Putyin a szivárványhídon – LMBTQ-demonstráció

Külpol

Szivárványszívecskék, zászlók, egy-egy krétával írt aszfaltüzenet és közel ötven ember vett részt azon a demonstráción, amelyet az orosz LMBTQ embereket hátrányosan megkülönböztető törvényhozás ellen tartottak szeptember 3-án Budapesten, az orosz nagykövetség előtt. A Bajza utcai tiltakozás világméretű tüntetéshullám része volt, amely a szentpétervári G20-as csúcstalálkozó okán szerveződött erre a napra számos európai és Európán kívüli országban.
false

 

Fotó: A szerző felvétele

Az orosz törvényhozás az elmúlt hónapokban sorra hozta azokat a törvényeket, amelyek az LMBTQ embereket súlyosan diszkriminálják, alapjogaikban korlátozzák. Legutóbb, június 30-án Putyin elnök az úgynevezett „melegpropagandát tiltó” törvényt fogadta el, amely komoly pénzbüntetéssel sújtja a magán- és jogi személyeket, amennyiben fiatalkorúak előtt „propagálják a homoszexualitást”. A megfogalmazás számos értelmezési lehetőséget nyújt, és ezzel lehetővé teszi, hogy lényegében kriminalizálják a szexuális kisebbséget: tiltja a felvonulást, például a Pride szervezését, a tudományos párbeszédet, a kulturális és felvilágosító tevékenységet – könyvkiadást, filmklubot –, de még akár azt is korlátozza, hogy egy azonos nemű pár kézen fogva járjon az utcán, a nyílt színi csókról már nem is beszélve. Az utóbbi időben Oroszországban megszaporodtak az LMBTQ emberek ellen elkövetett erőszakos gyűlölet-bűncselekmények is, több sokkoló videobeszámoló került az internetre, amelyben fiatalokat bántalmaznak – vélhetően ösztönzően hatott a homofób és transzfób bűncselekmények elkövetőire a putyini törvénykezés.

A szimpátiatüntetést egy magánszemély, Lénárt Marcell szervezte, de az eseményhez hamar csatlakozott az Amnesty International Magyarország, a Budapest Pride, a Háttértársaság, a Magyar LMBT Szövetség és a Szimpozion Egyesület is. Lénárt a Narancs kérdésére elmondta, hogy a mostani oroszországi helyzeten csak világméretű összefogással lehet változtatni, ezért ki kell fejeznünk szolidaritásunkat az Oroszországban üldözöttekkel. „Magyar emberként fontosnak éreztem, hogy innen, Budapestről küldjünk üzenetet mi magyarok, melegek és nem melegek közösen.”

false

 

Fotó: A szerző felvétele

A demonstráció békésen zajlott, csupán egy arra „tévedt” autóból hangzott fel a „zsidó-buzik takarodjatok” – aztán ennyivel be is érték, pont úgy, mint az Andrássy úton éppen csak elhaladó mozgó sörbár jó kedélyű társasága. A követség gyakorlatilag kihalt volt, a tüntetőcsoportot csupán a tetemes rendőri készültség egészítette ki. Néhány ösztönző, a magyar LMBTQ közösség szolidaritását kifejező beszéd után jó hangulatú fotózkodás vette kezdetét egy Putyin-portréval, amelyen az orosz elnököt szivárványháttér előtt, kisminkelve ábrázolták.

A magyar LMBTQ közösség helyzetéről Lénárt Marcell kérdésünkre elmondta, hogy összemérhetetlenül jobb az oroszországihoz képest: európai színvonalú antidiszkriminációs és gyűlöletbűncselekmény-ellenes törvényeink vannak, és bár az azonos nemű párok kapcsolatának szabályozása messze nem kielégítő – példának okáért a közös örökbefogadás tilalma sújtja az azonos nemű párokat –,  a jogi környezet közelít azokhoz a normákhoz, amit egy civilizált, demokratikus európai országban elvárhatunk. Ugyanakkor hozzátette, hogy a mindennapokban már nem ilyen derűs a helyzet: pár hete azért voltak kénytelenek tüntetni, mert a rendőrség nem lépett fel megfelelően egy homofób gyűlölet-bűncselekmény elkövetője ellen. De rengeteg ember van még ma is Magyarországon, aki nem meri vállalni a másságát – tette hozzá –, mert fél, hogy elveszíti a munkahelyét, vagy épp attól tart, hogy az iskolában bántalmazás éri.

„Az LMBTQ közösség nagyobb társadalmi elfogadottságának kulcsát – hasonlóan más kisebbségek elfogadottságának növeléséhez – az oktatásban látom. Szociálpszichológiai tény, hogy az ismeretlenség félelmet gerjeszt, a félelem pedig elutasítást. Létezik Magyarországon egy iskolai ismeretterjesztő és elfogadást előmozdító projekt, a Melegség és Megismerés Program – az ilyen kezdeményezések valóban falakat bontanak le. De kívánatos lenne, hogy minden magyar pedagógus tudjon tájékozottan, őszintén és hitelesen beszélgetni a diákjaival bármely kisebbséggel kapcsolatos kérdésekről – beleértve az LMBTQ kisebbséget is. Pedagógusként különösen aggasztónak tartom, hogy a nemiség kérdése a mai napig jobbára tabutéma az iskolákban, ugyanakkor rengeteg oktatási intézményben tombol a homofóbia – és sajnos nem csak a folyosókon: a tantermekben és a tanári szobákban is. Tudomásom van olyan konkrét esetről is, amikor egy jó nevű budapesti katolikus gimnáziumban az iskolavezetés durván megalázott egy diákot, mert kitudódott a melegsége, és fenyegetéssel, zsarolással az iskolából való kiiratkozásra kényszerítették. Azt gondolom, ilyennek nem lenne szabad a 21. században Európa közepén megtörténnie.”

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.