszer sikerrel szállt szembe Kaczyński radikális politikai elképzeléseivel. Tavaly decemberben például ő volt az, aki az uniós költségvetési vétóval fenyegetőző kormányt a megegyezés felé terelte. Sokan, alappal vagy a nélkül, egyenesen neki tulajdonítják azt, hogy Lengyelország, s Lengyelországot követve Magyarország végül is megállapodott az unióval. Mások úgy vélik, Gowin szava semmit sem számított, Kaczyńskit végül Mateusz Morawiecki kormányfő vette rá cselesen a vétó feladására. Talán ennél is fontosabb, hogy 2020 májusában Gowin és pártja ellenállásán bukott meg Kaczyński azon terve, hogy levélszavazás útján abszolválja Lengyelország a köztársasági elnök megválasztását. (Kaczyński akkor ezt látta a legbiztosabb módnak arra, hogy jelöltje, a hivatalban lévő államfő, Andrzej Duda megújíthassa mandátumát. De Duda végül 2020 júliusában, a rendes választáson is magabiztosan nyert.)

Gowin most a lengyel független sajtót lényegében a halálba küldő reklámadó törvénybe iktatására mondana nemet a Szejmben. Minthogy a PiS-nek önmagában, a Megegyezés 16 képviselője nélkül nincs meg a többsége, ennek még kormányválság is lehet a vége. (Az Egyesült Jobboldal, tehát a PiS, a Megegyezés és a Szolidáris Lengyelország együttesen 234 képviselővel rendelkezik, a többséghez 231 szavazat szükséges a 460 fős alsóházban.) Ettől a felállástól korántsem függetlenül lapzártánkkor a Megegyezés pár képviselője jelezte, hogy ők megszavaznák a reklámadótörvényt, bármit is mond Gowin, s pártbeli riválisai erősen és eléggé fenyegető tónusban azt is vitatják, hogy Gowin egyáltalán a párt elnöke lenne. Gowin a maga részéről 12 párt- és frakciótársa írásos hűségnyilatkozatát gyűjtötte be a napokban.

Roman Giertych – a múlt és a jelen

Ismerjük meg a nyílt levél szerzőjét, Roman Giertych ügyvédet is. Ő Kaczyński előző, 2006 és 2007 közt regnáló kormányának volt miniszterelnök-helyettese és oktatási minisztere, valamint koalíciós partnere, mégpedig a Lengyel Családok Ligája (Liga Polskich Rodzin) nevezetű párt elnökeként. Az LPR 8 százaléknyi szavazat birtokában 34 képviselővel járult hozzá a jobboldal akkori kormánytöbbségéhez. (A 2005 őszén tartott választás után először Kazimierz Marcinkiewicz alakított kisebbségi kormányt a PiS képviseletében, Kaczyński 2006 júliusában váltotta őt a kormányfői poszton. Hivatalosan ekkor lépett koalícióra a PiS, az LPR és az Önvédelem nevezetű formáció; rövidesen ez utóbbit is megismerjük.)

Talán Roman Giertych – aki a szélsőségesen nacionalista, ultramontán, szélsőkatolikus LPR mellett az Összlengyel Ifjúság nevezetű, skinhead és futballhuligán közeli „ifjúsági szervezetet” is vezette – maga sem sértődne meg, ha jó útra tért exfasisztának neveznénk. Hivatali ideje alatt meg kívánta tisztítani az iskolai tantervet a liberális mételytől, kötelezővé tette volna az egyenruhát az iskolákban, s az állami szintre emelt homofóbia egyik első reprezentánsát is őbenne tisztelhetjük. Megnemesedése akkor kezdődhetett, amikor egy szűk év elteltével, 2007-ben felrúgta a koalíciót a PiS-szel, s ezzel saját magát és pártját is kiütötte a hatalomból. A szakítás motivációi máig nem kellően tisztázottak, s talán nem is tisztázhatók. Bár Giertych utóbb demokratikus megvilágosodásának logikus következményeként mutatta be, az akkori megfigyelések szerint inkább a félelem motiválhatta, s az a kisvártatva dőrének bizonyult ábránd, hogy az előre hozott választás után megerősödve alkudozhat majd Kaczyńskival. (Hogy mi okozhatta Giertych belső átváltozását, illetve mi tölthette el rettegéssel, arról mindjárt.)

Giertych a nagypolitikába azóta is hiába próbált visszatérni – ám az elmúlt években a Kaczyński-rezsim ádáz ellenfeleként s a demokrácia hősszerelmeseként lépett a közélet porondjára. A délceg, jó kiállású, tárgyalótermi diadalt diadalra halmozó ügyvéd legalább részben elhatárolódott korábbi önmagától, s számos perben azon személyiségek, expolitikusok (köztük Donald Tusk) védelmét látta el, akiket a rezsim és propagandagépezete semlegesíteni akart. Jarosław Kaczyński bosszúja őt magát tavaly ősszel érte utol, amikor a Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter irányította ügyészség ordítóan hamis vesztegetési és csalási vádakkal indított ellene eljárást, s vagyonát zár alá, őt magát pedig előzetes letartóztatásba kívánta helyezni – nyilvánvalóan jogtipró módon. A közvádlói vadulásnak egyelőre sikerrel állt ellen a poznańi bíróság.

Andrzej Lepper – a múlt

Roman Giertych episztolájának harmadik főszereplője, Andrzej Lepper az ezredforduló táján a radikális parasztszakszervezet, az Önvédelem vezetőjeként tett szert nagy népszerűségre a lengyel gazdatársadalom köreiben. Mezőgazdasági védővámokat, importkorlátozást, az agrárhitel-törlesztések befagyasztását követelte nagy hangon, s fénykorában rutinos könnyedséggel szervezett országos útlezárást, traktorvonulást, tüntetést (mondani sem kell, a baloldali kormányok idején). Egy emlékezetes alkalommal a paraszti erők az ellenük kivonuló karhatalmat szarral locsolták meg, de lepperisták voltak azok a kézügyes szabotőrök is, akik a szlovák–lengyel határon 1998 nyarán a sínekhez hegesztették a magyar búzát szállító vagonok kerekét. Lepper valóságos művésze volt politikai ellenfelei gátlástalan rágalmazásának, nem egyet közülük bántalmazott, s virtuóz tehetséggel tudott hazudni is. A 2005-ös választáson az Önvédelem remek eredményt ért el (11 százalék, 56 mandátum), s a fentebb méltatott Lengyel Családok Ligája társaságában 2006 nyarán csatlakozott az első Kaczyński-kormányhoz.

Lepper is miniszterelnök-helyettes lett ekkor, s azonnal eszeveszett, jobbára agrárcélú és nyugdíjasjóléti költekezésbe fogott volna. Emiatt és általános szertelensége miatt Kaczyński már 2006 őszén ki akarta tenni a szűrét a kormányból – mégpedig úgy, hogy frakciójának jelentősebb hányadát megvásárolja a PiS számára. Miután azonban az Önvédelem képviselőnője, Renata Beger titokban magnóra vette, amint Kaczyński kabinetfőnöke (Adam Lipiński) az átállásért cserébe anyagi előnyöket kínál neki, s Lepper ezt a felvételt nyilvánosságra hozta, Kaczyński inkább visszavette Leppert a kormányba.

Legalábbis látszólag – s ma már tudjuk, ez a pillanat volt Andrzej Lepper karrierjének a csúcsa is. Még az év decemberében az ellenzéki Gazeta Wyborcza arról számolt be, hogy Lepper és egyik pártbéli helyettese évekkel korábban szexuális ellenszolgáltatásokért kínált előmenetelt egy pártbeli alkalmazottnak, bizonyos Aneta Krawczyknak. De nem tétlenkedett Jaroslaw Kaczyński sem: 2007 nyarán a kormány által felügyelt különleges nyomozócsoport, a Központi Korrupcióellenes Hivatal (CBA) fedett akció keretében megpróbálta tőrbe csalni Leppert. Az ügynökök svájci üzletembernek adták ki magukat, s kenőpénzt kínáltak azért, hogy Lepper bizonyos szántókat belterületi telekké minősítsen át. Bár hamar kiderült, hogy színtiszta provokáció történt, a jobbára a kormánypárti sajtóban ügyesen felfújt botrány nyomán Kaczyński ismét felmentette Leppert, s ismét megpróbálta kiszervezni alóla a pártját. Ám e manipulációi végül kudarcba fulladtak, nem kis részben Roman Giertych őszinte, vagy legalábbis annak tűnő felháborodása miatt. A Lengyel Családok Ligájának elnöke Lepper példájából megértette, hogy menekülnie kell. Az első Kaczyński-kormány annak rendje és módja szerint megbukott, az előrehozott választást pedig magabiztosan nyerte Donald Tusk pártja, a Polgári Platform. A választók a Lengyel Családok Ligáját és az Önvédelmet kisöpörték a politikából.

file.jaroslaw-kaczynski_top_story_lead.jpg

 
A hopmester 

S bár az egykori parasztvezér még ezután sem adta fel politikai ambícióit, zuhanása megállíthatatlan volt. Az állítólagos szexuális zaklatás miatt a Piotrków Trybunalski-i járásbíróság első fokon két év és három hónap szabadságvesztésre ítélte; a másodfok az ítéletet megsemmisítette, és visszadobta első fokra. Ezt az eljárást, miként az állítólagos telekügylet miatti ügyészi vizsgálatot is, a hatóságok – anélkül, hogy Lepper bűnösségét hitelt érdemlő módon, bíróság előtt sikerült volna bebizonyítaniuk – 2011 augusztusában végleg lezárták. Andrzej Lepper ugyanis 2011. augusztus 5-én pártjának bérelt irodájában felakasztotta magát egy kévekötő zsinegre. Ekkor már súlyos adósságokkal s még súlyosabb depresszióval küzdött – legalábbis a vizsgálatot bűncselekmény hiányában berekesztő ügyészség megállapításai szerint. Az irodaház tulajdonosának is sokhavi bérleti díjjal tartozott. Maroknyi, síron túli híve természetesen máig úgy véli, hogy a gigantikus kormányzati korrupciót leleplezni készülő Andrzej Leppert meggyilkolták.

Zbigniew Ziobro – a múlt és a jelen

Végül emlékezzünk meg röviden Zbigniew Ziobróról is. Ziobro, miként az elsőben, úgy a mostani Kaczyński-kormányban is az igazságügyi tárca, s ebben a minőségében az ügyészség első embere. Pártja, a Szolidáris Lengyelország 18 képviselővel vesz részt a PiS vezette koalícióban. Azaz a fanatikus, fundamentalista Ziobro nemcsak kormányhivatalnokként s a vádhatóság mindenható uraként tudja segíteni a kormány nemes, nemzetépítő törekvéseit, s küzdelmét ezek ellenségeivel, de együttműködése szükséges az Egyesült Jobboldal parlamenti többségének biztosításához is.

Most pedig térjünk a tárgyra, s adjuk át a szót Roman Giertychnek.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Nem tartozom a szimpatizánsai közé. Ez bizonyára kölcsönös. Mégis, pontosan el tudom képzelni az Ön jelenlegi személyes és politikai helyzetét. A megboldogult Andrzej Lepper úrral ugyanis hasonló helyzetben voltunk mi is. Vagyis inkább csak ő – akkoriban az én helyzetem és képem a nyilvánosságban Zbigniew Ziobro jelen pozíciójához volt hasonlatos. Szeretnék most elmondani Önnek egy történetet, és egy tanácsot is adok.

Amikor 2007 júliusában együtt vacsoráztam Kaczyński miniszterelnökkel és Lepper miniszterelnök-helyettessel, minden úgy festett, mintha Kaczyński már teljesen napirendre tért volna azon konfliktus fölött, mely 2006 őszén először Lepper eltávolításához vezetett a kormányból, majd pedig – miután Lepper nyilvánosságra hozta a Renata Beger által készített hangfelvételeket, s ennek nyomán visszaesett a PiS támogatottsága – diadalmas visszatéréséhez ugyanebbe a kormányba.

Kaczyński nevetett, tréfálkozott, Leppert a legjobb szendvicsekkel kínálta, és nagyon örült annak, hogy másnap közösen megválasztjuk a számvevőszék elnökét. Lepper akkor már semmilyen veszélyt nem jelentett a kormánytöbbségre. A szexbotránya annyira meggyengítette, hogy mindent megtett, amire Kaczyński utasította. Ám ez a legkevésbé sem gátolta meg Kaczyńskit abban, hogy egy napra rá elindítsa a CBA akcióját, amelynek az volt a célja, hogy hosszú évekre börtönbe juttassa az Önvédelem főnökét. Az egyik ismerősömnek azt mondta, hogy Lepper, amiért Beger csőbe húzta Lipińskit, „egy cellában fog megrohadni, miközben lerágja a saját kezét”. (Tizenöt évvel később ugyanilyen sorsot szánt nekem is.) De a történelem másképp alakult.

Azért meséltem el ezt a régi történetet, hogy még véletlenül se áltassa magát. Azért, mert Ön független politikai létet teremtett olyan képviselők számára, akik a PiS listájáról kerültek a parlamentbe, és mert ezeket a képviselőket tavaly májusban őellene használta fel, Kaczyński Önt az élete végéig üldözni fogja. Olyan alternatíva előtt áll, mint én 2007-ben. Vagy börtönben rohad meg, vagy eltávolítja a PiS főnökét a hatalomból. És ne higgye azt, hogy a mentelmi jog megvédi. Ziobro már Lepper idejében úgy gondolta, hogy a „folytatólagos elkövetés” okán (például amikor valaki folytatólagosan csalást követ el, mert pártelnöknek adja ki magát, vagy felhatalmazás nélkül ír alá hivatalos dokumentumokat) a „bűnözőt” bármikor tetten lehet érni. A mentelmi jog ebben az esetben nem védi Önt a letartóztatástól – hacsak a Szejm elnöke meg nem parancsolja a képviselő szabadon engedését. Ön is jól tudja, hogy mit tenne ebben az esetben a Szejm elnöke (Elżbieta Witek, a PiS képviselőnője – B. B. E.). Nem akarom ijesztgetni, de tudnia kell, hogy kivel játszik.

Azt kívánom Önnek, hogy legyen Ön az utolsó óra munkása Kaczyński eltávolításának istenes cselekedete során. Amikor 2007-ben bedöntöttem a koalíciót, sikerült a Kaczyński fivéreket kitenni a hatalomból. Lehet, hogy most Önön van a sor? Lehet, hogy ez az Ön utolsó esélye arra, hogy megelőzze a teljes diktatúrát.

A levél, s a kontextusaként vázlatosan ismertetett, borzongató történetek és tragikus életpályák két fontos, politikai természetű maxima lepárlására adnak alkalmat.

Az egyik így hangzik. A koalíciós partnerrel meg kell egyezni, vagy börtönbe kell csukni. Esetleg mind a kettőt, ebben a (vagy más) sorrendben.

A másik pedig ez lenne. Ha az államgépezet teljes uralására törekszel, mindenekelőtt a vádhatóságot tartsd szilárdan a kezedben – onnan csak elrontani tudod, legyen bármily forgandó is a választási szerencse. Ha visszaidézzük az első Orbán-kormány koalíciós partnereinek, az MDF vagy a Kisgazdapárt némely vezetőinek sorsát, s végiggondoljuk azt is, hogy milyen eszközökkel fegyelmezi saját parlamenti frakcióját, s igyekszik kicsinálni ellenzékét a mi Kaczyńskink, úgy azt is látni fogjuk, hogy e szörnyű, önmagából kifordult, aberrált hatalmi módszertannak korántsem a lengyel nép az egyetlen boldogtalan áldozata.

Giertych úr levelét emelkedett hangnemben zárja. A megidézett újszövetségi példabeszédben (Máté 20,1-16) a szőlősgazda ugyanúgy egy dénárt fizetett az egész nap robotoló munkásainak, mint az utolsó órára elszegődötteknek. A közkeletű értelmezés szerint a példabeszéd tanulsága az, hogy az üdvözülés (az egy dénár) nem a bűntelenül leélt évek számától függ, s a mennyeknek országába az utolsó pillanatban is adhat belépőt a jézusi kegyelem. „Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.” Ha helyesen dönt, még Gowin úr is megválthatja magát – és a hazát is, mielőtt végképp leereszkedik rá a sötétség.

Azt persze, hogy ez az eszkatologikus komorság, a demokratikus léten túli létet fürkésző sötét jóslat mennyire helytálló, nem tudhatjuk. Hisz a jövőre vonatkozik; s amúgy sem szívesen adjuk meg magunkat a reménynélküliségnek. Ahogy azt is nehéz elképzelni, hogy Lengyelország jó sorsa egyetlen, s mindeddig a lopakodó zsarnokság csendestársaként működő parlamenti képviselőjén, annak megigazulásán múlna.

Lapzártánkkor mindenesetre Gowin úr és kisded brigádja még játékban volt.

Neked ajánljuk