Így szít gyűlöletet a lengyel LMBTQ-közösség ellen a saját kormánya

  • Waliduda Dániel
  • 2020. október 29.

Külpol

Míg itthon a mesekönyvdarálással és a hírhedt kormányfői rádiónyilatkozattal (miszerint a homoszexuálisok hagyják békén a gyerekeket) éppen csak irányba állta kormánypropaganda, addig Lengyelország évek óta a szivárványzászló elleni harc révületében él. Milyen út vezetett idáig?

Hiába voltak korábban arra utaló jelek, hogy Lengyelország az LMBTQ-közösség elfogadásában felzárkózik Nyugat-Európához, a Kaczynski-féle Jog és Igazságosság párt (PiS) 2015-ös kormányra kerülése óta egyre durvább nyilatkozatok és történések mutatják, a meleg közösségek elleni uszítás és fenyegetés mindennapossá vált. Ajánló a friss Magyar Narancsból!

Az igazán uszító mondatoknak nem a kormányzó PiS első soraiban nyitottak ajtót. Mariusz Błaszczak védelmi miniszter 2018-ban a TV Trwamnak (egyházi tévécsatorna, a szélsőkatolikus Radio Maryja televíziós leágazása – a szerk.) beszélt arról, hogy a poznańi pride felvonulás nem más, mint "a szodomiták parádéja, akik az emberi jogokról alkotott elképzelésüket próbálják ráerőltetni más emberekre". Emellett megdicsérte az MPK Poznań villamos társaságot, amiért járműveikről leszedték a szivárványzászlókat a felvonulás kezdete előtt. Ugyanebben az évben a poznańi mellett további 11 lengyel városban rendeztek pride felvonulást, és bár ellentüntetők korábban is felbukkantak és volt precedens atrocitásokra, a számuk ekkortól szaporodott meg. Szomorú példa, ami Szczecin városában történt: egy szabadtéri kiállítást, amely kis szivárványos dekoráció kíséretében LMBT-témájú fotókat mutatott be, öt férfi szétrugdosott."

A "rugdosásba« aztán az oktatási minisztérium is beszállt. Anna Zalewska miniszter 200 iskola igazgatóját figyelmeztette, hogy aki részt vesz a Kampány a Homofóbia Ellen (Kampania Przeciw Homofobii – KPH) nevű LMBT-szervezet szivárvány péntekén, annak következményekkel kell számolnia. A politikus emellett a szülőket arra biztatta, jelentsék fel a rendezvényt a hatóságoknál. Andrzej Duda is hozzátette a maga egyre fenyegetőbb gondolatait: "Véleményem szerint ez az a típusú propaganda, amelynek az iskolákban semmi helye, és amelyet következetesen ellenezni kell. Amennyiben erről egy jól megfogalmazott törvény születne, úgy nem zárnám ki, hogy komolyan fontolóra vegyem az aláírását." (...)

Az első Lublini Egyenlőség menete, 2018.október

Az első Lublini Egyenlőség menete, 2018.október

MTI/EPA/Wojtek Jargio

A "homoszexuális propaganda" elleni küzdelem 2019-ben nemcsak a szavak, hanem a tettek szintjén is megnyilvánult. Először harminc közösség – településektől kezdve megyei közgyűlésekig – nyilvánította magát az "LMBT-ideológiától mentesnek". A nyár folyamán mindegyikük nyilatkozatot tett, közvetlenül arra reagálva, hogy a varsói városháza – az országban elsőként – diszkrimináció ellenes, az LMBT személyek jogait támogató nyilatkozatottett közzé. Świdnik városa bejelentette, hogy a település mentes az LMBT-ideológiától, Lublinban díjakat adományoztak olyan képviselőknek, akik szerint az LMBT-ideológia családellenes, nemzetellenes, és a lengyel állam elleni képződmény. (...)

Mindehhez a római katolikus egyház is segítő kezet nyújt. Elöljárói rendszeresen nyilatkoznak és szítják az ellentéteket. Hatásukat nem szabad alábecsülni: a lengyelek 93 százaléka római katolikus és többségük rendszeres templomba járó, akik adnak papjaik és püspökeik szavára. Krakkó érseke, Marek Jędraszewski egy prédikációjában például kijelentette, hogy bár a lengyel föld nincs többé kitéve a "vörös pestisnek", vannak új, szivárványszínű mozgalmak, amelyek irányítani akarják a lengyelek lelkét, szívét és elméjét. (...)

Miután az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen az idei évértékelő beszédében nyomatékosan kijelentette, hogy a Lengyelországban létrehozott LMBT-mentes zónáknak – amelyek ma már az ország területének harmadát teszik ki – nincs helye az Európai Unióban, a PiS politikusai döntési helyzetbe kerültek. Túlfeszítették a húrt, és valós a veszély, hogy ennek fájdalmas anyagi vonzata lesz az uniós pénzek elvesztésével. Miután már most több olyan lengyel település is bukott el uniós támogatásokat, amelyek LMBT-mentes zónaként határozták meg magukat, a mérsékeltebb politikusok és Mateusz Morawiecki miniszterelnök inkább elkerülnék a további konfrontációt, és most, hogy másfél év alatt három fontos választáson is túl vannak, lejjebb csavarnák a harcias retorikát.

Ha szeretné elolvasni a cikket teljes terjedelmében, akkor vásárolja meg a friss Magyar Narancsot vagy fizessen elő rá!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.