Lukasenka: Nem én vagyok Európa utolsó diktátora

  • Narancs.hu/MTI
  • 2023. július 6.

Külpol

Vagy nem diktátor vagy nem ő az utolsó, és amúgy sem erőskezű – fejtegette a Belaruszt közel 30 éve vezető Lukasenka. 

Aljakszandr Lukasenka fehérorosz vezető visszautasította, hogy Európa utolsó diktátorának nevezzék, mert meglátása szerint az elnevezés téves, de ha mégis diktátor lenne, minden bizonnyal nem ő lenne az utolsó – jelentette ki a minszki Függetlenségi Palotában tartott csütörtöki rendezvényen.

A 68 éves Lukasenka 1994 óta irányítja az országot. A csütörtöki rendezvényen feltett kérdésre, hogy mit gondol arról, hogy Európa utolsó diktátorának tartják és aggódik-e amiatt, hogy távozása után mi vár Fehéroroszországra, azt válaszolta, hogy bocsánatkéréssel tartoznak neki, amiért diktátornak nevezték. Elmondása szerint ő nem diktátor, de ha mégis az lenne, nem ő lenne az utolsó Európában.

Elmondása szerint már elgondolkodott azon, hogy élete hátralevő részét nem a hatalomban tölti, azonban túlságosan aggódik országa jövője miatt. "Nem hiszem, hogy nélkülözhetetlen lennék, de mi történik, ha egy új vezető mindent tönkretesz?" – tette fel a kérdést, amely szerinte már sokak fejében megfogalmazódott.

"A hatalom nem azért adatik, hogy elmerüljünk a sárban. Nem én döntök arról, hogy hatalmon vagyok-e. A nép bízott meg ezzel a tisztséggel" – jelentette ki.

Lukasenka az ellenzék szerint a legutóbbi, 2020-as választást csalással nyerte meg, a választás után tüntetések kezdődtek, amelyeket végül véres eszközökkel vertek le, brutális megtorlást alkalmazva az ellenzék és az aktivisták ellen.

Lukasenka szerint ugyanakkor 29 éves irányítása alatt a fogva tartottak száma 50 ezerről 22 ezerre csökkent a fehérorosz börtönökben, ezért úgy fogalmazott: "valószínűleg nem vagyok erőskezű diktátor".

Miután egészségi állapotáról hónapokig cikkezett a sajtó, mivel autóval tett meg egy rövid távot a május 9-i moszkvai győzelem napi ünnepségeken, majd az orosz elnök által szervezett ebéden sem jelent meg, Lukasenka a csütörtöki rendezvény több mint három és fél óráig tartó újságírói kérdései után futballsérülésre hivatkozva bicegve távozott, és az újságírókat is óvatosságra intette.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.